,,A víz szakadjon negyven nap meg éjjel!
Míg föltűnik az ár fölött a színjel,
egyetlen élő ott lenn ne maradjon!"
A büntetésen így kesergett Noé:
,,A kecskegida vajon miért vétkes?
Bűn sosem fért a pihenések fészkéhez;
s az őz, vakond mért lesz a nem-valóé?
Én fajom szennyét levezeklem: é l e k.
De zebrák vesztét nem vállalhatom!"
Már nincs egy ág, ahová madár leszállhat.
És szűköl, látván, a liget mivé lett,
vinnyog a bárkán, korhadt padlaton,
s elhúz fölötte egy titkos madárhad.
