
Interjú Komlóssy József gazdasági szakértővel
Ismertettük legutóbb egy vázlatát annak a tagosítási tervnek, melyet Komlóssy József, a Svájcban élő, kisebbségvédelmi tevékenységéről ismert politikus, a Fidesz európai uniós képviseletének tanácsosa és munkatársai dolgoztak ki külön a Székelyföldre alkalmazva. A terv, melynél időszerûbbet elgondolni is nehéz, a ma válaszúthoz érkezett vidéki székelység, falvakon élő népünk legégetőbb gondjaira, a zökkenőmentesnek semmiképpen sem ígérkező integrációs beilleszkedés kérdéseire keresi a választ. Ami az eddigiekből nem derült ki, illetve amit csak érinteni lehetett a korábbiakban, például a terv tengelyében álló földalap képzésének módozataira, nos, a kifejtendő lényegi részletekre tértünk vissza Komlóssy Józseffel, mikor interjúra kértük fel a tusványosi tábori élet egy szünetében.
Egy uniós előadás
Interjúalanyunk a székely falu mai valóságával való drámai szembesülés élményével kezdi:
- Székelyföldön jártamban vetődött fel bennem a kérdés, mi lesz ezekkel a földekkel, ha az időskorú gazdák már nem lesznek képesek megmûvelni őket, ha az infrastruktúra hiányosságai miatt a fiatalok nem lesznek hajlandók, hogy falun maradjanak? Hogyan vehetjük elejét, hogy e tájak elnéptelenedjenek? Ekkor folyamodtam saját húszéves svájci tapasztalatomhoz, mert munkám ott ezzel kapcsolatos. Európa tanácsi kapcsolataim révén a tanács mezőgazdasági bizottságában tartottam egy előadást e problémáról, s az előadást követően a balti államok és Bulgária képviselői közül többen odajöttek hozzám azzal, hogy ez nem speciális romániai kérdés, hanem általános kelet-európai, mivel e terségnek strukturális fejlődése 1945-ben más irányt szabott. Emiatt eme országok mezőgazdasági ágazatait bajosan fogjuk tudni rövid idő alatt felzárkóztatni az EU-elvárásokhoz, ez pedig újabb nehézségek forrásává válhat. Gondoljuk el, Romániában a lakosság 34,4 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, a valóságban e hányad az 50 százalékot is meghaladja, tehát egy nagyon kiterjedt réteget érint. A Székelyföld ez alól nem kivétel. Ekkor javasoltam, nézzük meg, hogyan mûködtek a földösszevonások Svájcban, ahol e rendezésnek száz évnél is hosszabb hagyománya van. Ott a falvak ennek nyomán valósággal megújultak, olyan életszínvonalat lehetett biztosítani a fiatal lakosok számára, amely megakadályozta a falvak elnéptelenedését, mi több, új funkciót betöltő településekként tette őket modernné. Ma már ugyanis nem a mezőgazdasági termékek előállítása az elsőrendû cél, mert az nagyüzemileg sokkal olcsóbban megoldható, hanem az, hogy a környezetet megőrizzük: a tájvédelem és annak ésszerû kezelése a földrajzi tényezőknek.
Települési
funkcióváltás
Az európai úniós gazdaságpolitika szakít a korábbi évszázadok nem egy eddig megkérdőjelezhetetlen törekvésével vagy vakon érvényesülő tendenciájával, megváltozik az intenzív és extenzív tényezők viszonya. Nem csupán azért kaphat pénzt a gazda, ha földjét a kereslet és kínálat egyensúlya megőrzése végett parlagon heverteti egy ideig, de széles körû erdősítési programba is beszállhat, mellyel egy ideig úgyszólván kivonja birtokát az azonnali profittermelés körforgásából, viszont a társadalom egésze számára fontos természetregenerációs mûveletekben köti le. Elegendő, ha ennek pl. egészségvédelmi dimenziójára figyelmeztetünk. A szigorúan vett gazdasági racionalitás egyoldalúságát tehát felváltja egy átfogóbban ésszerû szemlélet és gyakorlat.
Beszélgetőtársam a gyergyói medencével folytatja a példálózást:
- A Rákossy úrék által megrajzolt gyergyóremetei térképen is jól látszik, hogy ott egyes patakvölgyekben fûszálon kívül egyéb nincs, ott kiirtották a bokrokat, fákat. E határrészeket megint vissza kellene adni a természetnek, hogy a kor merőben új követelményeinek, igényeinek megfeleljenek. De nem csupán a táj arculatát kell megváltoztatni, legalább olyan fontos a vízgazdálkodás új módja. E természeti értékünk megóvása, ésszerû szabályozása a legnagyobb problémát fogja a jövőben jelenteni az emberiség számára. Hogy egyebet ne említsek, a vizek tisztaságának megóvása világprobléma. Ha ezt sikerül megoldani, lehetőség nyílhat arra, hogy haltenyésztéssel foglalkozzunk, idővel olyan tájvédelmi területet hozzunk létre ott, mely a Felső-Maros mente egészére kiterjed. A mai gazdasági formák átalakítása árán, persze. Lesznek szántók, melyekből kaszáló, kaszálók, melyekből legelő lesz, legelők, melyeket beerdősítünk. Mindenekelőtt olyan úthálózatot kell teremteni, mely közvetítésével a mintagazdaságok - 40-60 hektárra rúgó egységek - könnyen, minden körülmények között elérhetők lesznek a falvak központjaiból.
Felesleges emberek
A riporter itt felvetette, hogy a háromszéki Illyefalván megfogalmazódott tagosítási terv, avagy egyelőre inkább ábránd, egyik fő bökkenője pontosan az, hogy becslés szerint a falu határa körülbelül 22-25 életképes gazdaságot bír meg. A kérdés tehát az, mi lesz a feleslegessé váló mezőgazdasági népességgel, a sok felszámolódó kisbirtok egykori tulajdonosával, hogyan óvjuk meg őket a teljesen gyökértelenné válástól, ki gondoskodik megélhetésükről, közösségi kötelékeik megőrzéséről. A tolsztoji felesleges nemesek után, íme, a megjelenő felesleges földmûvesben ki és mi fogja tartani a lelket?
- Dolgozatunkban pontosan leírtuk, hogy az életképes gazdaságok száma tört része lesz annak, mely ma a megmaradásért küszködik. De tervünk másik alapelve értelmében, mely úgy hangzik, hogy egyénileg kell termelni, de közösen feldolgozni és értékesíteni - a tagosítással egyidejûleg egy munkahelyteremtő program is beindul. Ha azt mondom, hústermelés, akkor olyan üzemet is kell létesíteni, mely húsfeldolgozással foglalkozik. Ha azt mondom: pityóka, akkor például szalmakrumplit, krumplipelyhet stb. készítő láncsort kell előbb-utóbb üzembe helyezni. Felvevőpiacot teremt gazdáinknak a cukorgyár vagy tejgyár ott, ahol cukorrépát termesztenek, tejgazdaságot tartanak fenn. A folyóvízgazdálkodás pisztrángtenyésztés alapjait vetheti meg, ezzel együtt jár annak eladása és részleges feldolgozása is, például fölfüstölhető helyben. Hasonlóképpen a gyümölcstermesztésre ráépíthető a termék feldolgozása, tartósítása vagy a kereskedelme. A dolog komplex, nem csupán életképes, jövedelmező gazdaságot kell teremteni, hanem szem előtt kell tartani azt is, hogy az több lábon álljon. Aki növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozik, annak még lehet két pár jó lova, mellyel turistákat vihet körbe vagy lovagoltathat meg, esetleg birtokolhat egy darab erdőt, ahol télen erdei munkát tud végezni. Vagy a család egy tagja háziipari tevékenységet folytathat, és ezzel egészítheti ki jövedelmét.
Községi földalapot!
A koncepció tengelyében a földkoncentráció képzési módozata áll, s itt a riporter azt firtatta, miben különbözik ez a magyarországi kormány által ajánlott, ún. nemzeti földalap néven ismertté vált megoldástól, vagy attól, amit a minap elfogadott román jogszabály szorgalmaz. Mint ismeretes, az földjáradékot kínál ama idősebb gazdáknak, akik bérbe adják vagy az állam javára mondanak le birtokaikról, illetve elidegenítik azokat olyan magángazdák javára, akik nagyobb táblákat kívánnak mûvelés alá fogni, feltételezés szerint tőkés jellegû árutermelő üzemet mûködtetve. (Spekulációs korlátokat is tartalmaz: a föld nem adható tovább azonnal.) A nemzetileg homogén székely közegben más szempontokkal is számot kell azonban vetni a tulajdonoscsere közben, az ismertetett felfogás ezekre is kitér.
- Előadásomban Montecuccoli olasz hadvezér mondását idéztem, aki szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nos, ehhez is pénzre van szükség. Ennek megvalósítása a közeljövőben megoldhatatlan, ha Magyarországról nem kapunk pénzforrásokat. Ezekből nem csak a már hitelben elvégzett munkálatokat kellene fedezni, hanem főleg egy földalap finanszírozására kellene fordítani. Szükségünk van egy olyan tőkére, melyből a gazdáktól fokozatosan fölvásárolhatjuk egy községi földalap számára a felszabaduló parcellákat. Természetesen, komoly meggyőzésnek vetve alá gazdatársadalmunk idős rétegét, hogy ne másnak, ne idegennek, hanem a községi földalapnak adják át, amiről lemondanak. Az illyefalvi, madéfalvi vagy remetei föld maradjon a helyieké, mert ha idegenek kezére kerül, mindannyiunk számára kézenfekvő, milyen következményekkel jár a dolog. Felfogásunk lényege tehát az, hogy a helyi önkormányzat, a község mint közigazgatási egység váljék gazdasági tényezővé, ő maga gondoskodjék arról, hogy a földalapot föltöltse pénzzel, s az általa felvásárolt parcellák képezzék a tagosítandó földterületet, ezen lehessen létrehozni az említett mintagazdaságokat. Következő kérdés: a mai öt-tíz hektáros gazda hogyan lesz képes nagyobb egység üzemeltetésére? Úgy, hogy közben gondoskodunk az ifjabb gazdák külföldi tanulmányútjairól, továbbképzéséről. Erre sok sikeres példa van már Gyergyóban is. A mintagazdaságot tehát már eleve szakmai felkészültséggel rendelkező személy építheti fel. A másik: a gazdának a földalappal szerződést kell kötnie, méltányos bért fizet a földért, a tőkét tehát részben vissza lehet forgatni. Ahogy a gazda anyagi helyzete megengedi, a földet fokozatosan meg is válthatja. Tehát nem ajándékot kap az állam bácsitól, legkevésbé a községtől, hanem megdolgozik érte - de kap egy perspektívát. Bízhat benne, hogy idővel valós tulajdonosa lehet birtokának. Erről külön kamatfeltételekkel kell gondoskodni, nehogy belerokkanjon.
Komlóssy úr és munkatársai kimondottan a székely igények és a korszellem egyeztetése céljával vázolták fel a fentieket, pozitívuma a tervezetnek, hogy Gyergyóremetére alkalmazva dolgozták ki részleteit, sorsa tehát jelzésértékû lehet a többi település számára is, ráadásul beindításához kisebb tőke is megteszi.
B. Kovács András