Gazdakör: Bioturizmus

2005. szeptember 13., kedd, Archívum 2003–2007

Ha minden erőfeszítésünk dacára a biogazdálkodás nagyon nehezen halad, van egy ágazata, a bioturizmus, vagy ahogy még hívjuk, a falusi turizmus, a falusi vendégfogadás (amint a minapi árkosi szimpózium címe is mutatja), ahol lassan, de biztosan közeledik az európai elvárásokhoz. Még akkor is, ha a szomszédokhoz képest - lásd Hargita vagy Brassó megye - lépéshátrányban vagyunk. Pedig van jövője vidékünkön az ágazatnak, elég, ha a turisztikai látványosságokra, a borvizeinkre, mûemlékeinkre, népi hagyományainkra, valamikori világhírû fürdőhelyeinkre gondolunk.
Bár sikeres próbálkozásokban, egyéni kezdeményezésekben, hosszas és nem olcsó fejlesztésekben nem lenne hiány, az összefogás, a szervezkedés, a jövőtervezés dolgában nem fényes a helyzet. Pedig a turizmus biztosabb megélhetést jelent, mint a mezőgazdaság. De így is csak úgy lehet versenyképes, ha minden tekintetben megfelel az uniós normáknak, gazdaságos és különleges, nem csak idecsalja a befektetőket, turistákat, de meg is tartja, hogy ne csak nosztalgiából járják csodálatos vidékünket, hanem megkapják azt a szolgáltatást, amelyet pénzükért elvárnak.
Minden adott, de hiányzik az alulról való szervezkedés, a reklám, a bemutatkozás, a tapasztalatok átadása, a támogatási rendszer és nem utolsósorban a politikai akarat. Választott képviselőinknek, politikusainknak a torzsalkodás, kicsinyes veszekedések helyett azzal kellene foglalkozniuk, hogy elorzott, elrabolt természeti kincseinket, üdülőhelyeinket visszaszerezzék, és leállítsák azt a rablógazdálkodást, mely vidékünkön már tizenöt éve folyik. Igenis, kell az autonómia, de gazdaság nélkül fabatkát sem ér. Míg százszámra szûnnek meg munkahelyek, fiataljaink a vándorbotot választják, mert hiányzik a hathatós politikai támogatás, összefogás.
Míg Ausztria órási összegeket költ a turizmusra, a mezőgazdaság támogatására, az egyszerû vendégfogadót nem adóztatja, és a parasztot azért pénzeli, hogy kendert termesszen, mert jövője van, ha úgy tetszik, a bioruházatnak, addig mi szó nélkül eltûrjük, hogy nem csak fürdőhelyeink, hanem híres lengyárunk, dohánygyárunk tönkre menjen, idegen kézre kerüljön.
Az ördöggel is egyezkedni kellene, hogy azt a romlást, kilátástalanságot, elmaradottságot, mely vidékünkre jellemző, megállítsuk, visszafordítsuk. Jók a külföldi tapasztalatok, elkel az anyaországi segítség is, de végre rá kell jönnünk, hogy csak magunkra számíthatunk.
Ahogy az egyik árkosi előadó mondta, az unióba lépéskor mindent aláírunk, megfogadunk, ha mindjárt a hátrányunkra válik is, csak hogy bejuthassunk.
Igenis, összefogásra van szükség: román, magyar csak együtt fog bejutni Európába, és rajtunk múlik, egyéneken, civil szervezeteken, hogy a politika ne csak magának, hanem az egész Romániának lobbizzon, és kicsikarja a csatlakozásból származó előnyöket. És akkor lesz falusi turizmus, biogazdálodás és autonómia is.
Bíró Zoltán árkosi biogazdász
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép