
Az amerikai Testvéregyházi Tanács független az UUA-tól, az UUA elismeri. Saját költségvetéssel rendelkezik, amit a gyakorló tagok ellenőriznek. Romániában a Testvéregyházi Tanács élén a püspök áll. Kérdés, hogy megpróbálja-e saját ellenőrzése alá vonni a befolyó amerikai alapítványi összegeket. Mindeddig ez nem történt meg, és remélhetőleg nem is fog. Romániában, sajnos, az ellenőrzés túl centralizált.
Jánosfalván egyetlen román nemzetiségû lakos volt. Magyar nőt vett feleségül, és amikor a felesége meghalt, ő örökölte a gazdaságot. Amikor ő is meghalt, nem lévén gyerekük, felmerült a kérdés: hogyan temessük el? A magyar temetőbe? Anikó azt felelte: hát persze! A felesége mellé fogjuk temetni, és meghívok egy ortodox papot, hogy segítsen a szertartást megtartani. A közeli Kacán találtunk egy ortodox papot, ő segítséget is hozott magával. Mivel mindketten csak románul beszéltek, a szertartás szövegét Anikó fordította a gyászoló gyülekezetnek.
A pap nagyszerû ember volt - jóképû, elbûvölő, nyitott, barátságos, felszabadult. Amikor levetette ornátusát, lezserül öltözött, és beszédesnek bizonyult. Annyira megkedveltük, hogy Anikó megkérte, jöjjön el többször, és prédikáljon a rendes szertartás alatt. El is jött, és ilyenkor Anikó volt a fordító. Elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy magyar templomba lépett! Következő évben újra meghívtuk, és ő eljött a feleségével, aki a falu gyógyszerésznője volt, és két aranyos kisfiukkal, Florinnal és Iuliannal együtt. Remélem, még sok ilyen barátságot sikerül kötnünk.
Még két tervezet érdemel említést. A Meadville Teológiai Intézet (Meadville Theological School) és dékánja, dr. Spencer Lavan különleges érdeklődésének köszönhetően a kolozsvári Református Teológiára az ő támogatásukkal több angoltanár érkezett, úgyhogy a hallgatóknak lehetőségük nyílt megtanulni angolul, illetve tudásukat gyakorolni. Ez remélhetőleg elő fogja segíteni a kölcsönös jobb megértést és a gondolatok és benyomások kicserélését. Lehet, hogy végül ez bizonyul a legértékesebb ajándéknak. Ugyanakkor mindkét amerikai teológiai intézet ajánl fel ösztöndíjakat a romániai hallgatóknak.
Epilógus
Minden realista felmérésnek el kell ismernie, hogy nagyon sok, hacsak nem az összes erdélyi falu léte veszélyben forog. Jánosfalva az elmúlt tíz év során lakosságának körülbelül egyötödét veszítette el. Egy félreeső, nagy község unitárius lelkésze, amikor a jövőről kérdeztem, szomorúan jegyezte meg: ,,A falu házainak fele üres.? A templom látogatottsága a különleges alkalmakat leszámítva nagyon csekély. Olyan templomokban jártunk, ahol a szertartáson tíznél kevesebb ember volt jelen, legtöbbjük öregasszony. A lelkészek szellemiségéért nem lehet nem aggódni.
Egyik jelenség azért felvillant némi reményt, elég sok fiatal, aki városon helyezkedett el, sokszor potom pénzért falun vásárol házat nyaralónak, hétvégi háznak, végső soron pedig otthonnak a nyugdíjasévekre.
A Homoród völgyének egyik ilyen kihalófélben levő falva, Lokod tágas unitárius parókiáját átalakíttatták szép, kellemes öregotthonná, két üresen álló házat pedig fiú- és leányhálókká a középiskolát végzett árva ifjak számára. Az ehhez hasonló kezdeményezések valóban megmenthetnek néhány halódó falut.
Egy másik falu Homoródszentmárton, ahol olcsón megvásároltak egy új, a kommunizmusban kollektívközpontnak épült konferenciaépületet, és angol unitáriusok támogatásával gyönyörûen kiépítették egyházi konferenciaközpontnak. Minden ilyen létesítmény megtöri a falusi élet unalmát, egyhangúságát.
1997 végén Anikó meggyengült egészsége és segítségre szoruló, 88 éves édesapja miatt be kellett fejeznünk munkáinkat a Homoród mente falvaiban. Novemberben tájékoztattam a püspököt arról, hogy Sepsiszentgyörgy közelében kell letelepednünk, de azt válaszolta, hogy azok a szószékek már be vannak töltve. Így, összes hibánkból okulva, újragondoltuk tevékenységünket.
Érzésünk szerint ma egy erős mozgalomra van szükség, mely a kis közösség életének az értékeit hirdesse, és a kisgazdaegyletek, kisgazdaszövetségek fellendítésén, új termelési módszereken és a falu fejlesztésén munkálkodjék. Annyit megtanultunk, hogy minden próbálkozásnak maguktól a falusiaktól kell jönnie, az ő áldozatkész, személyes rászvételükre van szükség ahhoz, hogy megváltozzon, megjavuljon a falusi életmód. Ha értük, számukra történnek próbálkozások kívülről, külső beruházással, vagy kudarcba fulladnak, vagy pedig előbb-utóbb az erősebbek kisajátítják azokat.
Erdélyi falvaink ma, a hagyomány szorítása ellenére, rendkívül individualisták, család-, klikk-, nemzetiségorientáltak. Az embereknek nincs bizalmuk a szövetkezeti, közös vállalkozásokban. Szükségük van közösségi tapasztalatra, ahol mindenkire egyforma felelősség hárul, és mindenki egyforma nyereséget hajt be. Valóságos jelentéssel bíró helyi önkormányzatokra van szükség, nem pedig Bukarestből jövő döntésekre.
Mi több: arra van szükség, hogy maguk állapítsanak meg adót, amit mindenki fizet, hogy biztosítani tudják gyerekeik gimnáziumi tanulását, ahogy ez elterjedt Amerikában számos faluban. Könyvtárakra van szükség, sport- és szórakozási lehetőségekre, közmûvelődési központokra, a modern, komputeres világ megismerésére és helyi megteremtésére.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.