A megoldás itt a szemünk előtt, az ember nem érti, hogy nem jött rá hamarabb? Ámbár ne legyünk igazságtalanok, vannak szép számmal, akik már felfedezték és elfoglalták a maguk Amerikáját. A legkirívóbb példa a rétyi víkendtelepé, de minden faluvégen akad új honfoglaló - először csak egy-két család, aztán már kisebb kolónia, amely már azért zavarja a helybelieket, csendjüket, rendjüket, munkájukat, de még a tulajdonhoz való jogukat is. Merthogy az ilyen betelepülők nem a saját földjükön laknak, és (többnyire) nem is abból élnek. Létük csak éppen azt a sok hatóságot nem zavarja, amelynek feladata lenne valamit is tenni az illetéktelen területfoglalók ellen. Nem: az illetékesek javaslata az, hogy ha már így vagyunk, adjuk nekik a földet. Cserébe, de ha az nem megfelelő, akkor ingyen. Remek ötlet, én is ezt fogom csinálni: kinézek magamnak egy szép fekvésû ingatlant a megyeszékhelyen, tanyát verek előbb a kertben, majd esetleg a házigazda egyik ritkábban használt szobájában, végül talán az egészben, és ha neki nem tetszik, felajánlom érte a tömbházlakásomat cserébe - nem éppen luxusapartman, de így is több, mint amit a hasonló helyzetben levő bölöniek, rétyiek vagy bikfalviak kapnak. Van ugyan egy olyan sanda gyanúm, hogy itt mégis mûködik valamiféle pozitív diszkrimináció - ezt a régiek úgy fogalmazták meg, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek -, és engem ezért becsuknának, ha börtönbe nem is, de a zárt osztályra mindenképpen. Noha a modern jogban még az is lehetséges, hogy a precedensekre való hivatkozással én maradjak a nyeregben, a jogos tulajdonos pedig keresheti az igazát úton-útfélen, miközben az adójából fenntartott állami szervek csak a vállukat vonogatják. Merthogy a törvényszegők sokan vannak, és nem jó ujjat húzni velük. Eleinte nem voltak ennyien, még könnyebb lett volna rendezni az ügyeket, de hát a hivatalban a sok papírtól nem látják az embert, s amikor már tömeg van, akkor már baj is van, így hát óvatoskodunk, halogatunk, kivárunk - mire is? Arra, hogy valaki elvégezze a mi munkánkat? Jobb helyeken az állam kötelessége a szegényeiről való gondoskodás. A tulajdon és a törvényesség védelme is. Vagy Háromszék kivétel? Igaz, a közigazgatási egységek megváltozhatatlanságára olyannyira érzékeny román pártok nem tiltakoztak a megyehatár esetleges újrarajzolása ellen. Hát igen, ezzel a módszerrel könnyedén leszerelhető minden autonómiatörekvés. És milyen egyszerû: csak ki kell várni az új negyedek felépülését. Ez nem sok idő, messze verik az állami beruházási rekordokat.
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.