Égszakadás SzékelyföldönRiport: Nyikó mente, árvíz után

2005. szeptember 20., kedd, Archívum 2003–2007

Alig három hét telt el az Udvarhelyszéki árvizek óta. A legnagyobb pusztítást a Nyikó melletti falvak szenvedték el: tizenkét ember meghalt, egy eltûnt, házak, hidak dőltek össze, traktort, állatot, tûzifát vitt el a víz. A katasztrófa nyomait az idő és a szorgos kezek sem tudták eltüntetni: letarolt növényzet, hordalék, iszapos veteményesek, kapufélfák kapu nélkül, romba dőlt vagy félig beomlott házak fogadják az arra járót.
Siménfalva községben hat falut érintett az árvíz: Malomfalva, Kobátfalva, Simén­falva, Rugonfalva, Kis- és Nagykadács. Végigjárva őket még mindig döbbenetes látvány fogad, bár az emberek, úgy tûnik, hétköznapi életüket élik: öreg nénik pletykálnak a kapuban (vagy a kapu helyén...), két iskolás fiú focizik, kislányok babáznak, felnőtt embert viszont alig látok. Ahogy azonban több házba is bekopogok, megtudom az okát: a nők a lakást takarítják, meszelnek, a férfiak segítenek vagy a mezőn dolgoznak. Inkább idős emberek, akikkel beszélgetek, készségesen, gyakran sírva mesélik el, hogyan fordította fel néhány perc alatt életüket a megáradt Nyikó.
Hogyan kezdődött...
Marosi Ferenc, Nagykadács: Augusztus 23-án, kedden érkezett az árvíz, délután 5-6 óra körül. Szép idő volt, sütött a nap, csak Malomfalva irányában láttuk, hogy sötét az ég alja, dörgött és villámlott is arrafelé. Hirtelen megjelent egy rendőrkocsi, hogy ,,mindenki meneküljön, mert jön az árvíz!?. Eleinte nem is vettük komolyan, mert itt még mindig szép idő volt. Aztán mégis behajtottam a tyúkokat s a két szép süldő disznómat, és már az furcsa volt, hogy olyan könnyen elültek. Máskor nem sikerült ilyen gyorsan behajtani, biztos, megérezték a veszedelmet. Ezután mi is kezdtünk menekülni, de mire kiértünk a templomhoz, már jött is a víz. Pontosan a házam mellett folyik a Nyikó, azon keresztül volt egy födeles híd. Csak annyit láttam, hogy egyszer csak elkezd remegni, aztán lassan beledőlt a vízbe, s el is úszott. Vitt a víz mindent, ami útjába került, hatalmas sodrása volt. Azon az éjszakán vissza sem mertünk menni, csak addig merészkedtünk, ahol tudtuk, nem veszélyes. Leginkább az állatainkat féltettük. A 62 tyúkból csak hét élt meg, de a csekák megmaradtak, pedig a vízszint a fejüknél jóval magasabban volt. Azt mondták a szomszédok, hogy két lábra állva nekitámaszkodtak a kerítés oldalának, s úgy töltötték el az éjszakát. Azt is látták, hogy amelyik tyúkhoz hozzáfértek, megették, azóta sem tudok annyira menni velük, hogy rendes ételt egyenek.
Feri bácsi azt is elmondta, hogy rögtön az árvíz utáni napon jöttek már az emberek segíteni, mindenki hozott, amit tudott. Szentegyházáról 365 kg kenyérlisztet kaptak, Hódmezővásárhelyről pénzt küldtek, és egy mentőkocsit, amit szeptemberig használhatnak a falubeliek, utána át kell adniuk egy közeli, szintén árvíz sújtotta településnek. A segélyek szétosztását most a helyi egyház intézi, és a pártatlanságot úgy próbálják biztosítani, hogy az elosztásnál minden károsult családból jelen van egy személy.
Rosszkor jött az áradás: aratás után midenki otthon tárolta a gabonáját, azok mind tönkre is mentek. De segítőkész emberekben nem volt hiány. A kobátfalvi Deák Dénes és édesapja például szerda reggeltől szombatig járta a falvakat traktorral és utánfutóval, húzatták ki az iszapba ragadt jármûveket, hordalékot, szállították az embereket, segítettek, amit kellett.
Az volt a szerencse (már ha ilyen helyzetben lehet szerencséről beszélni), hogy nem éjjel jött az ár, mert akkor sokkal több halott lett volna. A környék építkezésére ugyanis az jellemző, hogy van egy alacsonyan fekvő lakrész, szinte pincelakás, és arra építenek a fiatalok emeletet. Alul az öregek laknak, felül a fiatalok. Ha a víz éjjel jön, senki nem veszi észre, s akkor az ilyen házakban lakó idős emberek mind belefulladnak.
Sajnos, így is több haláleset történt. A 79 éves kobátfalvi Balázs Karolina (Linuka néni, ahogy mindenki szólította) a kutyáját akarta kiszabadítani, amikor egy hatalmas árhullám elragadta. Napok múlva kapták meg a holttestét Nagy­kadács­ban. Augusztus 27-én, a születésnapján temették. Egy négyéves kislány, Tánczos Izabella szülei kocsijában ült, mikor a percek alatt megduzzadt Nyikó a kocsival együtt elsodorta. Holttestét több nap múlva találták meg. Szász Erzsébetet, egy idős nénit a házból sodort ki víz. Szász Polixénia, akit a fia próbált kimenekíteni, így emlékszik vissza: percek alatt jött a víz, a menyemmel alig tudtunk felmenekülni az emeletre. A fiam Erzsi néninél volt, őt mentette. Mé­teres víz volt a szobában, a sezlont feltették az asztalra, hogy ne ázzon meg. Mikor már szinte biztonságos helyre értek, Erzsi néni még visszafordult a házba, hogy megigazítsa a sezlont, de akkor egy nagy hullám kivitte a házból. A fiam is szinte odalett. Olyan magas volt a víz, hogy a száján már folyt be. A tornácba kapaszkodott, onnan nagy nehézséggel sikerült felmásznia az emeletre, ott várta meg az árvíz végét.
Nyolcvanmilliárdos kár
Az árvíz (vagy ahogyan a Nyikó mentiek borzongva emlegetik: özönvíz) szomorú mérlege: halottak, romba dőlt házak, a víz elvitt három hidat, több gyalogátjárót, az utat sok helyen károsította, elöntötte a kobátfalvi óvodát, a siménfalvi iskolát, másfél méteres víz volt a polgármesteri hivatal épületében is, sok állat elpusztult, a termény és a mezőgazdasági gépek nagy része tönkrement.
Péter Zoltán, Siménfalva község polgármestere: Az anyagi kár hatalmas, hozzávetőleg 80 milliárd régi lej. Szerencsére nagyon sok segélyt küldtek, külföldről és az országból egyaránt. Magánszemélyektől, cégektől élelmiszert kaptunk, takarókat, hálózsákot, ruhanemût, élelmet, borvizet, fertőtlenítőszereket, pénzt és nem utolsósorban kétkezi segítséget. Nagy volt az érdeklődés Magyarországról is, több városból felhívtak, hogy segíteni szeretnének, és gyûjtöttek is forintot, eurót. A magyar állam hatmillió forinttal segített, a román kormány élelmiszert küldött és építőanyagot ígért. Ezenkívül pénzt is utalnak ki: a tervek szerint a tanács kap 200 millió lejt, a siménfalvi iskola szintén 200-at, a kobátfalvi óvoda 150 millió lejt, ezenkívül a község infrastruktúrájának a kiépítésére is adnak majd pénzt.
A polgármester megjegyezte, nem is próbálja felsorolni az összes adományozót, mert úgysem sikerülne, olyan sokan voltak, nem is beszélve azokról a sokszor ismeretlen emberekről, akik a katasztrófa hírére jelentek meg a falvakban, és segítettek napokon keresztül. Annyi segélyt kaptak, hogy minden károsultnak jutott élelem, ásványvíz (a kutak vize még mindig fertőz), takaró. A pénzt és az építőanyagot a napokban osztják szét a 212 károsult család közt.
Kulturális veszteség, hogy Kadácsból a víz elsodort két, az 1800-as évek közepén épült, mûemlék értékû hidat is, a székely fedeleshíd-építészet utolsó emlékeit. A hídból idáig egy gerendát találtak meg, de a falubeliek fontosnak tartják, hogy eredeti helyén vagy egy arra alkalmas köztéren újraépítsék. Ez milliárdos nagyságrendû befektetést igényel.
A Nyikó menti emberek élete most már kezd visszatérni a rendes kerékvágásba. Javában folyik a betakarítás (bár alig van mit betakarítani), az idő szép, hétágra süt a nap. Soha nem fogják elfelejteni, hogyan fordította fel az életüket alig egy nap alatt az árvíz, de ami volt, elmúlt. Elpusztíthatatlan akaraterővel dolgoznak reggeltől estig, és a székelyek makacsságával hisznek abban, hogy hamarosan felépülnek az új házak, az elpusztult disznó helyett lesz majd másik, talán még kövérebb is, és az életüket sem fenyegeti többé majd a megáradt Nyikó. Adja Isten, hogy így legyen.
Nágó Zsuzsa Emese
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-09-20: Archívum 2003–2007 - :

Kutikulizás (Jegyzet)