Székely kaput TörökországnakRiport: Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont

2005. szeptember 20., kedd, Archívum 2003–2007

A honfoglalás előtti több száz év és a hódoltság 150 éve sem volt elég ahhoz, hogy a magyarok többsége elfogadható szinten ismerje Törökországot. Pedig nincs olyan magyar, aki ne ült volna gyerekkorában legalább egyszer törökülésben, ne evett volna törökmézet és törökbúzából készült puliszkát, ne hallott volna a háremről, ne olvasta volna az Egri csillagokat, ne basáskodott volna a nála gyengébbeken, ne ismerné a janicsárokat, a törökverő Hunyadi Jánost és Kinizsi Pált, a kenyérmezei hőst. Sorolhatnám tovább is, de minek?! Mindennek a végén ott csúcsosodik az 1526-os mohácsi ütközet, sok-sok bajunk forrása, amikor a magyar sereget szét­verte Szulejmán szultán hada. Ezt követte a 150 évig tartó török uralom 1686-ig, Buda felszabadulásáig.
Egy mai magyarnak Törökországról először a török uralom, a fejkendős asszonyok, a török vendégmunkások, a bazárok, a többnejûség és a balkáni viszonyok jutnak az eszébe. Holott ez már rég a múlté. Atatürk szigorúan végrehajtott reformjának köszönhetően a fejlődés olyan útjára helyezte Törökországot, amely inkább európaivá, mint ázsiaivá alakította. Ma már a Török Birodalom felbomlásával Európából csaknem teljesen kiszorult Törökország (területének mindössze három százaléka fekszik az öreg kontinensen) modern, nyugati típusú állam kialakulása felé tart gyors ütemben, és meghatározó szerepre készül a jövő Európájában.
Törökországban azt tartják és az iskolában is úgy tanulják, hogy a magyarok a tíz ogur (on ogur) törzs egyikéből származnak, s ilyenformán a legnyugatabbra eljutott török népnek tekintenek bennünket. Ezzel magyarázható, hogy a ,,Türk ve madzsar kardestir? (a török és a magyar testvér) úton-útfélen hangoztatott mondás Törökországban. A törökök és a magyarok közötti érintkezés III. Béla királyunk korában tehát nem kezdete, hanem folytatása az évszázadokkal előbbi együttélésnek, amelynek következményeként lovas nemzetté vált a magyar. Csakhogy már ekkor a harci cselekvés veszi át a vezető szerepet. A mo­hácsi csatavesztés utáni török hódoltság aztán örök emléket hagyott mindkét nép életében. Bár e 150 év tele volt véres harcokkal, a harcok szüneteiben, az évekig tartó, békésebb időszakokban mégis kialakult egy sajátos kapcsolat. Azok a végvári vitézek, sőt, főurak, akik a harcban a törökök kíméletlen ellenségei voltak, békés időszakban együtt mulattak a török pasákkal és bégekkel. A török hódoltságot felváltó Habsburg uralom elleni szabadságharcok, amelyeket Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos vezetett, a török nép erkölcsi és anyagi támogatását élvezték, és leverésük után vezetői és menekültjei számára menedéket és megélhetést biztosított. Ezek a kapcsolatok a kiegyezés után tovább éltek. A Millennium alkalmából a szultán visszaadta az annak idején Budáról hadizsákmányként elvitt Corvinákat, majd megkezdődött a két nép történelmének közös tanulmányozása. Kemal Atatürk reformjainak végrehajtásához Magyarország közel ötezer tudóst, mérnököt és mezőgazdasági szakembert küldött Törökországba. A törökök magyar kultúra iránti érdeklődését mutatja, hogy sok magyar író könyvét török nyelven is kiadták, köztük Mikes Kelemen Törökországi leveleit is. Az Esztergom várának elvesztését sirató katonaéneket pedig ma is éneklik Törökország-szerte. A török katonáknak és az ifjúságnak ma is a Kanizsát és Szigetvárt elfoglaló őseiket állítják példaképül, hangsúlyozva, hogy a török történelem során a magyar volt a legvitézebb nép, amellyel találkoztak. Az etnikai és nyelvi rokonságon kívül ez a másik ok, amely a magyarságot a török nép szemében minden más nemzet elé helyezi. Ezért is hangsúlyozta kapuavató ünnepi beszédében Ahmet Aygün, Rodostó (Tekirda?) város polgármestere, hogy bár polgármesterként közel harminc országban járt, ahol mindenütt barátként fogadták, csak Magyarországon és a Székelyföldön érezte a testvéri szeretet melegét.
Történt ez 2005. augusztus 28-án Rodostóban, a Rákóczi Múzeum előtt, a Magyar utca bejáratához állított székely kapu avatóünnepsége alkalmából. Meghatározó eseményként vonul be ez a Székelyföld és a trá­kiai törökség, nevezetesen Rodostó város történetébe. Kezdete és kiindulópontja lehet egy olyan folyamatnak, amely új alapokra helyezi a székelység és a török nép kapcsolatát, és elindítója lehet a Székelyföld gazdasági felemelkedésének is.
Közös szimbólumai révén a magyar nemzet részét képező székelységnek kapcsolata a török néppel a leglátványosabb, s ezt legjobban a székely kapuk jelképrendszere fejezi ki. Ennek megértéséhez ismét visszautazunk a múltba. Előbb a törökök eredetmondájából idézünk egy részt. A párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött 13. századi ujgur írással és régi török nyelven írt eredetmonda, az O?uz kán Desztani szerint a napok egy napján Ay Kagánnak fia született. A fiú, amint világra jött, azonnal beszélni kezdett, ostort, húst és bort kért. Negyven nap múlva ifjúvá serdült, lovagolt, vadászott, sárkányokat győzött le, s népének hőse lett. Első feleségét az ég küldte fénysugáron, és oly szép volt, hogy ha mosolygott, a nap kisütött, ha sírt, a felhőkből eső hullott. A lány három fiút szült O?uz kánnak. Az első a Gün (Nap), a második Ay (Hold), a harmadik a Yildiz (Csillag) nevet kapta. A Nap, a Hold és a csillagok mellett, melyek a török felségjelekben és a Székelyföld fafaragványaiban mindenütt jelen vannak, a másik szimbólum a tulipán, amelyet mindkét nép nemzeti virágának tart. A vadon élő tulipánok hazája Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipánfajt ismernek. Minden olyan helyen megtalálható ez a szépséges virág, ahol a magyarok valaha is járhattak. A tulipán a Kárpát-medencében a török idők előtt évszázado­kon át olyan becsben állt, hogy díszítőelemként is jelen volt a népmûvészetben a székely kapuktól kezdve az Árpád-kori királyok korából származó templomok kazettás mennyezetéig. Megjelent a népi hímzéseken, a faragványokon, csipkéken, a fejfákon, a kódexekben, a címerekben, a zászlókon, a faragott bútorokon, mindenütt. És ma is ott van, ahol magyarok élnek, és a törököknél is megtalálható a dzsámikban elhelyezett, hatalmas méretû perzsaszőnyegek mintázataitól a temetők tulipános fejfáiig. Ezek után egészen nyilvánvaló, hogy a tulipánt a magyarok nem a török kerti tulipán meghonosítása után ismerték meg. Mert ha így lenne - írja Györffy Dezső -, tagadnunk kellene azokat a történelmi tényeket, amelyek szerint a magyarok és az ,,,előmagyarok? (hunok és magyarok) több mint ezer évig éltek azon a tájon, ahol a vadtulipán leginkább elterjedt.
Így a rodostói Rákóczi Múzeum elé emelt székely kapu, amely Mikes Kelemennek és a bujdosóknak állít maradandó emléket, a két nép szimbolikus jelrendszerének az összegezője is egyben.
Az elmúlt 24 évben (1982-2005) több mint százezren látogatták meg a Rákóczi Múzeumot a világ minden sarkából, ahol magyarok élnek. Ennélfogva Rodostó a Kárpát-medencén kívüli térség legnagyobb magyar történelmi zarándokhelyévé nőtte ki magát. Gyalogosan, kerékpárral, lóháton, kisautóval, autóbusszal, vonattal, jachttal, hajón és repülőgépen érkeztek, hogy adózzanak a magyar bujdosók emlékének. Évente átlag háromezren jöttek el. Minden 1000 látogatóból 750 magyarországi, 100 a Kárpát-medence peremterületeiről, (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék), 50 a világ más országaiból és 100 a törökök köréből került ki. 1989-ben huszonnégyezren, 1990-ben pedig tizennégyezren látogatták meg a múzeumot. 2003-ban 1200-ra, 2004-ben 1000 alá csökkent a látogatók száma. Talán ez az a mélypont, ahonnan ismét megindul az emelkedés. Higgyük, hogy így lesz. Ha arra gondolok, hogy 2003-ban Ciprust 250 000 magyar látogatta meg, akkor a Rákóczi Múzeum 110 892 látogatója (24 év alatt) igen kevésnek tûnik.
E történelmi emlék ápolása és gondozása fontos feladata a székelymagyarságnak is, jóllehet, a bujdosóknak egyetlen erdélyi tagja volt csak, a zágoni születésû Mikes Kelemen, de az ő levelei nélkül vajmi keveset tudnánk a bujdosók életéről, és szegényebb lenne prózairodalmunk is.
Mikes Kelemen évszázadok homályán átvilágító egyénisége közös öröksége az egész magyar nemzetnek. Leveleskönyve a hûség emlékirata, amelynek középpontjában erkölcsi példája áll: ragaszkodás a bujdosó fejedelemhez, ragaszkodás az anyanyelvhez, a hithez, a szülőföldhöz. Mikes Kelemen székely ember volt, aki 17 éves korától haláláig II. Rákóczi Ferenc szolgálatában állt. Példája ma is arra buzdít és nevel, hogy a zágoni, a háromszéki, a csíki, a gyergyói, a székelyudvarhelyi, a Küküllő és a Maros menti székely, az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és magyarországi magyar ragaszkodjék ahhoz a földhöz, amelyen született, és ahhoz az emberi közösséghez, amely felnevelte. Olyanformán, amint azt az alcsíki Akol kapunál emelt székely kapu felirata hirdeti: ,,Házad lehet akárhol, de hazád csak itt van.?
Mikes Kelemennek a háza, bár a Magyar utcában állt 44 éven át, hazája halála után is a Székelyföld maradt. ? volt az egyetlen személyiség a bujdosók között, akinek hamvait 1906-ban nem hozhatták haza, amikor II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje, Gr. Csáky Krisztina, Sibrik és Eszterházi Antal hamvait hazaszállították. ?t egy közös sírba temették el az örmény temetőben.
Ha már nem pihenhet hazai földben, szükség volt egy olyan emlékre, amely mindenkor emlékeztessen arra a férfira, akinek a sors nem adhatta meg ez utolsó kegyet. Az otthoni földből nőtt cserefából (tölgy) készíttettünk neki székely kaput a Magyar utca bejáratához, hogy ennek illata hassa át a Magyar utca levegőjét, és ,,lelke? a székely kapu alatt járva ,,haza találjon.?
Ez a kapu a Magyarok Székelyföldi Társasága és a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Közmûvelődési Egyesület kezdeményezésére, több civil szervezet, egyesület, alapítvány, szövetség, önkormányzat és magánszemély bevonásával és hozzájárulásából készült. Ezek a következők: a budapest Rodostó Alapítvány, a Magyarok Világszövetsége, a Kulturális Örökség Minisztériuma, a Johannita Segítő Szolgálat Székelyföldi kirendeltsége, Kovászna és Hargita Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, a kisborosnyói Nyíres Kör, a cegőtelki Cserhalom Mûvelődési Egyesület, a szatmárnémeti Kölik Kulturális Egyesület, a csíkbánfalvi Márton Ferenc Általános Iskola, Bauer Ilona (Óradna), Buzás László, Biró Mária, Bors István, Borbáth István, Lázár Elemér, Vass József (Csíkszereda), Csákány Dénes, Farkas Aladár (Borszék), Gellérd Judit-George (Egyesült Államok), Gagyi Emma, Kovács Júlia (Borszék), Lauer Edit (Cleveland, USA), Menyhárt Tünde Etéd, Szőcs Lajos (Korond), Szatmári Béla) (Magyarlóna), Szász Dénes (Felső­boldogfalva), Orbán László és Orbán Etelka (Németország), Oláh Badi Álmos (Maksa), Tamás Mária, Tófalvi Árpád és Mária (Székely­udvarhely), Zoltáni Csaba (Balti­more, USA).
Az ünnepségen a magyarságot 78-an képviselték: Székelyföldről 48, Erdély más részeiből 23, a Partiumból 2, Magyarországról 4, Belgiumból l. Török részről az ünnepet megtisztelte jelenlétével Rodostó város polgármestere, a tiszteletbeli magyar konzul, a Török-Magyar Baráti Társaság elnöke és Rodostó kormányzóságának rendőrkapitánya.
A Székely kapu bejárati oldalán ,,Türk ve madzsar kardes?, belső oldalán ,,Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont? Mikes idézet olvasható a magyar ábécé és a rovásírás betûivel.
Utóbbi Halikarnas Balikçisi neves török geográfus Földközi-tengerről szóló írását juttatja eszembe, aki így írt erről a tájról:
,,A Földközi-tenger etnikai és egyéb szempontból a világ hatodik földrészének tekintendő. A földrajztudósok egy hatalmas szárazföldi területet önkényesen háromfelé osztottak: Európa, Ázsia és Afrika. Pedig külön földrész határolja a Földközi-tengert: a körülötte lévő partok nem Európa, Ázsia vagy Afrika. Ez a Földközi-tenger. Hozzanak bár a világ legtávolabbi tájáról embereket, szórják szét őket a Földközi-tenger partjain, nem kell hozzá sok idő, hogy e föld varázsától ízig-vérig földközi-tengerivé váljék.?
Erre az állításra cáfolt rá Mikes Kelemen és bujdosó társai. ? negyvennégy évi itt-tartózkodás után is megmaradt annak, aminek született. Szülőföldjét szerető, nyelvét és hitét megtartó székely magyarnak.
Beder Tibor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-09-20: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás