Rég nem volt példa ilyen, már-már világméretûvé fokozott aggodalomra, mint most hét végén: a Mexikói-öbölből az Amerikai Egyesült Államok déli partvidéke felé örvénylő Rita hurrikán közeledtét milliárdok figyelték, s az amerikai újkori történelem legnagyobb exodusa láttán - mintegy 2,7 millió ember menekült el a texasi-louisianai partvidékről! - az erős idegzetûek is megborzongtak a kérdés hallatán: mi lesz, ha a forgószél telibe találja a dugóba keveredett, csigalassúsággal haladó személygépkocsik ezreit? Szerencsére ez nem következett be, mert a Rita - az amerikaiakat vélhetően már a hideg rázza e bájos női név hallatán (de ne feledjük Katrinát és Oféliát se!) - vasárnap hajnalra ,,megszelídült?, és trópusi viharrá változott. Hogy így történt, bizonyosan nem Bush elnöknek köszönhető, aki okulván az előző hurrikán alatt tanúsított, igen vitatható hozzáállásán, már a hét közepén bölcsen kijelentette: Nagy vihar várható!
Románián mindeközben a hatodik árhullám söpört végig, az ország délkeleti részén ijesztő méreteket öltött a pórnép vályogházait elöntő, elmosó víz: mintha hirtelen a Fekete-tengerrel került volna kapcsolatba egy titkos csatornán keresztül a Ialomi?a és vidéke. A hat áldozat, a mintegy ezer kilakoltatott és kétezer elöntött ház pedig a kormányt és a pártokat is arra kényszerítette, hogy ideig-óráig felhagyjanak az egyeztetésekkel, és a sebtében összehívott válságtanácskozásokon próbálják menteni a menthetőt. Igaz, hírmagyarázók rendületlenül spekuláltak, mondván, azért vezeti a pénteken összehívott testületet az államfő (aki az egyik híd gyakori látogatása okán amolyan m?r?cineni-i hídemberré avanzsált), mert kihasználta, hogy a kormányfő éppen külföldre utazott; aztán szombaton ezt cáfolandó, már egymás mellett ült a két vezető, és együtt keresték fel az árvíz sújtotta térséget; s vasárnap már annak rendje és módja szerint csupán a miniszterelnök irányította a kármentő csapatot. A politikai csata sem szûnt meg teljesen, hiszen az ellenzéki szociáldemokraták untig ismételték: B?sescunak szükségállapotot kell bevezetnie, pedig talán maguk is tudták, teljes képtelenséget kértek. Egyébként lehet, jobban tennék - a vízözön természetrajzát és a nincstelenné váltak sorsát megismerendő -, ha gumicsónakon eveznének, s a hadsereg irányítása alatt halkonzervet szállítanának, mondjuk B?rbule?ti-re.
Mi jöhet még?
Elbizonytalanodó világunkban azt látja, tapasztalja az emberfia, lassan sehol sincs biztonság, a természeti csapások úgy hullnak az égből, mint a nyári záporeső. Pillanatok alatt elmúlik az élet, elvész a kínnal összekuporgatott juss, s marad a kín, a szenvedés. S bár sokan mondják, itt, Szentgyörgyön is elhangzott a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére szervezett gálaesten, hogy minden tragédia után nagyszerû a talpra állás, az, aki derékig vízben áll, és mindene elveszett, nehezen érzékeli e kijelentés bölcs igazságtartalmát, számára csak egy kérdés létezik: miért kell ennek így lennie? Mi segíthet tehát a bajban, mi adhat erőt annak, aki autójával menekül a forgószél elől, akinek elmossa az ár a házát? Mi adhat erőt a túléléshez, az újrakezdéshez? Mi lehet biztos ebben a kavargó világban?
Tekintetünk fénye.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.