Megkönnyebbülten szusszanhatott fel a hétfői, estébe hajló parlamenti ülésen a magyar jobboldal: a tévedésből kétharmados jóváhagyási küszöb fölé tornászott román-bolgár uniós csatlakozást előzetes híresztelések ellenére nem háromnegyedes, hanem feles szavazattal lehetett elfogadni, s így a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz megszabadult annak az ódiumától, hogy Románia uniós befogadását elleneznie kelljen.
A mostanihoz hasonló csapdahelyzet ugyanis - szerencsére - nem mindennapos, de arra alkalmas, hogy pártok és személyek felfedjék igazi arcukat.
Lássuk először azt a politikai forgószelet, amely a magyar polgári oldalt - különösen most, a baloldali választási hurrikán felpörgése közben - bajba sodorhatta volna. A Fidesznek, amennyiben eddigi álláspontját Románia uniós felvételének tárgyában fenntartja, az ,,igen? gombot kell megnyomnia az Országházban. Ezzel viszont nem csak meghazudtolja önmagát, hanem egy december ötödikével felérő trauma előidézője lesz a határon túliak körében, elárulja az erdélyi magyarságot. A harapófogó csípő felületét különösen élessé tették az Erdélyből, a nyugati szórványban élő magyarságtól s a Magyarországról érkező levelek, üzenetek, kérések és felszólítások: utolsó, megismételhetetlen alkalom, hogy kiálljatok az erdélyiekért, pontosabban a székelyföldi autonómiáért, ne legyetek a nemzet árulói.
A helyzetet még inkább kiélezte az, hogy a román parlament jogi bizottsága, fittyet hányva az EU e tárgyban megfogalmazott ajánlatára, szeptember 22-én elutasította és vitára terjesztés nélkül alkotmányellenesnek minősítette az RMDSZ képviselői által benyújtott, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiatervezetet. Közben, csak úgy mellékesen, éppen Székelyföldön a román rendőrök elvertek egy magyar embert, s az ilyenkor elcsattanó pofon, a rúgásra lendülő rendőrcsizma a közösség egészét sebzi, mindannyiunknak fáj.
És nem utolsósorban Horn Gyula volt miniszterelnöknek az a nyilatkozata, miszerint ,,nem vagyunk nagyhatalom, az unióban nem lehet ultimátumokkal politizálni?, az erdélyi magyarok elárulását tekintve azonos kategóriába kerül Kádár János és Kállay Gyula 1958-as marosvásárhelyi kijelentésével, amely után megindultak a romániai magyarok ellen az ?56-os koncepciós perek. Horn Gyula elvetéltnek minősítette a kettős állampolgárság megadásának felvetését is. Bársony András külügyi államtitkár - a szomszéd országokkal kapcsolatos ,,megfelelési politika? közismert szószólója - ugyanebben a hangnemben nyilatkozott.
Pillanatnyilag tehát ez és ennyi a hozadéka az uniós csatlakozásra igent mondó magyar parlamenti döntés előcsatározásainak. A baloldal képviselői ismételten tudatosították - most már türelmetlenséggel társuló impertinenciával -, hogy tőlük mire nem számíthatunk. A jobboldal fellélegezhetett, hogy Románia uniós csatlakozását az ő szavazataik nélkül is elfogadta volna a magyar parlament.
Néhány személy - köztük Jeszenszky Géza volt külügyminiszter - egyéni ,,teljesítményével? vagy megnyilvánulásával bizonyíthatta az erdélyi magyarok iránti elkötelezettségét, ami azért nem is kevés. Mert igaz ugyan, hogy Magyarország nem nagyhatalom, ultimátumokkal sem politizálhat, de felhívhatja a nagyhatalmak figyelmét a szomszéd országokban rekedt magyarok jogos igényeire, sérelmeire is követeléseire.
Persze, véleményünk szerint lehetett volna olyan megoldást kierőszakolni, hogy ha nem is halasztanak az ügyben, feltételekhez kössék a jóváhagyást.
Nem tették meg.
Ezek után az a lehetőség marad hátra - és az a kérdés, hogy milyen mértékben élnek vele -, hogy a nemsokára sorra kerülő magyar-román közös kormányülésen a politikai bókok helyett figyelmeztessék a román kormányt arra: az ország területén élő magyar nemzeti közösségek autonómiáját, különös tekintettel a székelyföldi autonómiára, az ország jogrendjébe kell iktatni.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.