Mikor az év elején kézhez kaptam az adóbevallási ûrlapokat, akkor még boldog voltam. Ez igen, már közeledünk Európához - gondoltam. Csak kitöltöm, beküldöm, és máris várhatom, hogy visszakapjam az év közben befizetett adóm egy részét. És nekifogtam, és kitöltöttem. Úgy bevallottam az adót, mint a középkorban az ártatlanul eretneknek kikiáltott delikvens - kínvallatás hatására - a Belzebubbal való kapcsolatát. Nekem nem kellett letépniük a körmöm: lerágtam magamtól. De hősiesen kitöltöttem az összes papírt. Akkorára sikeredett, mint egy kisebb regény, mert albérlőim is vannak, meg a házam is be van biztosítva, és ezekre még külön íveket is ki kellett tölteni. De végül is sikerült. És micsoda nagyszerû dolog: ingyen és bérmentve bedobtam a postaládába május 14-én, tehát egy nappal határidő előtt. Kerek négy hónap után értesítettek, hogy vigyek még öt igazoló iratot. Hát ez nem nagyon hiányzott, és nem is nagyon értettem, mi is hiányozhat, ezért jelentkeztem a megjelölt helyen, a pénzügy tizenhármas ablakánál. (Szerencsétlen szám!) Itt kiderült, hogy végül is csak három okirat kell - másolatban: a személyim, születési bizonyítványom és a házassági levél. Máig sem értem: miért? Hat ívre már hatszor felírtam személyi adataimat. És nem elég? Ha nem, hát nem. No, de ott derült ki, menet közben, hogy a múlt évben írtam néhány cikket a Háromszékbe, amiért is kaptam háromszázötvenezer lejt. Erről a bizonylatot lelkiismertesen betettem az adóbevallásba. És ez volt a baj, mert még egy másik ûrlapot is ki kellett volna töltenem. De mivel nekem ilyent nem küldtek, hát nem volt, mit. Mondtam is a kedves hölgynek, Oanának, hogy bele sem kellett volna tennem. Az nem úgy van - mondta. Mert náluk megvan számítógépen. Igen? És az én adataim nincsenek meg? No, de hagyjuk. Ha személyesen adom le az adóbevallást, akkor kiderült volna - mondta Oana -, és most nem kellene megbüntetnem ötvenezer lejre. Írt egy jegyzőkönyvet, hogy kihágtam. Én ráírtam, hogy nem érzem magam hibásnak. Kért, hogy fizessem ki, mert hétvége jön, és ha kimegyek a negyvennyolc órából, akkor a dupláját kell fizetnem. Ezt sem értettem. Én két munkanapot értek ezalatt, a hivatal az ünnepnapot is beleszámolja. Na jó: kifizetem most - mondtam. Most nem lehet, mert egytől kettőig a pénztár zárva - válaszolta a hölgy, és elvállalta, hogy ő majd kifizeti, csak hagyjam ott a pénzt.
Végül is - ha jól meggondolom - nem is került olyan sokba az, hogy postán küldtem be az adóbevallást. Mert - emlékszem - májusban akkora sorok voltak, hogy lelógtak az emeletről. Ha mindenki személyesen adta volna le adóbevallását, akkor most kerültem volna sorra. (Adóbevallásom is most került sorra!) És négy hónapig kellett volna sorban állnom a pénzügynél! Ezek szerint végül is olcsón megúsztam. Nemde?
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.