ÉSZAK-AMERIKAI PORTYÁN (2.)Kitekintő: Erdélyi Hangok Chicagóban

2005. október 1., szombat, Archívum 2003–2007

Egyhetes chicagói tartózkodásom idején elsősorban az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetsége baráti gyámkodásának köszönhetően ismerkedhettem Észak-Amerika New York után második nagyságrendû városának néhány nevezetességével, s ugyancsak az ő segítségükkel csipegethettem, kóstolhattam bele a népességét tekintve a mai Magyarországgal majdnem azonos lélekszámú város életébe. Programomba a ,,leg?-ek városának magasságaiból és mélységéiből is belefért - mutatóban, ízelítőként - egy kevés. Demeter Editnek, a Szabad Magyar Református Egyház gondnok asszonyának köszönhetően természetesen feljutottunk hosszú ideig a világ legmagasabb felhőkarcolójának 102. emeletére is. Főleg gépkocsival utaztam, de több ízben ültünk külvárosi - tulajdonképpen parkvárosi - vonatra is, amellyel a megapolis központja felé vettük az irányt. Ily módon láthattam a régi Chicago magas tornácos, deszkaerkélyes épületeit is, a város panorámáját megcsodálhattam a Michigan-tó (számomra tenger) felől, s elmélázhattam azon a különleges építészeti harmónián, amelyet a magas vasbeton és üvegépületek a levegőégre rajzolnak, s amelyeket végeláthatatlan, dús növényzetû, soktavú kertvárosok ölelnek közre.
A parkvárosokban, ahol barátaink többsége él, csupa fa, fû és virág, cserje, egyéb dísznövények mindenhol, amerre a szem ellát. Szellősen, tágasan építkeznek, a fásításnak, füvesítésnek nem csak kultusza, hanem szenvedélye is van, tisztelik az anyag természetét, a fa és a kő isten adta szépségének érvényesítését, és - túlzás nélkül - idilli a tisztaság, a rendezettség, a gondosság mindenhol.
Amerikai utam során több ezer mérföldet utaztam a Michigan-tó partvidékétől az Appalachian-hegység északnyugati nyúlványaiig, a Reménység tavánál (Lake Hope) rendezett, a Magyar Baráti Közösség által szervezett ITT-OTT találkozóig, onnan a déli részek felé véve az irányt, a Mexikói-öböl partvidékével és ennek néhány városával ismerkedtem. Újabb repülő- és gépkocsizóutak célpontjaként eljutottam a Sziklás-hegységbe (Rocky Mountain National Park), a Grand Teton Nemzeti Parkba és a Yellowstone Nemzeti Parkba is, amelyeknek a megtekintésére geológus fiam és pszichológus menyem társaságában nyolc napot szántunk, ez előtt és után az ötmilliós lakosú, rendkívül dinamikusan fejlődő, gyarapodó Houstonnal ismerkedtem. A látottakban összesûrûsödő emberi és természeti csodatételek mellett számomra a legnagyobb élmény a mindenhol és minden körülmény között tapasztalható tisztaság, rendezettség, a tökély szintjére emelt higiénikus életmód és életkörülmények volt.
Bevallom, nem annyira a honvágy, mint a szégyen gyötört az itthoni elhanyagolt állapotok miatt.
Chicagóba visszatérve - a szó szoros értelmében is, mert a repülőjegyem hazafelé is a Houston-Chicago-Amszterdam-Bukarest légi járatra szólt -, szóval a Szelek városában kellemes érzés volt azt tapasztalnom, hogy a különféle, régebbi és újabb magyar egyesületekre, szervezetekre és csoportosulásokra nem az ellenségeskedés, a rivalizálás, hanem az átjárhatóság, a közös rendezvények, az együttes akciók és fellépések jellemzőek.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének őszi piknikjén jelen voltak a Chicagói Magyar Klub vezetői és tagjai, az én chicagói templomi előadói fellépésemen megjelentek olyan személyek is, akik az ITT-OTT baráti találkozó reménység-tavi rendezvényére utaztak. Köztük a Minnesotában élő Fülöp házaspár, Laci és Ági - az utóbbi távoli rokonom -, de megtisztelt jelenlétével PhD Makkai Ádám chicagói professzor is - Ignácz Rózsa fia -, akinek a klasszikus és kortárs magyar költészet angol nyelvre fordítását köszönhetjük. Balogh Éva tiszteletes asszonynak és Balogh András chicagói református lelkésznek köszönhetően angol nyelv szakos lányomnak ajándékként hozhattam haza a vaskos - itthon egyhavi átlagfizetést érő - könyvet. Bokor Erika az édesapja, Bokor László egykori marosvásárhelyi rádiós révén ugyancsak székelyföldi származású, a Magyar Cserkészek Világszövetségének Egyesült Államokban tartott világtalálkozójáról érkezett, amelyen tizenkét erdélyi cserkész is részt vett. Zágoni Rezső bátyánk, a nyolcvanéves Úz-völgyi frontharcos azért maradt ki a témát körüljáró filmemből-könyvemből, mert a Budapestre kitelepedett unokaöccse, Zágoni Jenő a film és könyv megjelenése után értesítette nagybátyját a Székely Határőrség történetének publicisztikai és filmes megjelenítéséről.
A felsoroltakkal jelezni kívánom, hogy távoli szórványba szakadva, szórványsorsban élve mennyire fontos és helyénvaló a közös cselekvés, az egységben végzett munka, aminek hiányára információink szerint az amerikai magyar közösségek sorsának alakulásában is, sajnos, eléggé sok negatív eset és történet felhozható. A chicagói egységes fellépés, együtt munkálkodás ezért lehet kiemelkedően jó példa s egyszersmind elriasztó, megszégyenítő intelem azok számára, akik meghívott vendégként Erdély vagy a Kárpát-medence emberi és politikai szennyesét teregetik ki szülőföldjüktől távol, idegenek előtt, akik nyolc-tíz órányi időzóna távolságában és nyolc-tízezer kilométerre élnek tőlünk, s ott másféle is lehet, mint idehaza a szavak akusztikája.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének lapja is van, címe: Erdélyi Hangok. Maga a szövetség is fiatal, természetesen a lapjuk is. Az idén jelent meg az első évfolyam két száma. Szerkesztésében Balogh András református lelkész, Balogh Éva tiszteletes asszony, Demeter András vállalkozó, alelnök, Radics Géza író, valamint Demeter Editke vesz részt. Szerkesztői krédójukat Ady Endre-idézettel jelzik: ,,Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek.? A negyedévenként megjelenő lap Széchenyi István-idézettel is ráerősít a lap karakteres magyarságára: ,,Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.?
A lap idei második számában Demeter András szövetségi alelnök leszögezi, hogy az ,,Erdélyi Kérdést? nem akarják Chicagóból irányítani, csupán segíteni kívánnak a magyar ügyekben fáradozóknak, elsősorban elvi síkon, de ha lehetőségük van, más eszközökkel is. Megjegyzi azt is, hogy erdélyi vendégként olyan személyeket hívnak és várnak, akik megértik és átérzik, hogy mit jelent erdélyinek lenni, és él a szívükben az a vágy, hogy valami nemeset, valami krisztusit tegyenek az otthon maradottakért. Mivel hivatalosan bejegyzett szövetségben tevékenykednek, lehetőségük van hangjukat hallatni az erdélyi magyarok érdekében magasabb fórumokon is. ,,Mindenkinek maradt odahaza rokona, barátja, ismerőse, akiket szeretne segíteni vagy felkarolni. Sokszor azonban ezen a szûk körön kívül vannak olyan esetek, helyzetek, amikor nagyobb összefogásra van szükség, mint például Böjte Csaba árvái, a sárpataki mozgássérültek vagy a szövérdi iskola, és még sorolhatnánk százával azokat, akiken meg kellene induljon a szívünk.?
Chicagói barátaink nem tartalmatlan, üres szavakat pörgetnek a messzi idegenben. Hazautazásom utolsó, elbocsátó mondata is az volt, sürgősen küldjek olyan bankszámlaszámot, amelyben a Székelyudvarhely környéki árvízkatasztrófa károsultjai számára támogatást, segítséget juttathatnak el. Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetsége az ősz folyamán éppen Böjte Csabát látja vendégül. Ez alkalommal újabb chicagói rendezvényre kerül sor.
Észak-amerikai portyám során még nem tudtam, hogy a Háromszéki Mikes Kelemen Közmûvelődési Egyesület és a Magyarok Székelyföldi Társasága Fetés András révén eljuttatott javaslatunkra Rákossy Árpád felsőcsernátoni származású, koncepciós perben kétszer is elítélt jogi doktort a Szabad Magyarországért Érdemérem Nemzetiszínû Szalaggal tüntették ki, amelyet augusztus 27-én Rákossy Árpád lánya és fia vett át. Ettől függetlenül Chicagóban a felsőcsernátoni származású Demeter Edittel, a Reménység tavánál az ITT-OTT találkozón dr. Horváth János magyar országgyûlési képviselővel tárgyaltunk egy Rákossy Árpád-portrészobor elkészítésének és felsőcsernátoni elhelyezésének lehetőségéről.
Rákossy Árpád kitüntetése, hitünk szerint, felgyorsítja az ezután megalkotandó szobor körüli sürgölődést, s ezt Kárpát-medencei és nyugati segítséggel az 1956-os forradalom és szabadságharc jövő őszi félszáz éves évfordulójára a felsőcsernátoni Templomdombon ünnepélyesen fel is avathatjuk.
Balogh András tiszteletes úr, az Erdélyi Hangok mindenes szerkesztője a lap beköszöntő számában írja:
Helyi tevékenységünk célját így foglalom össze:
Hagyományaink és kulturális értékeink ápolása, ismertetése. Kapcsolatok keresése és kiépítése az otthon és a világban levő magyar szervezetekkel és egyesületekkel.
A chicagói Erdélyi Hangok nem csupán új színfoltként jelentkezik a magyar sajtópalettán. A Kárpát-medence magyar lapjaiból az erdélyi témakörhöz kapcsoltan összeválogatott vagy a főszerkesztő, a szerkesztők és munkatársaik által írt jegyzetekben a magyar összetartozás, a nemzetegyesítés, a magyar ügyek szolgálatában végzett cselekvésre ösztönzés fórumát teremtették meg. A nemzetépítés küldetését vállalták olyan időszakban, amikor sokféle tényező - köztük a felelőtlen és önző kormányzás - a nemzetet az ,,oldott kéve? állapotába juttatta.
Én Chicagóban barátaimnak köszönhetően a St. Richard Church-templomban tarthattam előadást, s észak-amerikai utamról abban a hitemben megerősödve térhettem haza - amit ezúttal is szívből köszönök -, hogy ,,a magyar név megint szép lesz, méltó régi hírnevéhez?.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-01: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás