
Kár volt önálló községi rangot kiharcolnunk - állították a helybeli megkérdezettek - ahhoz, hogy meggyőződhessünk arról: mindenkinek nehéz manapság. Saját önkormányzatuk még akkor sem tud csodákat mûvelni, ha teljes gőzzel indult a választások után. A bükszádi nép sem az, ami valaha volt - mondták beismerően. A sok nációból római katolikus székely magyarrá vedlett faluközösséget nagy katasztrófa tudja csak öszefogásra kényszeríteni. Nos, a legutóbbi tûzeseteknél azért mégis bizonyította, hogy van még csírája az összetartásnak, beismerés arra, hogy a tanács is gyenge, ha nem áll mellette a falu java. Alig van már hajtóereje a kezdeti lelkesedésnek, mintha egy helyben topogna az élet, s a mindennapi kisebb lépéseket is eredményként kell elkönyvelniük. Sokak bizkodóak, mert van elegendő természeti tartalék - szunnyadó erő - arra, hogy valaha felgyorsulhasson a fejlődés a Nagycsomád alatti községben.
A hétköznapok mindenekelőtt
A mindennapok feladatainak felsorolását, a megoldások mikéntjét-kiútjait tartotta legfontosabbnak Steckbauer György, Sepsibükszád alpolgármestere. Elmondta, hogy nem kis nehézséget okozott Bükszádon is a lepergett esős periódus. Az Olt árterületén, de a Zsombor és Fenyős patakok övezetében is tetemes mennyiségû mezőgadasági területen károkat okozott. Elmosta a víz a milliók árán feljavított mezei utakat.
- A bajoknál maradva említem meg, hogy a Bükszád és Szent Anna-tó felé leágazó útszakaszon - tetemes hosszúságban - beszkadt a hegyoldal és a mûút. Szinte hihetetlen, milyen hátrányos volt számunkra. Megcsappant az idegenforgalom, s érezte ezt a helyi panzióhálózat is. Még érzékenyebben érint minket az, hogy emiatt leállt az árucsere-forgalom. Itt szoktak minket megközelíteni a hegyeken túli termelők, akikkel terménycserét bonyolított a falu. Ígéretet kaptunk a megyétől: megjavítják, de egy fontosabb munkaponton kell dolgozzanak, Kommandón. Talán közhely, hogy én is a vadak pusztításairól szóljak. A krumpli egy részét ők fogyasszák. Pillanatnyilag 30-nál több, kárt bejelentő kérést nyújtottak be a helybeli termelők. Létkérdés itt a krumpli. Sok olyan mezőrész volt és van, ahol csak annyi burgonya lett, amennyit a gazda - tavasszal - földjébe ültetett. Gondot jelent a termelők számára az új tejkvótarendszer bevezetése. Bizalmatlanul fogdja a szarvasmarhatartók egy része. A két helybeli tejbegyûjtő központ - a Covalact és a Danone - felelősei részletes magyarázattal szolgálnak minden tejtermelőnek. Nem kis dologról van szó, hisz jelentős állatállomány van a faluban, az összlétszám 600 körül mozog, s végül is a lakosság nagy többségének az állattartás az egyik megélhetési forrása.
- Megértik-e a termelők, hogy a kvótarendszer az unió hozadéka, és hogy ez elől félreállani nem lehet? - kérdeztük Hanzi Erzsébet Réka informatikusmérnök-jelölttől, aki civilben a Covalact Rt. helybeli csarnokának kezelője.
- Nekünk 181 termelőnk hozza a tejet - mondta. Most napi 2600 litret szedünk. A gyár farmkönyvet adott minden termelőnek, s abban olvasható a kvótarendszerrről való tudnivaló is. Jómagam minden embernek megmagyarázom, hogy mi ennek a lényege. Nem ngyon lelkesednek érte, félnek az uniótól, félnek egy új adózási rendszertől. Éppen a múlt héten voltak itt uniós kontrolok, érdeklődtek az emberek megoszló véleményéről. A kvóta azt jelenti, hogy kevesebbet igen, de többet nem értékesíthet, büntetik. Nyugaton már rég így mûködik, és ez kell ahhoz, hogy a bükszádi ember tejet termelhessen.
Adatközlőnk - mestersége folytán - számítógépen tartja nyilván klienseit, számukra típusnyomtatványt szerkesztett. Öröm, hogy kialakulóban van itt egy fiatal mezőgazdászréteg, aki ésszel akar gazdáskodni, figyel a minőségre.
Családanya panaszkodott e sorok írójának, hogy egy hektár földterületről nem tudtak összegyûjteni egy szekér krumplit. Szomszédja éppen a mezőn volt, s azt tanulmányozta, hogy ha nagyon apró a krumpli, és kevés van alatta, nem szedik ki, beleszántják. Szent Mihály napján - a régiek szerint - elő kellett legyen készítve a magágy a búza számára.
- Hogyan alakul az utolsó restitúciós törvény dolga Sepsibükszádon? - tettük fel a kérdést a faluházán.
- Nagyon sok személy igényel vissza még földterületet - mondták -, kevesebben erdőt. Utóbbiak közé tartoznak a zabolai Gróf Mikes család tagjai, akik tekintélyes vagyonnal bírtak a község övezetében. Esetükben mintegy 4000 hektár erdőről van szó. A törvény az törvény, az önkormányzat ez irányú kérésüknek nem állít gátat. Kérnek vissza szántót is, kaszálót, legelőt, még utcarészt is, az Olt szakaszának egy részét! Ha olyan objektumról lesz majd szó, amit mi nem tudunk visszaadni, felkerül a vagyon az állami kárpótlási listára. Ez a dolog ismét felszínre hozta a mező újból való felmérését, ugyanis nincs tisztázva egészében a földek helyzete. Úgy, hogy lesz amivel foglalkoznia a község szintjén már újraalakított, ún. birtokba helyező bizottságnak. Az új tagjai: Gál Zoltán Béla, Kádár Árpád és Miklós János.
Nem csak ez
Az alpolgármester tudatában van annak, hogy nem kimondottan a testvértelepülési mozgalom fontos Bükszád életében, de meggyőződése, hogy ezek a láthatatlan szálak, ha úgy tetszik, kötelek, melyek a falut az anyaországhoz kötik, a Shengenen túli övezethez, emberekhez, barátokhoz. A lepergett évek alatt családi kapcsolatok születtek a régi testvértelepülés, Berhida, majd Vasad és Somodor magyarjaival. S ha ezek a kapcsolatok a bükszádiaknak fontosak, akkor ezt az önkormányzatnak is emigyen kell kezelnie. Számukra az ország törvényei és az erkölcsi normák mellett a kapcsolatok ápolása, úgymond, közösségi feladat. Ide sorolta az idén - augusztus közepén - első ízben megrendezett falunapot is. Az csak természetes, hogy igényelte már a falu, igaz, volt egy olyan tábor is, aki az erre költött péntz hiábavalóságként könyvelte el.
- Elégedetten szemlélte a falu a rendezvényt, öröme telt sokaknak abban, hogy itt voltak a testvértelepülések vezetői, barátok, régi ismerősök - mondta Steckbauer György -, és adományokkal is megörvendeztettek. Többek között arra is ígéretet tettek, hogy segítenek egy tûzoltóautó beszerzésében. Nem is hittük, hogy annyi segítőkész helyi akad. Együtt könnyebb volt az a szervezési munka, ugyanis a gyakorlata számunkra hiányzott. Örvendtünk azoknak a spontán programoknak, melyek gazdagabbá-színesebbé tették a faluünnepet. A szórakoztató mûsorok mellett nagy sikere volt a gyerekek számára ad hoc összeeszkabált játszótérnek. Végül is a maradandó az volt, hogy sikerült falunapot tartani, s hogy az immáron hagyományossá lesz minálunk is. Mi úgy éreztük, hogy a község mellettünk volt, s ez számunkra nagyon fontos jelzés.
Különleges templombúcsú
Különlegesnek t. Laczkó Vilmos bükszádi plébános nevezte, aki csupán másfél éve pásztorolja a helybeli katolikus lelkeket. Különlegesnek azért, mert szerves része és méltó fináléja volt a falunapnak. A templom titulusára, Nagyboldogasszonyra emlékezve kétszeresen nemes koronája volt a búcsú a népünnepnek. A misén a szentbeszédet - tizenhét pap jelenlétében - Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök tartotta.
Örömmel újságolták Bükszádon, hogy egyéni ismeretség alapján fordult a figyelme a falu felé egy németországi vállalkozónak - Hanz Müllernek -, aki segélycsomagot hozott a helybeli Ábrahám Árpád nevét viselő óvodának: egészségügyi felszereléseket az illemhelyre, kézmosó kagylókat, vízmelegítő bolylert, de főleg játékokat, édességet... ,,egy mikrobusznyi cuccot? - tájékoztattak az óvodában. Az épület előterében a falu jeles szülöttének, Ábrahám Árpád katolikus papnak emlékköve áll, amelyet a szülőfalu és rokonai emeltettek 1997. szeptember 20-án. Ábrahám Árpád - mint az 1956-os eseményekkel kapcsolatos Szoboszlai csoport tagja - mártírhalált halt a hazai kommunista rezsim idején. 1958. szeptember 1-jén - kilenc társával együtt - Aradon kivégezték. Rokonainál kopogtattunk, zárva volt a kapu. A családról, közlebbi emlékekről szerettünk volna érdeklődni. Ottjártunkkor élő virágok virítottak emlékmûvénél...
Útlevél a továbblépés útjára
Több alkalommal írtunk már a Csomád-Bálványos Régióról, annak sok évvel ezelőtt megálmodott-összeállított tervezetéről. Ennek kapcsán évekkel ezelőtt - hisz a régiónak szerves része Tusnádfürdő és Csíklázárfalva is - viták-ellentétek születtek a szomszédos önkormányzatok között. Az eredmény a régióalakítás és -létrehozás lelassulása, stagnálása volt. A helyhatósági választások után - mivel Bükszád községi rangot kapott - újra terítékre került az ügy, hisz a régió fejlesztése - és csakis ez - lenne-lehetne egyik, a jobbulás felé vezető út passzusa mind Bükszád, mind Bálványos-Torja számára. Raffain Zoltán, a régió csíki elnöke újból megbeszélésre hívta a bükszádiakat, s amint azt megtudtuk, a helyi tanács nyitott, és kész részt venni minden olyan akcióban, ami a régió fejlesztését és a község javát szolgálja. A polgármesteri irodában lapozgattuk a régióról szóló dokumentumot. Címe: A Csomád-Bálványos Régió turisztikai-információs rendszerének tanulmányterve. Nyílt Társadalomért Alapítvány, Budapest, 2000.
- Voltak-vannak nekünk közelebbi terveink is - folytatta az alpolgármester. Szerettünk volna egy, a tanács mellett mûködő céget megindítani. Erről nem mondtunk le, hosszú lejáratú bérbe akarjuk venni a község területén levő Funduka-kőbányát. A vállalkozás vezetésére már van is két jelentkezőnk. Gyenge Bükszád gazdasági potenciálja. Nincsenek termelőipari, agráripari egységek. A kereskedelem mellett szolgálatókra-termelő jellegû vállalkozásokra is szükség lenne. Alig 35-40 olyan személy van, aki más településre ingázik, állami vagy magáncégeknél keresi kenyerét.
- Szûkûl a pénz - panaszkodtak a helybeliek. Egyre fogy azoknak a száma, akik állami vagy éppen téesznyugdíj, munkanélküli-segély képében kapják a pénzt a faluban. És mégis ők azok, akik lapunk olvasóinak többségét teszik ki. Októberre 122 személy fizetett elő a Háromszékre. Munkahelyteremtés ügyében lépni kellene. Van itt néhány személlyel mûködő kőfaragó kft., ahol bükszádiak is dolgoznak. A lakosság földhöz ragadt, jelentős a munkanélküliség. Nem nagy a száma azoknak a fiataloknak, akik külföldön próbáltak szerencsét. Néhányan LAM-segítséggel tnulnak-gyakorlatoznak Svájcban. Ellenben jó hír, hogy az utóbbi években többen visszaköltöztek a községbe. Gyorsan nem, de lépésben fejlődik az infrastruktúra, jelentős módon bővítették az ivóvízhálózatot.
Távozóban újjainkon számoljuk a környék még ki nem aknázott természeti kincseit: az épületkő, a kvarchomok, a horzsakő, az ásványvíz, a földben levő meleg borvíztartalék, a mofettagáz, tûzálló agyagféleségek, erdők, legelők, gyógyító erejû mikróklíma...
Kiaknázásukhoz találékonyság, akaraterő és sok-sok pénz kell. Ezt is csak lépésekben lehet útjára indítani.
Kisgyörgy Zoltán