Kultúra: Régi a szellemi mûhely Kovásznán

2005. október 5., szerda, Archívum 2003–2007

Bodor János Szellemi mûhely Kovásznán címû írásához szeretnék hozzászólni, mely a Háromszék 2005. szeptember 17-i számában jelent meg. Csupán az igazság és méltányosság kedvéért. A cikk szerint ugyanis a hatvanas évektől ?93-ig az iskola falain kívül nyilvánosan, azaz a mûvelődési ház termeiben, a városi könyvtár olvasótermében semmilyen irodalmi rendezvény nem volt (??!!).
Örvendetes és jóleső érzéssel tölt el, hogy ilyen szépen mûködik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub, melynek nyugdíjasként magam is tizedik éve állandó résztvevője vagyok. A két lelkes nyugdíjas tanárnőt csak dicséret illeti, amiért oly szép és nívós mûsorokat szerveznek. Ritkán hiányzom, mert hosszú évek során - mintegy harminc éven át - szervezője voltam az ilyen jellegû, városi szintû, tehát nyilvános rendezvényeknek, és nemcsak tudom, hogy mit jelent a közönség jelenléte, de bevésődött a lelkembe, az idegeimbe a részvétel igénye. Fáj, ha el kell maradnom.
A fordulat után a frissen alakult Kőrösi Csoma Sándor Közmûvelődési Egyesület átvette az irodalmi rendezvények ,,szereplős? részét. A könyvtárnak maradt a vizuális könyvnépszerûsítési forma. Mi, könyvtáro­sok mint alapító tagok végeztük a ránk osztott feladatot. Könyvtáros lévén, 38 éven keresztül munkakörömhöz tartozott az olvasószolgálaton kívül az úgynevezett ,,tömegrendezvények? szervezése is. Mivel a régi-új mûvelődési ház kisebb termei csak 1962-63-ban váltak használhatókká, a rendezvények lebonyolítására csak az egész várost átfogó húsz olvasókör meg a ,,difuzor?, azaz a helyi rádiósítási központ szolgált. Az olvasóköröket szinte kivétel nélkül tanerők vezették. Fő támaszom ebben Csorja Erzsébet tanárnő, az akkori városi nőbizottság titkára volt.
Az iskolában már a 60-as években Gazda József és Fábián Ernő fiatal tanárok összejöveteleket szerveztek, melyeken gyakran magam is részt vettem. Mivel rendszerint a déli órákban tartották, a könyvtár pedig 12 és 16 óra között zárva tartott, szabad voltam, mehettem.
Engem a Mikor váltak nyilvánossá ezek a találkozók? kérdésre adott válasz zavar. Idézem: ,,Előbb a középiskolában tartottak rendszeresen irodalmi köröket, de mivel órán kívüli tevékenységről volt szó, felnőttek is eljöttek? Aztán a kilencvenes évek elején, pontosabban ?93-tól a Kőrösi Csoma Sándor Közmûvelődési Egyesület keretében mûködtünk.? Tehát a cikk szerint ?93 előtt nyilvánosan, azaz az iskola falain kívül semmilyen irodalmi összejövetel nem volt. Hát ezért kell megszólalnom, és remélem, hogy akad még az egykori törzsközönségünkből más is, aki felkapja a fejét. Sajnos, nagyon sokan eltávoztak már közülünk.
Válaszomban csupán azokkal a rendezvényekkel kívánok foglalkozni, melyek a könyvtár hatáskörébe tartoztak. A többiről nyilatkozzék más.
Mivel a második könyvtárosi posztot csak 1968-ban kaptuk meg, nagyobb szabású rendezvényekre 1969-70-től nyílt gyakrabban lehetőség.
Nos, hadd kezdjem a témához közvetlenül kapcsolódó irodalmi körrel. 1970-ben alakult, és csak felnőttek vettek részt benne. A könyvtár olvasótermében tartottuk havonta egyszer. A kör vezetője szintén Gazda József volt. A líceumi diákkörrel párhuzamosan mûködött. Témánk a legújabb irodalmi könyv megvitatása volt, vagy az éppen aktuális irodalmi évfordulók nagyjaira emlékeztünk. Nem volt nagy létszámú a tagság, de tíz-tizenöt személy rendszeresen megjelent. Kiemelkedő vitát szerveztünk Sütő András Anyám könnyû álmot ígér, Sánta Ferenc Az áruló, Szilágyi István Kő hull apadó kútba címû könyve kapcsán, vezérszónokaink Gazda István, Nagy György, a kedvesen tudálékos Gazda bácsi és mások. Egy dossziéban most is megtalálható Gazda István és Nagy Gyuri képeslapja, melyen vizsgaszessziójuk idején üdvözlik az olvasókör tagjait Kolozsvárról. Egyszer Szentgyörgyre is beutaztunk saját költségünkön bérelt mikrobusszal egy Ady-estre. Mivel abban az időben a könyvtár átlagos napi forgalma 70-80 olvasó volt, hogy a köri tevékenység és az olvasószolgálat ne zavarja egymást, este 7-8 órára tettük az összejövetelt. A vita sokszor 10 óráig is eltartott.
Aztán 1985-ben az ügyeletes szekustiszt elindította, hogy államellenes szervezkedés folyik az olvasóteremben. Nyilatkozatot kellett tennem, hogy szó sincs ilyesmiről, de meg kellett ígérnem, hogy beszüntetjük a kör tevékenységét, különben el kell mennem a könyvtárból. ?85-ben tehát megszûnt az irodalmi kör.
Irodalmi esteket már 1963-64-ben rendeztünk. Ezzel csak szabad időmben tudtam foglalkozni. De tettem, mert örömet szerzett az irodalmi anyag válogatása, rendszerezése, a mûsor kigondolása, rendezése. Valahol visszacsengett bennem a diákkori irodalomköri aktivitásom, irodalomszeretetem. Hálás voltam a férjemnek, aki megértette, és nem restellte órái után átvenni a kölcsönzést, hogy én szervezhessek, kartotékolhassam a felgyûlt új könyveket. Így megalakult a felnőtt szavalócsoportunk, mely annyira ismertté vált városi szinten, hogy 1964-ben a húszéves ,,felszabadulási? ünnepség gálamûsorában fel kellett lépnünk. Parancs volt, amit teljesíteni kellett.
Gazda József 1964-ben került Kovásznára. Úgy ismerkedtünk meg, hogy eljött megnézni a Radnóti-estünket. A mûsor végén gratulált, tetszett neki, és megkérdezte, nem volna-e kedvem ahhoz, hogy az erőnket egyesítsük. Természetesen, örömmel fogadtam az ajánlatot, és attól kezdve az irodalmi estek zömét együtt rendeztük. A felnőttcsoport adott volt (kiemelném a néhai Kállai Pétert meg Szász Jutkát). Csatlakoztunk a líceumi csapathoz. Főrendező Gazda József, díszlettervező Gazdáné Olosz Ella. A kolléganő is szavalt, én azonkívül, hogy néha felléptem prózával, adminisztráltam a rendezvényt. A költségvetésből takarítóeszköz címen megvettem a díszlethez szükséges anyagot. Írtam és küldtem a meghívókat, a plakátokat, me­lyeken mindig a két intézmény (líceum és városi könyvtár) neve szerepelt. Így oszlott a felelősség is. Csak a legnagyobb mû­sorokat említem a nagyon sokból: Megyénk nagyjai, Vörösmarty, Petőfi, Bartók, Fiatal szívvel, József Attila. Utóbbit a szentgyörgyi színházban is bemutattuk... Na meg a híres Ady-mûsorunk, melyen Incze Ildikó (akkor még középiskolás) döbbenetes erővel és hatással szavalta el a Felszállott a páva címû verset. A szeku ezt is kiszimatolta, és nem maradt következmények nélkül. Ezen az estén történt az is, hogy a milicistafőnök teljes vértezetben, egyenruhásan és gumibottal csörtetett be az előadásra.
Gazda nélkül is rendeztünk estet. A legjelentősebb a Jégvirágok (a télről írt legszebb versek), mellyel a Dózsa György Munkásklubba is meghívtak Szentgyörgyre.
Szeretném megjegyezni, hogy volt román nyelvû felnőtt szavalócsoportunk is. Több alkalommal mutattunk be irodalmi estet a Kovászna Szálló halljában. Ezeket Rodica Bâgu tanárnővel rendeztük. Kiemel­kedően szép volt az Arghezi- és a Labi?-mûsorunk.
Aztán az esteket is korlátozták. ?86 után, azt hiszem, nem is volt már.
Az író-olvasó találkozókat 1971-től rendszeresítettük. Első meghívottunk Nagy István volt. Az ide pihenni, gyógyulni érkező írókkal minden alkalommal szerveztünk találkozót, magyarokkal, románokkal egyaránt. Évente két-három alkalommal. A nevek sora nagyon hosszú. Csak a jelentősebbeket emelném ki. Gyakran voltak vendégeink a megyei költők, írók: Farkas Árpád, Magyari Lajos, Bogdán László, Veress Dániel, Czegő Zoltán, Kányádi többnyire egyedül volt jelen. Azt hiszem, talán öt alkalommal. Megható eset volt, amikor az egyiken, a mûsor végén közölte, hogy az itt kapott virágokkal indul Illyés Gyula temetésére. Mint a mellette ülő háziasszony, felállásra intettem a közönséget, és egy perccel adóztunk a nagy halott emlékének. Odajött hozzám Huszár Sándor, és azt mondta: ,,Maga bátor asszony, de máskor legyen óvatosabb. Könnyen megütheti a bokáját. Kovásznán sok idegen tartózkodik, sohasem tudhatja, hogy mikor ki ül be a közönség közé.? Azt megúsztam. Egyébként Huszárral két alkalommal találkoztunk.
1981-ben köszöntöttük a 75 éves Balogh Edgárt. Ez a szép és meghitt találkozó hét elején volt. Két nap múlva a Labi?-estünk a Kovászna Szállóban. Másnap megjelent a könyvtárban egy uraság, és közölte, hogy a mûvelődési minisztérium egyik felelős beosztottja. Inkognitóban tartózkodik Kovásznán, pihenni jött, de nem tud úgy elmenni, hogy ki ne fejezze tetszését, amiért egy hét leforgása alatt két ilyen komoly rendezvényünk volt. Márciusban kaptam a levelet Bukarestből, hogy a predeáli országos értekezleten, ahol a fürdőhelyek mûvelődési helyzetét vitatják meg, beszámolót kell tartanom a könyvtár ilyen jellegû tevékenységéről. Bevallom, jólesett.
Domokos Géza kriterionos minőségében mindig egy csapattal érkezett. A diktatúra idejének utolsó találkozóján is velük volt Domokos Géza, Markó Béla, Toma George Maiorescu, Farkas Árpád, Bogdán László és Deák Ferenc grafikus. Nem sokkal azután eldördült a temesvári sortûz.
A vendég írók és költők bemutatására Gazda Józsefet, Fábián Ernőt, Szigeti Albertet és Rodica Bâgut kértük fel.
Külön ünnepszámba ment, amikor Gazda Józseffel és Fábián Ernővel szerveztünk találkozót egy-egy könyvük megjelenése alkalmával.
Keserû emlékeim közé tartozik, amikor a pár perccel azelőtt kapott telefonutasítás alapján a találkozóra érkező írói gárdában levő Beke Mihály Andrással közölnöm kellett, hogy nem szerepelhet a találkozón, mert beadta a kitelepedési kérését Magyarországra. A közönség soraiból azért csak elmondta, amit akart. A neki is odanyújtott vendégkönyvbe ezt írta: ,,A kedvszegő körülmények dacára azért csak itt voltunk és leszünk.? Jelenleg a magyar állam megbízottjaként a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója.
Román meghívottaink közül a legjelentősebb Marin Sorescu, aki még egy verset is adott a könyvtárnak a mofettákról. Maria Banu? is volt vendégünk.
A könyvtárban megtalálható a két vendégkönyv, azok őrzik a nemes és szép gondolatokat, melyeket vendégíróink a kovász­nai olvasóknak ajánlottak.
1986-ban azt az utasítást kaptuk, hogy csak olyan írókkal szervezhetünk találkozót, akiket Bukarestben engedélyeznek, tehát először engedélyt kellett kérni. Az pedig vagy meg se jött, vagy pedig olyan későn kaptuk meg, hogy a vendégünk már el is távozott a városból. Ezen is kifogtunk, átkereszteltük a rendezvényt. Nem író-olvasó találkozót szerveztünk, hanem könyvbemutatót a szerző jelenlétében. Úgy emlékszem, hogy talán két alkalommal sikerült ezzel a csellel is megrendezni a találkozót. Könyvbemutatóra nem kellett jóváhagyás.
A Gazda házaspár minden egyes külföldi útja után vetített képes úti beszámolót szerveztünk.
Kőrösi Csoma Sándor halálának 140. évfordulója alkalmával 1982-ben minden tiltás ellenére tudományos szimpóziumot szerveztünk. Az öt előadón (Fábián Ernő, Gazda József, Zsuffa Zoltán, Könczey Jenő, Dudás László) kívül Magyari Lajos elmondta híres poémáját, a Csoma Sándor naplóját, Farkas Árpád pedig a Kőrösi Csoma Sándor címû versét.
Mindeme ténylegesen nagyszabású rendezvényeket a mûvelődési ház termeiben tartottuk. Mindig zsúfolásig telt házzal, pótszékeket is kellett beraknunk. Például a Mûvelődés szerkesztőségével szervezett egyik találkozón a dalárda késve érkezett, minden hely foglalt volt, és sokan azok közül, akik addig ültek, felálltak, hogy helyet adjanak az érkezőknek.
Hát ez volt. Rengeteg munka és sok félelem. Nagyon szép és keserû emlékek vegyesen. Ezért esett rosszul az az amnézia, amely az interjúalanyt jellemezte. Vagy a lejegyző siklott át tudatosan azon a harminc éven. Örök talány marad.
Állandó félelemben élni, hogy mikor kell újabb rendezvényről lemondani, taktikával dolgozni, hogy menthessük, ami még menthető. Kijátszva az ellenőröket. (Mennyi volt belőlük, Istenem! Minden hónapra jutott egy.)
Ezért kellett megszólalnom, miután elolvastam Bodor János cikkét. A fiatalok mit sem tudnak erről.
Mert Kovásznán csaknem 150 évvel ezelőtt, még a kiegyezés korában megalakították az első olvasó-, mûvelődési egyleteket, lerakták az olvasás, a mûvelődés intézményes alapjait. Az erről szóló, ennek történetét aprólékos, tudományos kutatómunka eredményét tanulmány örökíti meg alulírott tollából, melyet a Széchényi-könyvtár adott ki 1997-ben.
A tanulmány 1994-ben lejegyzett befejező sora így hangzik. ,,Reméljük, hogy a múltnak lesz folytatása.? Lett. Most van Ignácz Rózsa Irodalmi Klub és Fábián Ernő Népfőiskola, mely örömet jelent mindannyiunk számára. A szervezőknek pedig erőt és kitartást kívánva kérem a kovásznaiakat, hogy havonta két alkalommal másfél-két órát áldozzanak idejükből e szép és színvonalas mûsorok megtekintésére, hisz az együttlét összetartásunkat erősíti.
Könczey Margit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-05: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás