Nemeskürty IstvánEmlékezet: Kik érted haltak, Szent Világszabadság

2005. október 6., csütörtök, Archívum 2003–2007

(részlet)
Mielőtt gondolatban búcsút vennénk a tizenhárom aradi vértanútól s a tizennegyediktől is, Kazinczy Lajostól - az elsőt, vagyis a tizenötödiket, Ormait se feledjük -, mielőtt utolsó útjukra kísérnénk őket, elmélkedjünk a hazáért és a forradalomért tudatosan, megfontoltan hozott áldozatukról.
A cs. kir. hadvezetés következetesen járt el, amikor a cs. kir. hadsereg kezére került volt tisztjeiből lett honvédtábornokokat kivégeztette.
Az irányelv a következő volt:
Minden olyan cs. kir. tiszt, aki a Habsburg-Lotharingiai uralkodóháznak a magyar trónról való letaszítása - 1849. április 14-e - után is a honvédseregben szolgált: halállal büntetendő. Ezek ugyanis nem hivatkozhatnak a Ferdinánd császár és király parancsára a magyar alkotmányra tett esküjükre, hiszen a magyar nemzet 1849 áprilisában számûzte az uralkodóházat.
A halálos ítélet a tábornoki kar valamennyi kézre került tagján végrehajtandó; a tisztikar többi tagjai esetében, tekintettel nagy számukra, ez az ítélet kegyelem útján hosszú börtönbüntetésre változtatható.
Azokat a honvédtiszteket, akik a polgári életből jelentkeztek a honvédhadseregbe, tehát azelőtt nem szolgáltak a cs. kir. seregben: közlegényként büntetőszázadokba kell sorozni.
Az altisztek egyéni elbírálás szerint vagy büntetőszázadokba sorozandók, vagy elbocsáthatók.
A honvéd közlegénység elvileg szabadon engedhető, de a cs. kir. sereg sorezredeibe való kényszerítésük is megengedett, sőt, tanácsos.
Minden egyes cs. kir. katonából lett honvédtiszt pontosan tudta ezt.
Mészáros Lázár már 1848. augusztus 24-én a pesti képviselőház ülésén este húsz órakor világosan megfogalmazta ezt:
,,Midőn valamely haditiszt elhagyja a katonai szolgálatot: mielőtt az eleresztési rendeletet megkapja, kötelezi magát, hogy soha az Ausztriai-ház ellen? nem fog fegyvert emelni.?
Tehát: nemcsak a ténylegesen szolgáló hivatásos tisztekre érvényes az eskü, hanem a szolgálatból elbocsátottakra is, akiket elbocsátásuk pillanatában e tárgyban részletesen kioktatnak. Ezért büntették halállal a függetlenségi harc kitörésének pillanatában szolgálaton kívüli volt cs. kir. tiszteket is, mint: Dessewffy Arisztideszt, Kazinczy Lajost, Nagy-Sándor Józsefet.
A Függetlenségi Nyilatkozat után is harcoló, honvédtisztté lett volt cs. kir. tisztek tehát pontosan tudták, mi vár rájuk. És ebben a tudatban vállalták, amit vállaltak! Semmilyen reményünk nem lehetett, és nem volt arra az esetre, ha a szabadságharc elbukna. (?)
Ez viszont fokozza áldozatvállalásuk erkölcsi jelentőségét!
Említettük már: az orosz főhadiszállás tisztikara és legénységi állománya mindent elkövetett, hogy a kezükre került honvédtiszteket és tábornokokat szökésre bírja. Nem vették becsületszavukat, hogy nem szöknek meg; többen barátilag a honvédtábornokok szájába rágták, hogy nem őrzik őket, oda mennek, ahová akarnak, azt tesznek, amit akarnak. Az orosz tisztek őszinte nagyrabecsülést éreztek a honvédhadsereg iránt, és fájlalták, hogy foglyaikat a cs. kir. hadbíróság kezére kell adniuk. Leiningen például, aki közvetlenül a világosi fegyverletétel előtt a közeli Monyorón, sógora birtokán tett rövid búcsúlátogatást, és akit rokonai erőnek erejével rá akartak venni, hogy ne térjen vissza a hadifogságba, hanem meneküljön el: sírhelyét is kijelölte négy tölgyfa között, és e jelképes gesztusa után jelentkezett az oroszoknál. Az orosz tábornok őt napokon át őrizetlenül hagyta. Mikor ez sem volt elég, a foglyokat naponta más-más kastélyba szállították, alig pár katona kíséretében, kocsikon és hintókon, felkínálva, hogy a kocsi vagy a hintó másfelé kanyarodjon el? A fogoly tábornokok számára díszvacsorát adtak, elszállásolásuk elsőrangúan kényelmes volt.
Miért nem éltek a honvédtábornokok ezzel a lehetőséggel?
Mert így gondolkodtak: ha most megszöknek: a puszta életüket hosszabbítják csak meg néhány évvel vagy évtizeddel, amíg természetes haláluk be nem következik. Hazájukért - de akár saját karrierjükért is - aligha tehetnek bármit. Kegyelemkenyéren élnének. Ezért jobb, ha a biztos kivégzés megtörténik, mert így századokra ébren tarthatják a magyar forradalom és függetlenségi háború emlékét. Kivégzésük napjára mindig emlékezni fog vagy a magyar nemzet, vagy ha az nem, hát néhány forradalmár. ,,Sekinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja övéiért? - ezek Krisztus szavai az evangéliumban. Ezek a nagyszerû férfiak, akik száz csatában tették kockára életüket, s akik fittyet hánytak a halálnak: kiszámított tudatossággal vállalták vértanúsorsukat.
Gróf Vécsey Károly - aki a hadbíróság előtt kénytelen volt beismerni, hogy ,,sajnos, a magyar nyelvet nem bírtam tökéletesen? - higgadt fölénnyel oktatta ki bíráit cs. kir. kamarás voltára és az e címnek kijáró tiszteletre; ,,a magyar hadsereg nem volt felkelő hadsereg, mint azt önök számba adni igyekeznek? - mondotta, és kifejtette, hogy pontosan tudja, milyen ítélet vár rá, hagyják tehát abba a bíráskodási komédiát.
Csaknem pontosan ugyanezt mondotta Aulich Lajos is - ő sem bírta a magyar nyelvet, amiképpen Leiningen és Pöltenbergi Pölt Ernő sem. ,,A lelkiismeretem tiszta, és ez felment minden önvád alól? - mondotta Török Ignác, Komárom, majd a felszabadított Buda vára, majd Szeged erődítési parancsnoka, és megtagadta a részletes vallomást.
Október 6-án szürkületkor elővezették Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisz­tideszt és Lázár Vilmost. Kisst és Schweidelt azért nem akasztófával büntették, mert ők nem voltak harcoló csapatok parancsnokai, Dessewffynek és Lázárnak pedig ,,jutalma? volt ez, amiért császári és nem cári tábornok előtt tették le a fegyvert.
Felsorakozott a tizenhat kivégző katona.
Kiss Ernő honvéd altábornagy ekkor így kiáltott fel:
,,Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!?
Ebben a percben eldördült a sortûz. Három tábornok holtan hanyatlott le, Kiss Ernőt azonban nem érte halálos golyó. Ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak; egy tiszt odalépett hozzá, és közvetlen közelről fejbe lőtte.
Ezután vezették az akasztófákhoz a többi tábornokot.
Leiningen honvédtábornoki egyenruhában volt - megvesztegette őrét, hogy ne vegye el tőle -, a többiek feketében és fehér ingben. Az akasztófákat egy épülő aradi ház gerendái közül rekvirálták el, e gerendákat ásták sebtében a földbe. A hóhér elégedetlen volt a gerendákkal: veszélyeztették a szakszerû kivégzést.
Elsőnek Pöltenbergi Pölt Ernőt akasztották fel. Az akasztófa alá menet Pöltenberg valamennyi társával kezet szorított, és megcsókolta őket.
Másodiknak Török Ignác következett. ? is elbúcsúzott társaitól. Aztán Lahner, Knezich, Nagy-Sándor József; Nagy-Sándor ezt kiáltotta abban a pillanatban, amikor a kötelet nyakára tették: ,,Éljen a haza!?
Hatodiknak Leiningent akasztották. ? rövid beszédben tiltakozott egyes német nyelvû lapok ellene felhozott vájdaival szemben, majd az akasztófa alá lépve így szólt:
,,Isten veletek, bajtársak! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állani!?
Aulich Lajos, majd Damjanich János következett.
Utoljára - büntetésül kellett végignéznie társai kivégzését. Vécsey Károly került sorra. Az a Vécsey, akit családja sem siratott; akinek apja azt üzente: örvend, hogy fiát kivégzik, megérdemli, miért merészelt a császár ellen lázadni, az a Vécsey, aki 1849 januárjában indulatosan összeszólalkozott Damjanichcsal, és emiatt hónapokig nem is köszöntek egymásnak.
Gróf Vécsey Károly cs. kir. kamarás, dúsgazdag magyar főnemes most odalépett hajdani katona bajtársa és haragosa, Damjanich János szerb születésû, bárdolatlan modorú, szegény és republikánus volt cs. kir. százados holttestéhez, letérdelt, és kezet csókolt a halottnak.
Vécsey gróf ott térdel egy szerb katona holtteste előtt, és a kezét csókolja.
Az annyi hősi gesztusban gazdag szabadságharc tragikusságában is magasztos pillanata ez. Vécsey jelképnek szánta kézcsókját, és az is maradt: egy magyar főnemes szövetkezett a halálban egy félparaszt szerb katonával.
A holttesteket a mindenfajta emberi indulat iránt tökéletesen érzéketlen Ernst törzshadbíró felsőbb parancsra elrettentésül az aksztófákon hagyatta, és közszemlére tétette.
E rosszindulatú intézkedésének elhibázott volta már délre kiderült: az aradi nép és a környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult el a holttestek előtt, ezrek és ezrek hangosan imádkoztak; Arad valamennyi templomában megkondultak a harangok, a kétségbeesett Howiger várparancsnok járőrei idegesen és eredménytelenül szaladgáltak egyik utcasaroktól a másikig, egyik templomtól a másikig, hasztalan próbálva hazaterelni az akasztottakhoz zarándokló tömeget. Az még sötétedés után is a kivégzés helyén szorongott. Csak a hóhér volt elégedett, mert ő kilenc nyugtatványt kapott, melynek ellenében felvehette a munkájáért járó tiszteletdíjat. Ismerjük e nyugtatványok kincstárin cinikus szövegét, mert a hóhér üzleti érzékkel rendelkező örökösei azokat gyûjtők számára jó pénzért árulták. Íme az egyik szövege: ,,Bizonyítvány, mellyel tanúsítjuk, hogy Franz Bott hóhér a felségárulás bûntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötéllel kivégezte, és e foglalatossága végrehajtásakor a kívánt ügyességgel és szakértelemmel járt el.
Joseph Tichy őrnagy, Schückl, hadbíró? (?)
A tizenhárom tábornokon kívül halálra ítélték az összes többi császári tisztet is, de csak négyükön hajtották végre az ítéletet, így Aradon Haynau régi személyes ellenségén: Kazinczy Lajos honvédtábornokon. Mivel Kazinczy augustus 25-én tette le a fegyvert, tárgyalása később keződött, és tovább tartott. Október 5-én azonban már ő is Aradon volt, és a kivégzés előtti estén sorra járta bajtársai celláit, és elbúcsúzott tőlük. Kazinczy Lajost október 25-én lőtték főbe Aradon.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép