
Születésnapi beszélgetés MAKOVECZ IMRÉVEL
Székelyföld vendége volt az elmúlt hét végén Makovecz Imre világhírû magyar építész. Ittléte ismét bizonyította: felelősséget érez nemcsak a magyarországi társadalomért, de a Kárpát-medencei magyarság egészéért. Igazolják ezt nemcsak önzetlenül, térítésmentesen készült templom- és épülettervei, de az is, ahogy az általa vallott értékeket igyekszik terjeszteni, jobb, élhetőbb emberi világ reményét közvetítve.
Felszabadulni a görcs alól
- Miért érezték fontosnak létrehozni a Kós Károly Egyesülés erdélyi tagozatát?
- A Kós Károly Egyesülés egy univerzális gondolkodásmódot gyakorol. Különös folyamat zajlik körülöttünk, az államhatalom, a bürokrácia egyre nagyobb, ezzel párhuzamosan nő a korrupció, a szellemiekben pedig egyre gyengébb minőségû munkák jelennek meg, épületben, tájban, tárgyi környezetünkben, mindennapi életünkben, és mindezek szaporodnak a bővített újratermelés elmélete szerint. Mi azt gondoljuk, hogy ez a pénzglobalizációs világ, amelyik nem hisz a tartós értékekben, a végét járja. Előállhat olyan helyzet, hogy ez a pénzvilág összeomlik, akkor meg leszünk fosztva minden olyan érzéktől, amely alkalmassá tesz bennünket az értékteremtésre, például egy gyermek felnevelésére. Most azt hisszük, hogy a gyermek neveléséhez elengedhetetlen a televízió. Nem, az édesanya meg az édesapa utánzása az elengedhetetlen. Az pedig praktikus kérdés: elviszi-e kirándulni, elviszi-e vendégségbe, van-e neki Mikulása, karácsonya, van-e születésnapja, megünnepli-e az apja születésnapját? Az anyja fölkészíti-e erre és fordítva? Ezek a döntő kérdések. A szerves gondolkodásmód az én szakmámban ezt a célt szolgálja, ezért fontosak az emberek számunkra. Egy építés dramaturgiája jelentősebb az épületnél, be kell kapcsolni az embereket a folyamatba. Amikor családi ház építéséről van szó, akkor az asszonyokat kell kifaggatni, hogyan szeretnének élni. Nem igaz, hogy az asszonyok szûk és büdös előszobán keresztül szeretnének hazaérkezni. Nem igaz az, hogy a férfiaknak csupán az a vágya, hogy ha hazaérnek, két sör mellett a tévét nézzék. Legyen dolguk a ház körül, amely fölüdíti, és mégiscsak a hozzátartozóikkal való törődést jelenti, amelyet a gyermek is tapasztal. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy univerzális probléma megoldását és ápolását jelenti egyben, és azt is tapasztaljuk, hogy a mesterségesen szétszakított Kárpát-medencében nekünk feladatunk, hogy ez a mesterséges szétszakítás ne tépje szét az emberek szívét, és ne alantas, nacionalista színvonalon kezeljék az élet alapvető dramaturgiai problémáit. Ezt a gondolkodásmódot képviseli a 26 cégből álló Kós Károly Egyesülés, és ezt akarjuk kiterjeszteni a Kárpát-medence területére, Szlovákiára és Romániára is. Célunk az, hogy ne csak magyarok legyenek az erdélyi szekcióban, hanem Temesvár és más települések irányába is felszabadítsa az embereket az alól a görcs alól, hogy hol azért nyomorultak, mert románok, hol azért, mert magyarok. Ez a nacionalizmus mindenkit nyomorulttá tesz, a román reggeltől estig szopja a farkast, a magyar meg azt sem tudja, hány ezer évre rakja vissza Kárpát-medencei létét. Ezek abszurdumok és eluralhatják létünket, ahelyett hogy az élettel, asszonyainkkal, a gyermekekkel és a családi házainkkal foglalkoznánk, alkalmasint a közösségi összejöveteleket célzó építményekkel törődnénk. Ezért akarjuk, ezért segítjük létrehozni a Kós Károly Egyesülést, nagyon komoly cselekvési programot kell kidolgozni, amelyet összefüggésbe kell hozni a magyarországi Kós Károly Egyesüléssel. Ilyen a posztgraduális képzés, ilyen egy folyóirat kiadása, ilyenek az egymás közötti rendszeres tervismertetések. A Kós Károly Egyesülés erdélyi tagjainak falvakban, kisvárosokban kell főépítészi állást vállalniuk, meg kell találniuk a jogi formáját, hogy együttmûködjenek az önkormányzatokkal.
- Mi a véleménye a mai erdélyi építészetről? Mennyire lesznek követői?
- Máris vannak, csak egy kicsit provinciális jelleggel. Nem mindenkire igaz ez, mert vannak nagyon kiváló, tehetséges emberek. Most, ahogy végigjöttünk Erdélyen, egy elég hosszú szakaszon, láttam, nagyon sokan próbálkoznak ezzel a stílussal. Ha beindul majd a Kós Károly Egyesülés erdélyi szekciója, alkalmat ad, hogy ezek az emberek tovább képezzék magukat, és egy nagyon nyílt és kemény építészetkritikai játszmával biztosítani tudják fejlődésüket. Ebbe mi is beleszólunk majd, remélem, meghívnak, ha összegyûlnek, hisz egy darabig muszáj lesz segíteni őket, mert komoly stratégiai képességeket kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy az önkormányzatokkal tartós, nagyon komoly együttmûködést tudjanak kialakítani. Én nagyon tehetségesnek tartom ezt a társaságot.
Hatalmas bugyikat a villanydrótokra
- Sok éve foglalkozik szerves építészettel, számos terve valósult meg. Hogy érzi, mennyire sikerült elfogadtatnia, meghonosíttatnia ezt a stílust, gondolkodásmódot? Mennyire vevő erre a globalizálódó világ?
- A szerves építészet a világban, nemzetközi folyóiratokban jóval ismertebb, mint a valamikori Magyarország területén. Nehéz megítélni, menyire sikerült ezt elfogadtatni Magyarországon. Rendkívül lassú és hosszú munka. Példák mutatják egy-egy településen, kell 15-20 év, hogy látsszék az eredménye. Ez kemény, lassú munka, és rendszerint konfliktusokkal jár. Példázhatnám azzal, hogy nehezen fogadják el: a füvet nem színes drótkerítésekkel, csövekkel kell megvédeni. Nem kell letaposni, és időben le kell kaszálni! Ki kell találni a gázvezetékek elhelyezését, ne úgy odarakni, mintha eltévedt volna valaki az épület homlokzatán. Hozzászoktunk, hogy a falvaink útja mentén, könnyített vasbeton oszlopokon, keresztül-kasul drótok hálózzák be az utcát, önvédelemből már nem is látjuk. Szélsőséges példaként mondom, hatalmas melltartókat, bugyikat kellene rájuk akasztani, mintha egy hatalmas nő hagyta volna ott, mert már észre sem vesszük őket, annyira megszoktuk ezeket az eszméletlen dróthálókat, amelyek beborítják az életünket. Nem ezekre a vasbeton oszlopokra kellene felszerelni véletlenszerûen egy-egy világítótestet, hogy a szúnyogok jól lássanak, hanem kandeláberekkel kellene világítani, az elektromos áramot pedig föld alatti kábelekben kellene eljuttatni a házakhoz, ez mindenféle szempontból jobb lenne. Igen, ez pénzbe kerül, lassú fejlesztési folyamat. De hogyha egy utcában, amelyet mi már rendbe tettünk, megnézünk egy azelőtti dróthálókkal teleszőtt képet és egy azutánit, akkor azt mondják az emberek: jé, tényleg. Ez a ,,jé, tényleg?, ez fontos.
Belelógunk Isten országába
- Sokan csodálják, mások idegenkedve szemlélik az ön tervei alapján elkészült épületeket. Háromszéken a hét végén két épületét adták át. Milyen elképzelés vezérelte a sepsiszentgyörgyi ravatalozóház tervezésekor?
- Azt kell elképzelni, hogy az ember saját maga hal meg, és a búcsú egy különös pillanat, mert csak az egyik oldal érzékeli, a másik nem. Nem tudjuk legalábbis, hogy a holt érzékel-e valamit vagy nem. Mit jelent egy kupola? Az ortodox keresztény egyházak még tudják. Az épület alját kötelező módon négyzetesre csinálják azért, hogy az arisztotelészi attribútumokat, a föld, tûz, víz, levegő négy elemét hordozza. A tetejére pedig egy univerzális valamit, a kupolát, az eget teszik föl. A kettő között az átmenet, a bizonyos csegely, ami összeköti ezt a négyzetet a kupolával. Itt kupolák fedik le a katafalkot, ahol a holtat kiterítik, ez az univerzumnak a jele, a teljességet hordozza, és fölülről árad be a fény. Adjuk meg az univerzum lehetőségét a holtjaink számára, és vessük el azt a materialista elképzelést, hogy ami a földbe kerül, az csak a testük, az nem számít. A mi hagyományunk azt mondja, az Úr a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ha ez igaz, akkor legalább annyira belelógunk az ő országába, mint ebbe a teremtett világba. Ha pedig igen, akkor az ? országába távozunk, abba, amelyről Krisztus beszélt. Ez teljességet jelent, azt a teremtő világot, amelyet itt körülöttünk létrehozott. Ha elbúcsúzunk a halottól, ebben a kupolában búcsúzzunk, mert ez jobban emlékeztet bennünket az Úrra, mint a vigasztalhatatlan szomorúságra.
Az Úr asztala
- Két évvel ezelőtti háromszéki látogatásakor különleges feladatként említette a vargyasi templom tervezését.
- Ez így is van. Ott volt egy düledező rönkház, egy boronaház, amire ezek az áldott reformátusok azt mondták, hogy most már kellene helyette valami. Rajzoltattak egy épületet valakivel, és amikor kiásták az alapjait, kiderült, hogy a föld alatt ott van egy XI. század körüli kora román templom alapja, amit a tatárok pusztítottak el, ezt a XIV. században gótikus stílusban bővítették, ismét jöttek a tatárok, és lerombolták. A föld alatt rengeteg minden megmaradt: a gótikus templom rózsaablakának közepe, a faragott oszlopnyalábok talpai és még sok minden más, de ami a legfontosabb, megtaláltuk a XI. századi kora román templom oltárjának középső gyámkövét, aminek a teteje ferde, középen lyukas, hogy az ereklyét bele lehessen tenni, és arra került a tíz centi vastag kőlap, az oltár asztala. Erre a ferde felületre, amit soha többé senki nem látott, hiszen befedte a kőlap, rovásírással fel van vésve, hogy ,,Szent Mihály Isten szentje?. Tudni kell, hogy az első ezredfordulón az európai keresztény népek várták a világ végét. Szent Mihály, aki Jézus Krisztus arcát vette föl magára, harcolt a Sátánnal. Az egyháztörténetben az van leírva, hogy a Szent Mihály-kultusz legkeletibb pontja Gyulafehérvár. Ezzel kiderült, hogy elért eddig az apró kis településig, ahol a Daniel család volt az úr, ez a közösség képes volt integrálódni abba a harcba, amelyet Mihály és a Sátán vívott egymással, és az itt élők elkötelezték magukat Szent Mihály mellett. Ez a gyámkő most a felszínre került, az Úr asztala lesz, egy üveglappal fedtük le a tetejét, és visszatér újra az az örömmel teli, optimista álláspont, hogy mi, vargyasi reformátusok Szent Mihály oldalán állunk.
- Ez a felfedezés befolyásolta a templomtervezést?
- Itt lemondtam saját világomról, és megpróbáltam egy enyhén gótikus jellegû épületet összehozni, hogy megidézzem azt a kort. Ebben a templomban egy konfirmáció nem akármilyen lesz.
Zagyvalék világ
- Mindenki megosztottnak nevezi a magyar társadalmat. Ön egyértelmûen a jobboldali értékrendet képviseli. Mennyire sikerül ezt közelebb vinni az emberekhez, mennyire követik önt és ezt az eszmeiséget?
- Ma, amikor a szocialista párt kongresszusra jön össze, ott milliomosok és multimilliárdosok találkoznak, és a kongresszus elején fölállnak, és azt éneklik: ,,Föl, föl, ti, rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár.? Ha egy árvíz van, én azonnal jelentkezem, és a Kós Károly Egyesülés azonnal terveket készít, utcákat építtetünk újra Szatmárban. Ki itt a baloldali? Egy zagyvalék világ keletkezett, amiben a pénz beszél, és semmi más. Akkor van baj, amikor Romániában van árvíz, és én Budapestről felhívom a magyar nemzetiségû minisztert, és azt az információt kapom, hogy az elöntött emberek négylakásos panelházakat kapnak, nem kérik az ingyen felajánlott terveinket. Ha majd a Kós Károly Egyesülés erdélyi tagozata is létezik, és Székelyudvarhelyen egy csomó ház összedől, akkor tudni fogja az ottani polgármester, hogy a Kós Károly Egyesüléshez azonnal fordulhat, mert éjjel-nappal dolgozva, megkeresve az embereket, meg fogja építeni a házakat. Jobb- és baloldal? Azt hiszem, már nem így rendeződik el a világ, hanem vannak árulók, és vannak olyanok, akik tagjai az emberiségnek.
- A Háromszék olvasói nevében is szeretettel köszöntjük a 70 éves Makovecz Imrét, kívánván mûvészetéhez és igazához hosszú, termékeny éveket.
Lejegyezte: Farkas Réka