Nyílt tér: Itt élni és halni nem elég

2005. október 7., péntek, Archívum 2003–2007

Kálvária volt a december 5-i anyaországi népszavazás a mi, azaz az anyaország határain kívüliek számára, de egyúttal fájdalmas valóságot tárt fel: hogy hová süllyedt egy nemzet öntudata, önismerete, hazaszeretete, atyafiszeretete?
Helyi szinten ezzel ér fel egy elhunyt barát temetése alkalmából megnyilvánult szeretetlenség, embertelenség. Orbaiteleken született, megkeresztelték, konfirmált, majd megnősült, Kovásznán telepedett le, első házassága nem sikerült, nem született utód, elváltak, újranősült, egy fiúgyereke született, még testvérkét is vártak, de nem érkezett, a rendszerváltás után visszakapta szülei örökségét, gazdálkodott, ahogy tudott, ingázott Kovásznáról Telekre. Próbálta beszerezni az építőanyagot a szülői ház újjáépítéséhez, és akkor jött a RÁK. Persze, először nem ismerték fel, megmûtötték, következett a kolozsvári kezeléssorozat, sugárzás, de hiába, pár hónap, jó ötvenmillió elúszik, végül két kemény hét az ágyban, és vége 56 évesen számára mindennek itt a Földön. Özvegyét a legfájdalmasabb pofon akkor éri, amikor férje végakaratát teljesítené. Ki kell fizetnie a 150 eurót a sírhelyért, mert ha nem, nem temetheti szülei mellé, mert az ,,idegeneknek? ez a feltétel ahhoz, hogy sírhelyet kapjanak. Hiába született itt, az idők és a ,,törvény? (a presbiteri határozat) változik. Néhai barátom édesanyja ?92-ben elhunyt, édesapja ?96-ban megcsináltatta a családi sírt, már csak a saját számára maradt egy hely, és az akkori törvények szerint a kovásznai egyháztól halálakor kiadott igazolással (hogy ott fizette a kepét) nem lesz semmilyen akadálya a temetkezésnek. Pár év azonban megcáfolt mindent - s hogy a ,,megyebíró? ugyanaz, az nem számít.
Hiába református, hiába fizette az egyházi illetéket, ahogy az egyházi törvénykönyv előírja, az időközben szülőfalujában megváltozott törvényt be kell tartani, vagy kuss. A nagy kérdés az: hogyan lehetséges ez itt és most?
Presbiteri határozat és kész, hogy farizeusi vagy sem, mit számít, és mit számít, hogy ki nézte át és hagyta jóvá, az esperes úr tehetetlen, mossa a kezeit, mint Pilátus. Hogy rendőrparancsnokot küldenek a sírásókra, mert úgymond magánterületet sértettek meg ,,idegenek? azzal, hogy az elhunytat szülei mellé, végakarata szerint akarják eltemetni.
Mert a ,,törvény? megalkotóinak volt gondjuk, hogy a falu köztemetőjét önhatalmúlag református temetőként telekkönyveztessék, így akarván megakadályozni, hogy ne terjedjen a szekta meg a rebellió, hogy példát statuáljanak: majd ha meghalsz, megtáncoltatunk, legalábbis közeli hozzátartozóidat, ha netalán más meggyőződésre jutsz.
Hogy a szükségben, betegségben szenvedőt meglátogatja vagy sem a lelkipásztor, az nem szempont, a családlátogatás elkezdődött, de nem fejeződött be, ellenben a szekták nagy buzgalommal tevékenykednek. Hála Istennek, nem sok eredménnyel.
Az árvára ki gondol? Az a fiú még visszavágyik édesapja szülőfalujába? Hogy elöregedik a falu?
Az anyaország elutasít, szülőfalud megtagad, csak ,,idegenként?, 150 euróért fogad vissza szüleid mellé.
Hogy van-e hit, szeretet, megértés, nem érdekes, egy a fontos a helyi egyháznak: fizesd, amit megszabnak, a népnek pedig, hogy amikor szükség van rá, legyen kéznél a pap. Van presbiter, akit Krisztus nem érdekel, a ,,törvény?, amit hoztak, az a fontos. Az irgalmas szamaritánus példázatát talán sokan nem értették meg, nem fogták fel lényegét.
A bukaresti kozmetikai ügynök horgára egy hét alatt öt hal akadt, a hargitai árvíz sújtottak megsegítésére még öt banit sem gyûjtöttek. Ez a ma!
És a jövőnk? Lesz! Reméljük! Mert igenis vége lesz az igazságtalanságnak, a szeretet győz a szeretetlenség fölött, az irgalom az irgalmatlanság felett.
Elszármazott falusfeleim, tanuljatok a másokat ért meglepetésekből, és jól tájékozódjatok, ha idehaza szeretnétek temetkezni, hogy aki hátra marad, azt még egy ehhez hasonló megaláztatás ne érje, mert ez már nem az első eset Orbaiteleken. (A két utolsó elhunyt nevét közlöm: Soós Sándor Brassóból és Papucs Sándor Kovásznáról.)
Akiket ilyen szeretettel fogadott vissza a szülőfalu temetője, mert euroarcú lett a ,,törvény? és megalkotóinak a ,,szíve?. Hogy mi a véleménye a Református Püspöki Hivatalnak a hasonló esetekről?
A személyes vélemény nyilvánítása jogán:
Zakariás Imre hétgyermekes édesapa
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-07: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás