Tetszik ez sokaknak, vagy nem tetszik, tény, hogy honi sportéletünk legfőbb utánpótlást nevelő bázisai az iskolás sportklubok. A tehetségek felfedezésétől el egészen a tudás pallérozásáig, csiszolásáig itt, ezekben az intézetekben, egységekben végzik a legszakszerûbben, legeredményesebben. A szakemberek képzettsége, tudása itt, ezekben az egységekben a legmagasabb, a leggarantáltabb.
Sepsiszentgyörgyön is mûködik két iskolás sportklub - a Kós Károly Iskolaközpont-ISK és Mikes Kelemen Líceum mellett mûködő 2-es számú ISK -, mindkettő sportéletünk szeme fénye kellene hogy legyen, éltető forrása. De vajon azok-e? Egyáltalán azok lehetnek-e? Adottak-e az anyagi feltételek, a pályák, a felszereltség?
Nézzük, mint mond a két egységért felelős testnevelő tanár.
Kós Károly Iskolaközpont-ISK
Siklódi Ferenc aligazgatótól és az ISK-ért felelős tanártól mindenekelőtt az ISK összetételéről érdeklődtünk, keresztmetszetéről, ha így jobb.
- Hat sportágban - kézilabda (fiú, lány), kosárlabda (fiú), labdarúgás (fiú), birkózás (fiú, lány), jégkorong, alpesi sí - tizennyolc testnevelő tanár vagy első kategóriás edző dolgozik. Ami a sportbázisunkat illeti: van két versenyképes szabadtéri kézilabdapályánk, egy 24x12 méteres tornatermünk, egy 15x6 m-es birkózótermünk (ezt csak edzésre használhatjuk) és egy 5x5 m-es erőtermünk.
- Ezzel a sportbázissal nem oldható meg az egész évi munka.
- Így igaz. Segítettek ebben a Mikes Kelemen Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Mihai Viteazul Főgimnázium, a Puskás Tivadar Iskolaközpont, valamennyiüknek ezúton is köszönetet mondok. Na meg aztán van az MSC-vel egy szerződéses kapcsolatunk a női kézilabda és a birkózás vonatkozásában, s ennek a kapcsolatnak a fejében kapunk heti tizenegy ingyenpozíciót a sportcsarnokban.
- Nem említetted a sportosztályokat.
- Csak egy mûködik még, a XI-XII. osztály. Az ok: a VIII. osztály tesztvizsgáján megbukkottak nem felvételizhetnek a IX. osztályba, továbbá nincs pótvizsga-lehetőség.
- Vegyük sorra a hat sportágat. Hány szerepel valamilyen országos bajnokságon?
- Négy - a kézilabda, kosárlabda, birkózás és labdarúgás. A lány kézilabdában ifjúsági I. (tanár: Szerző Árpád) , ifjúsági II. (tanár: Policsek András), ifjúsági III. (tanár: Ceang?u Sándor), a fiúknál az ifjúsági I-es (tanár: Bálint Attila) gárda játszik bajnokságban. Jancsó Gábor, Kovács István és Szakács Réka tanárok egy-egy kezdőcsoporttal dolgoznak. Kosárlabdában Váncsa Albert irányítja az ifjúsági I-es és III-as korosztályt, Nemes Áron az ifjúsági II-eseket vezeti. Labdarúgásban: az 1993-94-es korosztályt jómagam edzem, és be is iratkoztunk a Brassó megyei bajnokságba, mely nagyon színvonalas, a Transkurier ,,kötelező? két csapatát Karácsony József és Bartha Ferenc vezeti. Ráadásul a C-osztályban kötelező használni végig két ifjúsági játékost is, ezeket pedig nekünk kell biztosítanunk. A D-osztályban a Transkurier II. ifigárdáját is mi intézzük, mármint Karácsony József, Bartha Ferenc, Sebestyén Dénes. Focitéren ennyire futja az anyagi háttérből. A birkózás egyébként a legeredményesebb szakosztályunk. A birkózók hozzák a bajnoki érmeket, és eléggé szorgalmasan. Velük Mátéfi Árpád és Hatos Péter első kategóriás edzők, valamint a most véglegesítő testnevelő tanár, Kertész Dávid dolgozik. Az eddig felsorolt tanárok kilencven százaléka első fokozatú, címzetes tanár, s az edzők is mind I. kategóriájúak. Maradt még két sportág, a jégkorong és az alpesi sí. Előbbinél Baka András tanár (haladó csoport) és Váncsa Huba (kezdők) edzők tevékenykednek, már amennyire a lehetőségek engedik. Nincs már mûjégpálya, csak tulajdonosa van, azzal pedig zöld ágra vergődni nem lehet, mert annak minden gondja-baja több, mint a jégkorong és a korcsolyasport. Alpesi síben félkatedrával tengődik még Simon József tanár. Nagyon időjárás-függvényes sportág, hogy egyebet most ne mondjak.
- Az anyagiakat ki fedezi?
- Az oroszlánrészt változatlanul a városi tanács, valami támogatást juttat a tanügy is. A szponzorok nevét is mondanám, de nemigen tudom. A szponzorokkal úgy vagyunk, hogy amíg sportolnak a gyerekek, segítenek, aztán? Az nagy baj, hogy a szövetségek, amelyeknek végül is dolgoznak a sportiskolák, hiszen nekik nevelik a sportolókat, a fülük botját sem mozdítják, a zsebük felé sem viszik a kezüket. Mintha azon volnának, hogy minél mélyebb röptébe kerüljön a romániai sportmozgalom.
- Milyen a tanári kollektíva hozzáállása, hiszen nem olyan egyszerû a helyzet?
- Általában jó. De akad még olyan tanár, aki előszeretettel él a múltból, hogy bezzeg akkor milyen jó volt, volt pálya? Ez ma már nem megy. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a villany, a fûtés, a karbantartás pénzbe kerül. Ehhez a helyzethez kell igazodni, ebben kell élni, ezek napos gondjaival kell megbirkóznia minden tanárnak.
- Milyen a kilátás a jövőre?
- Az a hír járja, hogy az ISK-sok átmennek a helyi tanácsok fennhatósága alá. Nem is rossz terv. Elvégre az irányítson, aki adja a pénzt. Meggyőződésem, akkor jobban átgondolják, átgondoljuk az ISK keresztmetszetét, célirányosabb lesz a pénzelosztás.
- Itt hadd kérdezzem meg: nem mûködik már az a szabály, hogy az ISK-sok olyan szakosztályokat mûködtethetnek, amelyeknek biztosított a folytonosság, vagyis van felsőbb osztályú városi vagy megyei csapata, szakosztálya?
- Kellene hogy mûködjön, hiszen ez a logikus, de?
- Tudom, hogy pályáztatok egy tornateremre, hogy ne mondjak sportcsarnokot.
- Így igaz, és most újra pályáztunk.
- Más lehetőség?
- Ott van a Kisstadion, kértük. De azzal is az a helyzet, mint a jégpályával, zajlik a vita a jogtulajdon körül? Aztán szólhatok a volt kazánházakról. Mindenikből lehetne kevés befektetéssel egy jó sporttermet összehozni.
- Mit szólsz a láthatáron feltûnt magán-sportegyesületekhez?
- Nem lesznek előnyünkre. Mi lassan és biztosan háttérbe szorulunk, mert nem fogunk tudni olyan feltételeket biztosítani, mit azok.
- De amíg azok befutnak?
- Nekünk dolgoznunk kell, úgy, ahogy azt vállaltuk a pályaválasztáskor. És úgy, hogy hasznára lehessünk sportéletünknek.
(fogarasi)
2-es számú iskolás sportklub
Váncsáné Molnár Katalin felelős tanár valamivel kevesebb gonddal birkózik. Az a valamivel kevesebb a csak három szakosztállyal magyarázható, mert egyébként? Na, de ne siessük el. A mögöttünk álló iskolai évben egy kis megtorpanás volt, ami az eredményeket illeti, elmaradt a megszokott sok bajnoki érem. Na persze ez az őrségváltás számlájára is írandó. Az ősz folyamán sorra kerülő országos bajnokságokon négy tornász - Barabás Csaba, Vlej Zsombor, Fekete Zoltán, Csiszér Alpár - kvalifikálta magát a döntőre, az atlétáknak még egy bajnokságuk van hátra, mezei futásban, a kosárlabdázók pedig a 2005-2006-os bajnokság rajtjára várnak. Ami pedig a címeres mezeket illeti: Sinka Andrea bekerült az U14-es korosztály szûkített válogatott keretébe, s ő lehet Ambrus Erzsike vagy Vass Ildikó követője.
- 252 gyerek beiskolázására kaptunk engedélyt - így Váncsáné Molnár Katalin -, és mi 256-ot tudtunk beiskolázni. Három szakosztályunk mûködik 23 csoporttal, és van egy sportosztályunk (VII.) 14 atlétával és 14 kosárlabdázóval. A tanárok zöme első fokozatú, címzetes tanár.
- Nézzük a csoportokat és tanáraikat.
- Atlétikában van négy kezdő, három haladó és két teljesítményszinten dolgozó csoportunk, ezekkel öt tanár dolgozik: Révész Katalin, Deák Mónika, Kodolányi Edit, Kövér Sándor első fokozatú, címzetes tanárom és Buhlea Mircea - idén fokozatozik (első fokozatra). Kosárlabdában van három kezdő, egy haladó és egy teljesítményszintû csoportunk és három tanárunk: Páll Mária, Váncsáné Molnár Katalin - mindketten első fokozatú, címzetes tanárok - és Bodor Éva Mária, azaz Katika - utolsó éves hallgató a Testnevelési Főiskolán. Tornában mûködik hat kezdő, egy haladó és két teljesítményszinten dolgozó csoportunk, ezeket négy tanár, edző irányítja. Dobolyi Gyula, Oláh János első fokozatú, címzetes tanárok, Bende József első fokozatú tanár és Botos Liviusz edző.
- Sportbázisgondok?
- A kosárlabdának és az atlétikának lényegében van pályája, az viszont tagadhatatlan, hogy az atléták még nehézségekkel küzdenek, mert nincs magasugrószektoruk, nincs dobószektoruk. És nem megoldott az öltözők kérdése. Van, hol dolgozniuk a tornászoknak is, de az a tornaterem kicsi, zsúfolt, poros. A Tornaegyesület pályázaton nyert egy modern ugrósztalt, talajszőnyeget, de nemigen van, hová betenniük úgy, hogy naponta használni tudják.
- Az anyagi háttér?
- Azt fedezi a városi tanács, és ad még valamit a tanfelügyelőség. A lényeg az, hogy ha szerényen is, de minden versenyen megjelentünk. Mindennapi gondunk viszont a versenyzők vitaminizálása.
- Túl a fentieken még milyen napi gondokkal küszködtök?
- Például azzal, hogy a szülők még mindig nem tudják, hogy gyerekeiknek sportolni kell. Kevés az a szülő, aki hozza csemetéit sportolni, mozogni. Aztán tanárkollégáink egy része nem érti meg, hogy a sportoló gyerekek nem azért nem tudnak hétfőn a iskolában, mert nem szeretnek tanulni, lusták, hanyagok, hanem mert a vasárnapot utazással töltötték, jöttek hazafelé valamelyik távoli városból, ahol éppen a város, az iskola sportbecsületét védték, sportdicsőségét öregbítették.
- Jelentősebb sportversenyeitek?
- Az országos bajnokságok, országos jellegû versenyek, a mi kezdeményezésünk, a Bogdán Antal-emlékserleg a kosárlabdázóknak, az általános iskolák municípiumi bajnoksága atlétikában?
- A tervek, vágyak?
- Túlszárnyalni az előző év teljesítményeit.
- Gondolom, a tervek az eredményeket, a vágyak pedig a támogatást célozzák.
- Úgy valahogy.
(áros)