Gyarapodó magyarokRiport: Többet a tagosításról

2005. október 11., kedd, Archívum 2003–2007

Olvasói érdeklődésnek eleget téve, a tagosításról és a romániai agrárreform körülményeiről szeretnénk az alábbiakban bővebben szólni eddigi riportalanyaink és a szóba került rendezvényekre készült előadások felhasználásával. A hozzánk forduló olvasók közt az egyik kimondottan azzal kezdi: ,,Tisztában vagyok vele, hogy a birtokrendezés éppoly kikerülhetetlen számunkra, mint a vallásnak a vértanúság. Éppen ezért foglalkoztat, mennyire lehetne fájdalommentesen vagy még elviselhető megpróbáltatás mellett végrehajtani.?
Nos, sorozatunk nem tehet mást: továbbítja a kérdést a szakembereknek, hátha van vigasztaló, de egyben igaz szavuk is arra, mi is vár gazdatársadalmunkra.
Az 1990 után földmûvelésbe kezdett vagy ahhoz visszatért sok ember előtt nem lehetett titok, hogy nagy változások elébe néz. Szíve sem húz mindenkit egyformán ahhoz, amit ma tájainkon gazdálkodásnak neveznek, hiszen aki közben ipari szakmát tanult, vagy a szolgáltatásokban dolgozott, és városon élt, az meglehet, csak kényszerûségből tért vissza szülei mesterségéhez és életmódjához, mivel munkahelye megszûntekor mást nem tehetett. Azóta is arra vár, hol kínálkozik valamilyen alkalmazotti állás számára, mely sokkal inkább megfelelne neki, mint a falusi állattartás és egyebek. Aki pedig nem győzte a román gazdasági fellendülést kivárni, már rég külföldön keresi boldogulását, és euróban számol.
Egyvalamiben biztosak lehetünk: a mezőgazdaság, melyben ma a munkaképes lakosság fele dolgozik, az elkerülhetetlen gazdasági reform nyomán a ma gazdálkodók alig töredékének fog munkát adni: a fejlett nyugati társadalmakban arányuk az öt százalék körül mozog, néhol annál is jóval kevesebb.
Hogy eme átalakulásban Románia nagy hátránnyal indul, sajnos, az sem lehet vitás. Itt az 1989-es fordulat kényszerûségből a lehető legkorszerûtlenebb, kisparcellás és szétszórt struktúrájú birtokviszonyokat rekonstruálta, ráadásul a visszaszolgáltatást jó másfél évtizednél hosszabb időszakra húzta el - ezáltal is csak szaporítva a gondokat.
Évszázadok
,,Birtokrendezési eljárás, melynek célja, hogy a földtulajdonosok több helyen lévő földjeit összevonják, és mindenki egy tagban kapja meg földjét. Magyarországon az 1836. évi törvények alapján kezdődtek meg a tagosítások. A legtöbb helységben a jobbágyfelszabadítás után, a 19. század második felétől tagosítottak, kedvezve a tanyák kialakulásának? - áll a legújabb Magyar Nagylexikon (Akadémiai Kiadó. Bp., 2003) idevágó szócikkében a tagosításról, amihez a birtokrendezés szócikk még hozzáfûzi: ,,Az okszerû mezőgazdaság s a megfelelő birtokkategóriák kialakítása céljából Magyarországon országosan 1756-ban szervezték meg az első birtokrendezést, amellyel a török uralom utáni betelepülések miatt keletkezett visszásságokat igyekeztek rendezni. 1836-ban szabályozták újra az úrbéri birtokrendezést. Ezek a törvények az 1840. évi módosításokkal együtt képezték az alapját az 1848. évi IX. és X. tc. által elrendelt jobbágyfelszabadításnak, illetve birtokrendezésnek. Az 1848. utáni birtokrendezés úrbéri rendezésből és tagosításból, arányosításból, a majorsági zsellérbirtokok rendezéséből és telekkönyvi betétszerkesztésből állt. A rendezést az 1853. március 2-i úrbéri nyílt parancs alapján kezdték el, amelyet az alkotmányos törvényhozás az 1877. évi XII. tc. által módosított és kiegészített. (Eltérő jogszabályok vonatkoztak Erdélyre, Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd vmgy-re és a volt Kővár. vidék területére.) Ennek során elkülönítették a volt úrbéresek szántóföldjeit, rétjeit a földesurakétól. Az egymástól elkülönülő gazdasági üzemek elválasztásán túl a szétszabdalt földterületeket igyekeztek hasonló minőségû és mennyiségû cseréjével egyesíteni. Sem az úrbéri rendezés, sem a tagosítás nem tudta a kitûzött célokat teljes mértékben megvalósítani.?
Tanulságos olvasmány ez mindazoknak, akik korunk átmenetiségére panaszkodnak, és az áldozati nemzedék kifejezést előszeretettel használják saját korosztályukra vonatkoztatva. Mint láttuk, legalább kétszáz-kétszázötven éve folyamatos és nem szûnő átmenetben van itt minden, s nemegyszer visszalépés történik - nem okvetlen gazdaságtörténetileg, hanem a birtoknagyságok tekintetében -, ehhez vezethetnek a földreformok például, melyek a társadalmi igazságosság terén forradalmat hozhatnak ugyan, de a birtokok szétforgácsolódását csak tovább fokozhatják, mint történt minálunk az 1923-as és az 1945-ös romániai földreform idején és következtében.
Érdemes még a fogalmi tisztázás érdekében idemásolni azt, ami a földrendezés címszóban áll: ennek révén általában ,,a kisárutermelő parasztok földjét teszik alkalmassá családi vagy nagyüzemi gazdálkodásra?. Az árutermelő családi vállalkozás (farmként emlegetjük, nem a legszabatosabb módon) a mezőgazdaságban tehát a nagyüzem mellett létjogosultnak és versenyképesnek számít a tőkés piacon, mi több, kialakítása kívánatos célnak tekinthető.
Tagosítás 1908-ban
A sorozatunk korábbi folytatásaiban szereplő csíkszeredai topográfus, dr. Rákossy Botond által rendelkezésünkre bocsátott előadásból szemelgetnék az alábbiakban, megvilágítandó, milyen gondolatkörben mozog az az érvrendszer, mellyel az általunk bővebben ismertetett gyergyóremetei tagosítás terve mellett kiáll a szakember.
Történeti áttekintésében a szerző elmondja, hogy a 19. században az erdők és legelők felosztása, továbbá a paraszti és nem csak paraszti öröklés rendszere a földtulajdon nagyfokú elaprózódásához vezetett, mindezt csak fokozta az ingatlanszerzés, újabb kisparcellák kiszakítása eladás és megvétel céljából. Ennek folytán Magyarországon 150 olyan község volt, amelyben egy birtokosra átlagosan húsznál több parcella jutott, egyes községekben e szám az ötvenet is meghaladta! El lehet gondolni, mennyi időt vett igénybe a parcellák közti ,,utazgatás?. Nem volt kielégítő az úthálózat sem, a dûlőutak járhatósága rossz időben, és számottevő területveszteséggel járt az elválasztó mezsgyék fenntartása. A korra jellemző, rengeteg birtokper jórészt a telekkönyvi és tulajdonjogi rendezetlenségre is visszavezethető, de például a szabálytalan, görbe határvonalak is nemegyszer okoztak bírósági ügybe torkolló vitát. A tagosítás gondolata, megoldása iránti fogékonyságot eme gondok is érlelték.
A szerző az 1908. évi XXXIX. Törvényt tekinti zsinórmértéknek, ebben a korábbi hasonló jogszabályok hiányosságait - így a földérték becslésében mutatkozó hibákat - sikerült korrigálni, és azt, hogy a korábbi tagosítások 6-10 évre, néha hosszabb időszakra is elhúzódtak. A törvény szerint a rendezés akkor volt elrendelhető, ha az igénylők birtoka a tagosítandó terület legalább felét tette ki.
A tagosítás előmunkálatait négy mozzanatra bontották. A határok megállapítása az elhatárolási jegyzőkönyvek elkészítését jelentette, a megfelelő helyrajzi számok felsorolásával. A földmérési munkálatok kiegészítése érdekében beszerezték a kataszteri térképeket, háromszögelési pontok adatait stb., végrehajtották az ún. alappontsûrítést, elvégezték a kiegészítő méréseket, beszerezték a telekkönyvi betéteket, helyszíneltek, és összeállították a betûsoros névjegyzéket. Az értékbecslés harmadik lépésként a korábbi visszaélések orvoslásaként is legfontosabb mozzanattá lépett elő, ebben a földek hozadéki értékét és a területek egymás közti csereértékét vették figyelembe, mintatereket vettek, minőségi arányszámokat dolgoztak ki, és kijelölték az ún. ,,becsfoltok? határait, azokat tréképen is rögzítve. Megállapították ezek után a tagosítandó terület pénzbeli értékét. Negyedik lépésként az előmunkálatok hitelesítése volt még hátra, országos hatóság ellenőrizte és javíttatta ki az eddigi mûveletek eredményeit, ha szükségesnek mutatkozott.
A tulajdonképpeni tagosítás ezt követően azzal kezdődött, hogy kijelölték azokat a területeket, melyek nem estek kicserélés alá, kialakították a kívánatos út- és a vízelvezető árokhálózatot, s ami nagyon fontos: kijelölték a közös használatra szánt vásárterek, a temetők, az itatók helyét. Ezt követően megtervezték az új birtoktagokat, és kielégítették a felmerülő kiegyenlítési és kárpótlási igényeket.
A százéves jogszabály tanulságos a mai szakembernek, oly részletes ugyanis, hogy például az úttervezés szempontjait is összesíti. A cél az volt akkor is, mint ma: a földparcellát mindkét végén közúton lehessen megközelíteni, és az utak minden évszakban járhatóak legyenek. Az útszélességet 8 és 4 méter közt szabta meg, a kivezető utaknak a tagosítandó terület határáig kellett vezetniük, és 10 százalékos lejtőnél nagyobbat nem engedélyeztek.
Az új árkok, csatornák vonalát még az utak előtt ki kellett tûzni, azokat térképre vetítették, majd felvázolták a dûlőket és a minőségi osztályok területeit, és elkészítették az elhelyezkedési csoportkimutatást. Azon voltak, hogy a kisebb tulajdonosok a belsőséghez közelebb eső területeket kapják, a nagyobbak a távolabbiakat. Az elhelyezkedést a tulajdonosok véleményének kikérése után törvényszéki döntés szentesítette, majd kezdetét vette a földrészletek tervezése, a térképkészítés. Lezárta az egész mûveletet az új tagok kimérése, megjelölése, kiosztása, a telekkönyvi betétek módosítása, a bejegyzés.
Az 1945-ös földreform és a téeszvilág
A világháború utáni éles hatalmi harc körülményei közt, jórészt anarchikusan lefolytatott 1945-ös földreform szintén járt földösszevonással is, bár lényege a nagybirtokok szétosztása, illetve államosítása volt. Ilyen értelemben a tagosítás az ország csaknem minden községét érintette - állítja Rákossy Botond, annak területe 34,8 százalékára terjedvén ki, azaz egészen rendkívüli méretû volt. A reform alatt 1,84 millió hektárt osztottak ki 640 000 gazda közt. A folyamat nehezen ellenőrizhető körülmények közt zajlott, pontosságvesztésnek nevezi a szakirodalom azt, amivel járt. Az osztást ugyanis az ún. népi szervek, az ideiglenes helyi hatalmi és közigazgatási irányítói struktúrák végezték az Országos Földhivatal elvi vezetése alatt. A munkálatot rendkívül gyorsan folytatták le, nagyon időtakarékosan, és a lehető legkisebb költséget igénybe véve fejezték be, az osztás végeredményét egy ideiglenes telekkönyvbe vezették be.
A kollektivizálás a földrendezés új módozataira teremtett lehetőséget, kezdetben a társulások és az első kollektív gazdaságok megalakítása idején részleges tagosítást végeztek, így alakítottak 15-20 családnak 50-100 hektáron kollektívet, miközben a kuláknak minősítettek földjeit erőszakkal elvették, s a tagosítással ellenkező előjelû folyamat eredményeként szétforgácsolt birtoktesteket adtak nekik cserébe a falu határának kevésbé termékeny részein. A téeszesítés befejezése során általános tagosítást végeztek, majd ún. táblásítás révén összefüggő területekbe vonták össze egy-egy mezőgazdasági nagyüzem területét. Mivel a beavatkozás következtében jelentős területek leromlottak, a pusztulást úgy kísérelték meg mérsékelni, hogy talajvédelmi táblásítást is végeztek, pl. lejtős vagy homokos területeken, így teraszolás, sáncolás és tereprendezés is folyt, központi földmunkák árán javították a terepfelszín esésviszonyait.
Itt érünk el az 1991-es földreform által elindított, sokrétû változáshoz és a gyergyóremetei terv időszerûségéhez. Az új körülmények gyökeresen más megoldásokat kívánnak, a tagosításnak, mint láttuk, merőben eltérő feltételekkel kell számolnia.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép