Minden szülő nagy reménnyel indítja útjára gyermekét, amikor iskolába küldi, mert tudja, hogy ez készíti fel fokozatosan az életben rá váró feladatokra, a mindennapos munkára.
Az első, amire a gyereket megtanítják, a rendszeres iskolába járás és az ugyancsak rendszeres ki-be pakolás. A kisgyereknek eleinte nehezen megy az összpontosítás, a kitartás, a fegyelem, amit az iskolai élet nap mint nap megkövetel. Aztán fokozatosan rászokik a rendre, már nem felejti otthon a felszerelését, reggel vagy szünetben egyre ritkábban késik.
Az iskolában eltöltendő tíz-tizenkét év nem csak rendszerességre oktat, hanem önfegyelemre is, arra a képességre, hogy lemondjunk a pillanatnyilag kellemesebb dolgokról egy magasabbrendû cél: a tudás, a diplomaszerzés, a szakképesítés érdekében.
Amikor már a gyerekünk önállóan tanul, intézi mindennapos feladatait, megkönnyebbülten felsóhajtunk, és sokan közülünk úgy gondolják, hogy nevelőmunkájuk itt nagy vonalakban be is fejeződött.
Ekkor következnek a meglepetések, ugyanis még a rendszeresen tanuló, iskolába járó gyerekkel is előfordul úgy 15-16. éve körül, hogy kimaradozik az iskolából, míg végül néhányan iskolakerülővé válnak.
A szülő ilyenkor nem érti a dolgot, az iskolát okolja, amiért nem figyelmeztették a bajra, és felmenti magát, mondván, hogy a tanár dolga a nevelés. Aztán kezdi felismerni és beismerni, hogy gyermeke már régóta nem hallgat rá, és kéri az együttmûködést az iskolával. Amire idáig alakul a helyzet, már sok mindent kipróbált, átélt a gyermek, és nehezebb hatni rá.
A legjobb megelőzni a kellemetlen, káros szokások kialakulását, ezért fontos megtudni, mi áll a háttérben. Ha már rájöttünk a baj okára, változtatni szeretnénk, de vajon hogyan fogjunk hozzá?
Erre a kérdésre igyekszem választ adni és a felvetődő problémákra rávilágítani - anélkül, hogy csodaszerként beváló recepteket adnék, hiszen a helyes megoldást szülőnek, gyereknek, nevelőnek együtt kell megtalálnia.
A másokkal megtörtént események érthetőbbé teszik a saját helyzetünket, ezért kezdjük egy ilyen tipikus esettel.
Éva szorgalmas tanulónak bizonyult az évek során, de egyszer csak kezdett elmaradozni az órákról. Ha felelősségre vonták, csak dacos hallgatás volt a válasz. Amikor a helyzet már kezdett tûrhetetlenné válni, és a büntetések sora sem hozta meg az eredményt, érdekes részletek bontakoztak ki egy beszélgetés kapcsán. Kiderült, hogy Évának barátja van, akit szeretett volna megismertetni és elfogadtatni a szüleivel is. Az édesanyja megértette, hogy milyen fontos számára ez a kapcsolat, de mindketten féltek a diktatórikus apától. Az apa úgy gondolta, hogy a lányának egyetlen feladata van csak, az, hogy tanuljon. Elfelejtette, az érzelmek iskoláját is ki kell járni ahhoz, hogy a felnőtt életben majd ne vesszünk el az érzelmek hálójában. A tekintélyt fölébe helyezte a bizalomnak, ami pedig a szülő-gyerek kapcsolatban is nélkülözhetetlen.
A lánya nem tudta feldolgozni ezt a helyzetet, és a barátnőknél keresett menedéket. Úgy érezte, hogy csak ott talál megértést. Ez az állapot elvonta figyelmét mindenről, hiszen az iskolai tananyag ebben nem adott útmutatást.
Vajon egy kiadós családi beszélgetés, mely nem az indulatok, hanem a bölcs tapasztalat nyelvén szól, nem oldotta volna fel az egyre növekvő feszültséget?
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.