Jobbító szándékkal írom le meglátásomat az általam kedvelt Háromszékben Levelek Svédországból címmel megjelent írással kapcsolatban. A személyek - akikről írnak és aki ír - nem is számítanak. Azt is elmondhatom, hogy valamennyire ismerem a családot, ők is engem, szóval ismerjük egymást, és tisztelem őket. Kifogásom csupán annyi, hogy figyelmesen végigolvasva a cikket, nem találok benne semmi érdekeset. Mire jó ilyeneket közölni, hogy mennyire sikeresen hagyták el egyesek a hőn szeretett szülőföldjüket. Esetleg, ha visszatértek volna oda, ahonnan eljöttek, az már döfi, az érdekes lenne, ha lenne ilyen?
Talán példaképeket kellene a fiatalság elé állítani, olyanokat, akik valamit, lehetőleg különlegeset tesznek az otthon felejtett népükért. Mert hogy köszönjük, mi itt jól vagyunk, nagyon jól érezzük magunkat, s ti otthon kezdjetek valamit magatokkal: ilyenek rengetegen vagyunk. Mintha otthon, ellenséges közegben a megmaradás könnyû lenne! A kettőt nem lehet és nem szabadna összehasonlítani.
Vagy ha van olyan e magas képzettségû emberek között, aki valamit is tett, tesz az otthon maradottakért, arról érdemes volna szólni. De ameddig itt a nemzeti ünnepeinkről nem szokás megemlékezni, és ezek az egyének nem arra fordítják idejük legalább egy részét, hogy az itt élő magyarságot tanítsák, a nemzet iránti tiszteletet, az identitástudatot neveljék, az ötvenéves kommunista rendszer agymosását pótlandó, addig ne is ágáljanak az urak azzal, hogy ,,fizetésük a nyugodt élet biztosítására bőven elég, évente utaznak, világot látnak, de leginkább unokáikkal foglalkoznak?, mert tudtommal egy jó orvos otthon is jóval az átlagos színvonal fölött él.
*
Még annyit szeretnék elmondani, hogy itt, Nyugaton a magyarságot vezetőik (tisztelet a kevés kivételnek), élen a Nyugat-európai Országos Szervezetek Szövetségével, lendületesen vezetik vesztükbe, a semmi felé.
Kérdem én, hogy a rendszerváltás óta eltelt tizenhat évben itt kint, a szabad világban ezek az önjelölt értelmiségiek, vitéz vezetők - emberek, akik minket vezetnek (félre) - mit tettek pl. az autonómiák, a kettős állampolgárság, az egyházi vagyonok visszaszolgáltatása stb. érdekében?
És ide értem a nyugati, magyarnak mondott egyházközösségek vezetőit is, de nem utolsósorban a bukaresti István György-intézet neves végzettjeit, akik itt is agymosó újságírással és hasonló haszontalan dolgokkal próbálnak érvényesülni. Könyveket szerkesztenek, meg ilyesmi. Ami meglepő - számomra legalábbis -, hogy van vevő is rájuk, talán a jónépet a közöny annyira hatalmában tartja, hogy észre sem vesznek ilyen apróságokat már.
A NYEOMSZSZ, ez az aránylag frissen (kb. három éve) alakult díszes, haszontalan társaság a MVSZ-ből kiválva, azt aprítva alakult, ugyanazokkal az egyénekkel a vezetőségben, akik addig is csak fékezték az MVSZ munkáját, tehát még azt sem lehet mondani, hogy legalább átszervezték volna magukat. Neveket nem említenék, de a jelenlegi vezetőség tagjai.
Vegyük azt, hogy a nyugati világ csak mostanában kezd tudomást szerezni, de még most sem a nyugati emigránsoktól pl. arról, hogy Erdélyben élnek magyarok is (nem tévedés, itt úgy tudják, hogy is, és nem fordítva), a trianoni traumánkról, az autonómiaigényről stb., holott e szervezetek és egyházak vezetői számára az lett volna az első rangú kötelesség, hogy a nyugati világ figyelmét a számunkra fájó kérdésekre irányítsák. És a jogaink kikövetelése érdekében szervezkedjenek. Tüntetéseket szervezzenek, aláírásokat gyûjtsenek stb. - rengeteg lehetőséget elmulasztottak és mulasztanak jelenleg is -, de nem tették, nem teszik. Teszik a hülyét.
És most azt látjuk, hogy többek között a NYEOMSZSZ is részt vesz a Marosvásárhelyen tartandó Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumán. Viszont az MVSZ nem. Hát mi ez?
Mint Nyugaton élő magyart (igaz, csak erdélyi származású) pl. engem is érdekelne, kik ezek az egyének, akik ezek szerint engem is képviselnek, természetesen akaratom ellenére. Nem szeretnék hazudni, mert azért ismerem a neveket. Csak azt nem tudom, hogy kik ők - némi elképzelésem erről is van, de nem tudom. És meggyőződésem, hogy legtöbben még a létezésükről sem tudnak ezen a tájon.
*
Tudom azt is, hogy nehezen érvényesíthetem véleményemet, talán akár önök előtt is, mert sokan baráti alapon két szóból el tudják intézni a - szerintük - piszkálódókat, akiknek a véleménye az enyémhez hasonlóan egyáltalán nem tükröz elégedettséget az ő eddigi munkájukkal kapcsolatban. Lehet, hogy nem árt, ha tudják!
Nagy tisztelettel,
Deák János Halmstadból
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.