Riport: A Nevenincs cigányfalu

2005. október 14., péntek, Archívum 2003–2007

2.
A testvérek közt
A Gheorghe Dadu alszegi háza elé kocsijával beálló riporter, tudtán kívül, nem akármilyen reményeket ébresztett a fertály kapuk elé kitóduló népében. A kiábrándulás sem maradhatott el, mikor kisült, nemhogy nem égi küldött - értsd: az amerikai baptisták embere -, de még a jóval szûkmarkúbb brassói ,,testvéreknek? sem megbízottja, mindössze valami újságíró, firkász, kiről a fene tudja, mire jó.
De tartsunk sort! Dadu Gheorghe igazi ,,díszcigánynak? bizonyult, anyagi gondokkal nem küzd, sofőrként ment nyugdíjba a brassói vízmûvektől, s kihozza tangóharmonikáját a szobából, hogy az udvaron megvendégelt riporternek elhúzza a nótáját, ha kívánja, mert megtérése előtt lakodalmakba járt zenélni - meséli. A különben joviális ember megtéréséről így számol be: három éve álmában ,,egy szép tavat? látott, s megszólalt egy hang: ,,Te ezentúl az Úrnak énekelsz!? Erre elment az imaházba, ,,nem elsőre, nem másodikra, de harmadikra megadta magát? az Istennek, s azóta követi Krisztus tanítását. A baptista felekezetet náluk egy bizonyos Gheorghe testvér, a prédikátoruk és a brassói baptisták alapították. Amióta belépett, már nem világi ember, ,,ma ingyen zenélek az Úrnak? - neveti el magát, s egy szép zsoltárt előad vendégének is, megtoldva egy magyar dallammal, lássam, miből élt korábban. Brassói és kőhalmi testvérek térítették meg, ,,nálam idősebb, az Írásban is jártasabb testvérek?. Imaházuk új, még nem fejezték be teljesen az építését, de már oda járnak imádkozni. Minden szerdán és vasárnap összegyûlnek a helyiek, vannak vagy hetvenen, a legtöbben a pünkösdistáktól jöttek át, mikor pár éve az a gyülekezet belső viták miatt kettéoszlott, és a többség hozzájuk csatlakozott. Mindkettő főleg cigányokból áll, de hangsúlyozza, hogy vannak nem romák is - érezhetően fontos ez számára, itt egyenlő félként léphet e nép kapcsolatra a más nemzetiségûekkel.
A megalázott cigány
Nyílik a kapu, megérkeznek az utca első küldöttei, kifürkészni, lesz-e segélyosztás. A negyvenes, erősen barna bőrû házaspár jól nevelten palástolja csalódását, nem utasítja el, hogy a riporterrel szóba álljon, különösen, hogy azt a jó hangzás okán úgy mutatják be: ,,fratele de la ziar? (testvérünk az újságtól). A házaspár tizenhat éve tért meg, korábban a pünkösdistákhoz tartoztak. ,,Nem léptünk volna ki közülük, ha egyikünk nem kívánt volna nagy lenni a prédikátor helyett! Elszomorítóak voltak az istentiszteletek?? - magyarázza a rivalizálásra emlékezve, emitt viszont megértőbb közösségre találtak. A határozott modorú férfiú kérésre összefoglalja vallása tanításának lényegét: ,,Légy az Úr embere: ne igyál, ne dohányozz, ne hazudj, ne lopj, ne paráználkodj! Tarts ki a családod mellett!? Amúgy párját ritkító família lehet, kiderül, hogy bár most csak egy lovuk és tehenük van, de korábban tartottak kilenc szarvasmarhát is, csakhogy el kellett adni azokat, hogy nősülő fiuknak házat építhessenek. Illetve ők költöztek az újba négy kisebb gyerekükkel, hogy az ötödiknek átengedhessék a magukét. ,,De nem neki kellett volna építenie saját magának?? ,,Jó, de ha nem volt rá módja!? - feleli, s a körbeállók helyeselnek. A férfi kifejti, ő kaszálni jár, felesége kapálni, a legnagyobb baj, hogy nincs állandó munkahely, de ha akad, ,,sem adnak többet hárommilliónál? - panaszolja. ,,Ha kifizetted a bérletet, mi marad? Még élelemre se!? Magyarországra nem megy, mert nem ismeri a magyar nyelvet. Ezt áthághatatlan akadálynak tartja ismételt kérdésre is. ,,A vállalkozók nem vesznek fel, ha látják, hogy cigány vagy.? Neki szerencséje van a höltövényiekkel, ottani jómódú román gazdák, akiknél dolgozott már, autóval is érte jönnek, ha szükségük van rá. Két évig laktak ott házbérben, akkor ismerkedtek össze.
A család tehát megkísérelte a gazdálkodást, kivételnek számít abban is, hogy a ?91-es földosztáskor kapott tíz árját is megőrizte volna (kevesen kaptak, azok is nagyobbrészt eladták azóta), ha el nem veszik. (Vajon milyen címen forgatták ki őket a már kiosztott földből?) ?k most felesbe bérelnek pár tucat árnyit kaszálónak, zöldségeskertjük van a ház mellett. Mindez azonban legfeljebb a tengődéshez elegendő. S akkor meséli el élete egyik legnagyobb kudarcát a nyugdíjas gépkocsivezető udvarán, amiért neki nem sikerült rokona nyomdokaiba lépnie.
- 1996-ban elvégeztem a sofőriskolát. De a bőrszín nagy átok, nem kaptam jogosítványt. A szabályokból levizsgáztam, és következett a vezetési próba. A mellettem ülő rendőr rám szólt, álljak meg a hadkiegészítő előtt. Mondom, ott a jel, megállni tilos, legfeljebb a járdára ha felhajtok. Elértünk a jelzőlámpához: forduljak jobbra! Szépen beálltam a magam sávjára, de nem láttam a járdai lámpát, ezért a fejünk fölé felfüggesztettet figyeltem, mikor vált. Zöldre váltott, elindultam. Erre ő az útkereszteződés közepén beletaposott a fékbe. Rám kiáltott: - Miért indultál el? - Hát a felső jelzőlámpa megengedte? - Miféle felső jelzőlámpa?! - Az ott! Erősítette, hogy nincs ott jelzőlámpa. Vitatkozzam? Ráhagytam. Rám parancsol, álljak meg. Mondom: itt nem szabad. - Jó, menj tovább! Továbbmegyünk, rám szól: Térj be balra. Mondom: a folyamatos vonalon nem szabad átlépni. De térjek balra! Nem tudtam, mit tegyek, végül betértem. Rám parancsolt, álljak meg a sarok mellett: ,,Megbuktál! Szállj ki!? Rémülten kérdeztem, szinte könyörögve: ,,Miben hibáztam?? Rám néz, és azt mondja: ,,Semmivel!...?
A történetet többen hallgatták végig, az udvaron egyöntetûen mindenkinek az volt a véleménye, nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetés történt, ,,pedig a cigány is ember, ő is Isten teremtménye? - teszi hozzá elkeseredetten a mesélő, aki elárulja végül a nevét: Bodi Mihainak hívják.
A háziasszony fánkkal kínálja a riportert s a beszállingózottakat, de azok valamennyien szabadkoznak. Böjtölnek - magyarázza a házigazda, aki maga sem nyúlna a cukrozott süteményhez. Ilyenkor csak úrvacsorát vesznek magukhoz, és egy kispohár bort a templomban, minden egyéb fogyasztása tilos.
Új férfi érkezik, nem titkolja, gyerekek riasztották, hogy ,,testvér? érkezett volna. Bemutatják: a maradék pünkösdisták prédikátora. A férfi érdeklődése hamar kielégül, nem újságíróra számított. A riporter megragadja az alkalmat, hogy a két felekezet közti különbségekről érdeklődjék, s mikor ugyanazon tételeket sorolják fel - különösen a ,,s? nu curveasc?? marad meg a fülében -, megkérdi, mi értelme két malomban őrölni. A megváltás, az örök élet a fő ígérete, a lényege hitüknek - világosítja fel a prédikátor, nyilván, annak monopóliumát a sajátja számára tartva fenn. Egyesülésről tehát ezért sem lehet szó. A prédikátor különben a traktorgyárból ment nyugdíjba, s rendezett körülmények közt él. Nem tagadja, gyülekezetét ellentétek feszítik, de tovább nem maradhat, elköszönne. Még annyit elárul: az amerikai testvérek gyógyszereket hoznak havi rendszerességgel nekik, amiről el kell ismerni, hogy létfontosságú lehet a nyomorgó, nincstelen romáknak, orvosi tanácsadással szolgálnak, fogorvos is jön velük. A gyerekeknek élelmet, játékot ajándékoznak, a felnőtteknek évente egy-két ruhadarabot, lábbelit. A baptista gyülekezet 43 felnőtt tagot számlál, mellettük a 30 gyermek külön foglalkozásokon vesz részt, tanul énekeket és részesül oktatásban. A felnőttek istentiszteletének tízperces szünetében az apróságok adnak elő ,,mûsort? - így mondja. Házigazdám viszont tulajdonképpen kántor és gondnok, ahogy magát nevezi, békebíró, akire az adományok elosztásakor van nagy szükség. Egyházukban tulajdonképpen lelkipásztorok vezetik a gyülekezeteket, mellettük több prédikátor is mûködik. A pünkösdisták, akik hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap járnak templomba, utóbbi napon reggel kilenctől déli tizenkettőig és este hattól nyolcig - tudom még meg prédikátoruktól -, tizenhatan maradtak. (Egyszerû számítással kideríthető, hogy a több száz fős cigányságnak 10-20 százalékos kisebbsége csatlakozott e szektákhoz, a többiek, ha kérded, ortodoxnak mondják magukat, de ez, miként a magyar cigányságnál a felekezeti hovatartozás, náluk sem jelent templomlátogatást.) Erősebb gyülekezeteik a pünkösdistáknak Apácán vannak, 150 főből, Bölönpatakán 220, Lügeten 70 lélekből állnak - sorolja, de sietnie kell, elbúcsúzik.
Kényszervágás
Németh Áronnéról, Juditról mindenki tudja Bölönben, hogy bár nem akarta, el kellett adnia visszakapott földjeit a magyarósi cigányoknak. Mondanivalója megértéséhez annyit kell előrebocsátanunk, hogy a korábbi megyehatár és egyben a bölöni téesz földjeinek határát a Korlát pataka jelentette, mely Bölöntől jó hat kilométerrel délre, Lügettől két kilométerrel északra folyik és ömlik az Oltba. A patak Lüget felőli oldalán a téeszidőkben jelentek meg az első cigányputrik, legelőbb a Baróti-hegyekbe benyúló Lüget keleti faluvégéhez közelebb. A patak menti út Bölön felőli, északi oldalán az utóbbi másfél évtizedben épült ki egy több kilométeres házsor, de már az 1991-es visszaszolgáltatás és földreform is sok letelepültet talált a körzetben. A bölöni régi-új gazdák tehát tulajdonképpen kész helyzet elé állíttattak.
- Én a nagyapám után kaptam ott vissza 58 árat, nagyon jó föld volt, akárcsak itt közelebb, az Oltramenő dûlőben, megtermett rajta korábban a búza és minden egyéb. Mi próbálkoztunk többfélével is, de mindent elloptak, nem lehetett menni semmire. Kiadtam egy cigány embernek, az a füvet kaszálta róla, de végül visszaadta, mert lába kelt az ő szénájának is. Mellettem a bölöni szomszéd felszántotta az övét, kukoricát vetett, de betakarítani nem tudta, nem volt mit. Pedig odavalósi lügetivel őriztette, de hiába. Megdézsmálják, kérem, nemcsak azt, még a beljebb fekvő Gáspár-tagot is, hát akkor a széjjeket! Pityókát ugyanvalóst nem lehetett termelni. Egy egész szekérrel vittek el, ha nekiláttak. Sajnáltuk, de rákényszerültünk, hogy lemondjunk róla. Végül ?99-ben adtuk el. Azt sem lehetett akárkinek, más vevőnek esze ágában sem volt ott vásárolni, maradtak a cigányok. Mennyiért? Hát én itt benn biztosan a dupláját kaptam volna azért a földminőségért!
A csodálatos házszám
Beszámolt lapunk az egyezkedési kísérletről, melyre augusztus folyamán került sor a két község vezetői és a két megye alprefektusai jelenlétében. Ezen Háromszék alprefektusa azzal hívta fel magára figyelmet, hogy kezdetben azt a brassói álláspontot támogatta, miszerint a bölöni tanács mondjon le húsz hektárjáról annak fejében, hogy Szászmagyarós vállalja, továbbra is gondját viseli az eddig is hozzá tartozó cigányságnak. A leplezetlen kárörömön túl az ajánlat hamis alternatívát állít fel - mondjatok le a határrészről, vagy tartsátok meg, de a cigányokkal együtt -, mely azt szolgálja, hogy egy mögöttes szándékot és tervet elkendőzzön, illetve hogy elterelje a figyelmet a bölöniek méltányos javaslatáról, mely területcserét vár el a lemondás fejében. Nem árt - a helyzet összetettségét érzékelendő - két árnyaltabb véleményt, a Rudolf Béla alpolgármesterét és a Fazekas Mónika községi jegyzőét meghallgatni.
- Kedden tanácsülés döntött álláspontunkról, Bölön nem hajlandó lemondani határa egy szeletéről, ha nem kárpótolják érte - jelenti ki Rudolf Béla.- Mivel hatáskörünket meghaladja a kérdés rendezése, a prefektúrához és a megyei tanácshoz fordultunk, hogy megoldást találjon, igényünk szem előtt tartásával. Legrosszabb esetben is csak azokat a telkeket engednők át, melyeken a házak állnak, az húsz hektárnál jóval kisebb. Nem titok előttünk, hogy erőltetett ütemben épülnek a házak az út északi oldalán is, elértek már egészen az országútig. Az ősszel még 93 házat számoltunk össze, ma már kb. 120 sorakozik, mintha valaki, kihasználva a függő helyzetet, biztatná is a betelepedőket.
- Én még ilyet nem láttam - teszi hozzá a jegyzőnő -, valamennyi újonnan odatelepedőnek a 104-es házszám szerepel a személyazonosságijában, mára több százan vannak, akik mind e szám alatt laknak a településen. Az is furcsa és törvényszegő, ahogy közvilágítást vezetnek be a mi területünkön.
A dolog valóban visszás, Bábel tornyába ha befértek volna ennyien. Vagy inkább arról lenne szó, hogy más megye területére hivatalosan nem állíthat ki iratot a szászmagyarósi tanács - ezért hát társbérlővé téve mindenkit, egy fedél alá költözteti össze a több száz főből álló új falu népét?
Az alpolgármester hozzáteszi: a bölöniek nagyobbrészt valóban eladták a földeket, zsebszerződéssel vagy másképp. Kezdetben olcsóbban, később már inkább megkérve az árát. Anyagi követelésük hát nemigen van. Van viszont igénye a községnek és a megyének: területátengedés fejében méltányos területcserét vár el. Képtelenség, hogy a szászmagyarósi tanács a jogtalan területgyarapodásra is pályázik, a cserét is elszabotálná.
B. Kovács András (befejező rész holnapi számunk Roma Szombat mellékletében)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-14: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás