KitekintőRoma szombat: Sokat dolgozni

2005. október 15., szombat, Archívum 2003–2007

Rétyen szorgalmas, építkező cigányokat kerestem. Dr. Nagy Lajos körorvos Gergely (Kalányos) Gizi lakásához kalauzolt.
Nagy Lajos meséli: A községközpontban vásároltak lakást és portát, szemrevalóan rendbe szedték. Jó ízléssel. Magyarországra járnak dolgozni, de itthon is észreveszik a szépet. Nézzem meg a ház külső kiképzését. Tornác faragott oszlopokkal, szép díszrácsozattal. A ház száz évvel ezelőtt Jákó József tanítóé volt, aztán Pál Ferenc vásárolta meg, s lakott benne egy harmadik tulajdonos is. Tönkrement, nem volt alsó szigetelése. A falakat is szigetelték, a nyári konyhát is rendbe rakták, s a nagy házban minden van, ami a civilizált, egészséges életmódhoz szükséges. Szép, tiszta szobák, konyha, kamra, fürdőszoba, angolvécé, minden.
A Gergely és Kalányos család olyan szegények voltak, mint a templom egere. Sok csapás érte őket, de dolgos emberek, s összeszedték magukat. A lengyárban, a kollektívben dolgoztak, s aztán Magyarországon, amióta oda is mehettek. Az ott szerzett pénz ebbe a házba épült bele.
A fia, Gergely Vince a cigánytelepen épített nagy, szép házat. A Gergely Vilmosé a legszebb ház a faluban. Ezt mondja a feleségem. Azt is nézzük meg.
Azért is, mert hallom, hogy ott mintha valami nem lenne rendben. Az építkezési engedélyek körül. Ezzel már régen is sok gond volt. Réty monográfiájában, amelyet én hosszú évek alatt összehoztam, külön fejezetet szenteltem a cigányoknak. A község vezetősége már a 19. században is megfenyíti őket engedély nélküli építkezés miatt. De meghatározatlan időre és rendes viselkedés esetében nem bontatják le a viskót a fejük fölül.
Gergely Gizelláék lakása előtt magam is elbámultam az ott látott életrevalóságon. Kalányos Laci, a férj az udvaron szorgoskodott, a szomszéd legény az emésztőgödör betonozását irányította, Pinocchio, egy eredeti cigány gyerek a gödörásásnál, betonkeverésnél segítkezett, s Kalányosné, Gergely Gizi a fürdőszoba mennyezetének vakolási hibáit javítgatta.
Cigány útról a civilizáció ösvényére
Kalányosnét arra kérem, meséljen ezt-azt az életükről.
- Nehéz volt az élet. Nem volt, ahol lakjunk. Egyszer elvitte a házunkat a szél. Ott laktunk, a hídon túl, egy rossz kalyibában. A szél leszedte a háztetőt. Húsz évet dolgoztam a lengyárban. A kollektívben hat évet. Mentem a faluba is dolgozni. Azt sem tudtam, hogy éljek. Vettem a bankból fel a pénzt, azt raktam le, vettem belőle házat. Sárt csináltam. Téglát vettem. Egyedül. Meg is csináltam, ki is vettem. Vagy hat hónapig elvittek Marosra. Addig a leányom szénné égett a házban. Egy rossz kalyibaház volt, s meggyúlt. Az utcán maradtunk a gyermekekkel. A jó Isten tudja, hogy verekedtünk ki ebből a nyomorúságból.
- A család most nagyon szépen halad. Voltunk a fiánál, Gergely Vilmosnál. Gyönyörû házat építettek. Szépen berendezték. Csak ne lenne az a sok mûvirág, amit itt is látok. Egyéb minden rendben, szorgalomra, dolgosságra, módosságra utal. Honnan került ehhez a pénz?
- Hát nagyon sokat szenvedtünk, s nagyon sokat dolgoztunk. Az én fiam, akié az a nagy lakás, húsz évet dolgozott a lengyárban. S a kollektívben. Ment a Szépmezőre is. Sok disznót tartottak. Azért dolgoztak a gyermekeim olyan sokat, hogy valahogy épüljünk fel. Nem törődtek semmivel, éjjel is dolgoztak. Azért, hogy vigyük valamire. Legalább egy kalyibacskát építsünk fel. Felépítettem egy lakáskát. Azt odaadtam az unokámnak. Isten tudja, hogy, a pénzt erre a házra is összekapirgáltam. Amikor lehetett, mentem a magyarokhoz. Ott is dolgoztam látástól vakulásig, hogy összeverjek valami pénzt.
- Most készül-e, tud-e menni Magyarországra?
- Hallottam, hogy valami új törvények vannak, s nem lehet menni. Egyik azt mondja, hogy lehet menni, a másik azt mondja, hogy nem lehet.
- S aki azt mondja, hogy ,,lehet?, az mit mond: mit kell tenni? Milyen papírokat kell beszerezni?
- Nem tudom. Azt mondják, hívólevél is kell.
- Igen. És azt le kell fordíttatni román nyelvre. Ezt hallották-e?
- Ezt nem. Hát azt minek kell lefordíttatni?
- Hitelesíteni kell a papírokat. Közjegyzőnél. Ez mind pénzbe kerül. S pénzt kell vinni, amivel majd haza tudnak utazni.
- Ezt hallottam?
- Milyen gyakran jártak át Magyarországra?
- Hát, ahogy lehetett. Az uram érszûkületes. Cukorbeteg. Ötvenöt esztendős, s ilyen sok betegsége van. Én ?49-es vagyok, most töltöm az 56-ot. Az uram miatt kevesebbet mentünk. Most Komollóról sokan indultak el Magyarországra. Megvárjuk, hogy ők át tudnak-e menni. Addig én nem indulok el. Itt is annyi baj van, amíg ezt a házat rendbe szedjük. Itt sem vagyunk dolog nélkül. Nézze meg a kamrámat is. Én vakoltam, saját kezûleg. Meg kellett simítsam, mert más nem jól csinálta.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-15: Archívum 2003–2007 - :

egyéb