Rétyi cigányportákRiport: Házalókból házépítők

2005. október 18., kedd, Archívum 2003–2007

Réty Kovászna felőli bejáratánál nem csak a sebességkorlátozó tábla miatt lassít az ember, önkéntelenül is rátapos a fékpedálra. Lenyûgözi egy takaros, szép ház s a székely kapus porta látványa. A faluban dr. Nagy Lajos rétyi körorvostól kérdezem, kié az a jó ízléssel kiképzett, faragott kerítéssel körbevett épület? Lenke, a tanárnő feleség közbevág: a falu legszebb épülete!
Dr. Nagy Lajos: egy cigány családé. Gergely Vilmos építette. A család magyarországi keresetéből. Dolgos, jóravaló, becsületes emberek. Velük átellenben a másik szép házat a fiútestvére, Gergely Venci építette. És az anyjuk, Gergely Gizella megvásárolta Jákó tanító úr százesztendős házát a faluközpontban. Az előtt is érdemes megállni. A harmadik fiútestvér is szép, nagy házat épített.
Dr. Nagy Lajost rábeszéltem, hogy menjünk együtt háztûznézőbe a Gergely famíliához.
Én a magam módján a házalás helyett házat építő rétyi cigányok kitüntetésére, dicséretet érdemlő munka szemléjére indultam, és meglepetésemre lelombozódva kellett magam mögött becsuknom Gergely Vilmos faragott kapuját. Pedig a szép ház mellett kalákás munkát végző, dolgos emberekre találtam, s a munkát félbeszakítva bennünket is illedelmes tisztelettel fogadtak.
A törvényesség útvesztőjében
Gergely Vilmos: Van az a Deák Karcsi bácsi Szentgyörgyön. Tervező. Negyven éve ilyen poszton van. Van egy Nóra nevû - Bereczkiné -, az is tervező. Fizettem neki előlegbe ötmillió lejt. Ugye, előleg nélkül nem fognak neki a tervezésnek. Elvégeztettem a topómérést. Ezért fizettem hárommilliót s felet. Amikor a megyéhez letettük a jóváhagyási kérést - ott elvágták. Azért, mert a ,,vizesek? nem hagyták jóvá. Elmentem Deák Karcsi bácsihoz. De az ötmillió és a három is elúszott. Nem adta vissza a pénzt a tervező sem. ? a munkát elvégezte. Deák Karcsi bácsival annyi szerencsém volt, hogy ő készítette erről a területről a telekkönyvet. ? azt mondta: neki ne fizessek egy banit se addig, amíg minden készen nem lesz. De a topómérést megint meg kellett fizetnem.
Lufy Vilmos újra felmérte három és fél millióért. Deák Karcsi bácsival újra bevittük az építési tervet. Visszadobták. Erre is egy hónapig kellett várnunk. Elhúzódott az idő. Mi nekifogtunk az építésnek.
És most meg is büntettek.
A szentgyörgyi vizeseknél visszavették, mert ehhez nem elég az Oltmezőben levő igazgatóság jóváhagyása. Kisütötték, hogy a fő központhoz kell menni, ami Râmnicu Vâlceán van.
Oda el kellett mennem. Vittem a papírt, hogy évenként mennyi víz folyik le a Feketeügyön, meg mit tudom én, mi. Egy olyan mérnököt kellett kerítenem, amilyen az egész Kovászna megyében csak öt van. Egyik Brassóban, másik Csíkszeredában, s Szentgyörgyön vagy hárman vannak. Szerencsénkre az a felmérés, amit Lufy Vilmos készített, nem veszett el. Ebben az évben készült, s ezért még érvényes.
Szóval elmentem Râmnicu Vâlceára. Ott fizettem hétmilliót. A ,,vizeseknek?.
Ferencz Kálmán most a szentgyörgyi tervezőosztályon az igazgató. ?k felmérték a Feketügytől a töltésig, onnan a házig a terepet. Ez megint négymillióba került. Azt mondták, ez nem elég, ugyanígy fel kell mérni a víz túlsó felét is. Felmérték azt is. A Maksai Feri bácsi házáig, s onnan a töltésig. Az megint négymillióba került. Fizettem 26 millió lejt. Idáig.
Most telefonáltam, két órával ezelőtt a vizeseknek, mert visszajött Râmnicu Vâlceáról is a papír, elkészítette a papírt Ferencz Kálmán is, a tervező, akinek van erre engedélye.
Ezt újra betettem a vizesekhez, hogy adjanak egy olyan jóváhagyást, amit el kell vinnem a községi tanácshoz, mert az addig nem engedélyezi, hogy bevegyék a beépíthető zónába, amíg nem látja tőlük a jóváhagyást. Ezért megint kell fizetnem négymillió-hétszázezer lejt. Ez már 30 millió!
Ez most úgy van, hogy holnap megyek Szentgyörgyre, onnan elhozom a papírt, elviszem a községi tanácshoz, onnan ismét elviszem Ferencz Kálmánhoz, aki nekikezd a rendezési tervnek, ami ismét 22 millió lejbe kerül. Nagyjában 45 millió lejemben áll az egész.
És most kiküldtek 10 millió büntetést. Ezt azért kaptam, mert engedély nélkül nekikezdtem az építésnek.
De én már márciusban hozzáfogtam a kérelmezésekhez. Bementem a megyéhez. Mondtam nekik, hogy eddig mennyit fizettem, engem utasítsanak úgy, hogy egyszer már jussunk a dolog végére. Onnan eljött velem egy mérnök a vizesekhez. Azok faxon keresztül, vagy mit tudom én, hogy, beszélgettek Râmnicu Vâlceával.
Minden kifizetésről papírom van. Én nem mondok bolondságokat.
A házépítésért egyszer már megbüntettek. Azt kifizettem. A mostanit az istállóért rótták ki. Huszonegyen voltunk a községben, akiket engedély nélküli építkezésért megbüntettek. Egerpatakon, Rétyen és Komollón. Egy se fizette ki!
Öcsém se, bátyám se! Én megijedtem, s kifizettem. Attól féltem, hogy ha nem fizetjük ki 24 órán belül, a hétmillióból tizennégy lesz! Most megint kiküldtek tízmillió büntetést az istállóért.
A polgármester úr jól tudja, hogy nekem 45 millióba kerül, hogy építhessek. Be vannak a papírok adva. Ezek nélkül nem mehetek be a megyéhez, s nem mondhatom annak az igazgatónak, vagy mit tudom én, kinek, hogy egy órán belül készítse el nekem a papírokat. Én holnap megkapom a papírt a vizesektől, azzal kell jönnöm a polgármesterhez, ott el kell érnem, hogy egyetértsen az építési tervemmel.
Én nem várhatok az építéssel decemberig. Az állatok kinn vannak a kertben, azoknak is fedél kell a fejük fölé. Márciustól errefelé háromszor adtuk be a kérést a megyéhez. Ott elvágták. Közben kétszer voltam én is a vizeseknél. ?k sem tudták, hova kell mennem. A papírok csak sétáltak, s egy hónap múlva jöttek vissza, hogy nem hagyják jóvá. Nem írták alá. Elvágták. Felmérgelődtem. Nekem csak a pénzem úszik el. Akkor mentem Râmnicu Vâlceára. Onnan jön a jóváhagyás, de a megyénél azt mondják, hogy az ő jóváhagyásuk idő kérdése.
Ez a falu négy kilométer hosszában van a gát mellett. Egy cseppel sem magasabb az a hely sem, mint itt. Sőt, a Porondnál alacsonyabb, mint itt. A falu nagy része veszélyeztetett helyen van. Volt, amikor az egész falu úszott, s itt nem volt víz.
Én tudom, hogy a törvény az törvény. Én alkalmas vagyok, s megyek mindenhova, hogy intézzem törvényesen a dolgomat. De ha engem mindenhonnan dobnak félre, akkor mit tegyek? Félig analfabéta vagyok. Csak öt osztályról adtak bizonyítványt, mert a hatodikból sokat hiányoztam. Nem jártam ki. Nem tudok sebesen olvasni, de kijárom a magamét. A doktor úr is mindig azt mondta, fiam, ne legyetek olyanok, mint a régiek, hogy mentek, s tekeregtek, ahelyett hogy dolgoznátok. Dolgozzatok, s építsük ki szépen ezt a falut.
Szegény embert az ág is húzza
A doktor úr tudja, hogy min mentünk mi keresztül. Sokat szenvedtünk. Tizenhatodik éves voltam - márciusban töltöttem a tizenötöt -, s szeptemberben ,,összeálltunk?. Huszonöt éves koromban házasodtam meg. Nálunk, cigányoknál nem volt szokás egyben megesküdni. Így könnyebb az elválás. Ki kell egymást próbálni. Tizenhat esztendős voltam. Zsuzsi tizenötödik.
Jöttek a gyerekek. Zsuzsi a lengyárban dolgozott, én a kollektívben. Nappali őr is voltam, éjjeliőr is, gondozó is, minden. Háromféle szolgálatot is teljesítettem, hogy valamire ki tudjunk kerekedni. Öten voltunk testvérek - egy leánytestvérünk benn égett a régi, rossz házban -, muszáj volt beállnunk a téeszbe. Én is, bátyám is beálltunk. Én tizenöt évesen! Nem volt, amiből megélnünk.
Aztán a jó Isten megsegített! Az asszony is dolgozott. Jó helyről nősültem, mert Zsuzsi is szerette a munkát. Állatokat is tartottunk, a mezőn is dolgoztunk.
Aztán ahogy lehetett, mentünk Magyar­országra dolgozni. Mindenféle segédmunkát elvállaltunk. Az asszony is, én is. Nagy építkezésekhez nem mentünk, mert ehhez nem volt engedélyünk. Alkalmi munkákat vállaltunk. A kertben gyomlálni, árkot ásni, kerítést is csináltunk. Különösebben nem értek semmiféle munkához. Nem vagyok szakember. Tapasztalatom azért van. Kőmûvesmunkában is. Magyarországon nagyon szeretnek, mert mi tisztességes, dolgos emberek vagyunk. Mi nem csavargunk. Dolgozunk becsületesen.
Most halljuk, hogy milyen szigorítások vannak. Ez elég szomorú reánk nézve. Zsuzsi, a feleségem idegbeteg. Most, mikor meghallotta, hogy nem lehet menni dolgozni - kifizettük az építést az embereknek, gabonát adtunk, mert pénz, az nincs, csak a büntetések -, rosszullett. Van vagy két hektár földünk, s azon gazdálkodunk. A földet is vásároltuk. Erre is ráfizettünk. Megszántottuk, mûtrágyát vetettünk, le­arattuk a gabonát, minden mezei munkát elvégeztünk, s kiszámítottam, hogy a két hektár földre ráment hatmillió lej, lett rajta tizenkét mázsa gabona, amit eladtam négymillióért!
Nagy baj lenne, ha nem tudnánk Magyar­országra menni! Még nem tudjuk, hogy mi lesz. Itt, Romániában nem kapunk mi 50 lejt se. Semmi jövedelmünk nincs, csak ez a két hektár föld, amire ráfizetünk. Fizetjük a házadót, a villanyt.
Három gyermekünk van. A legnagyobb lány húszéves, a fiú 18 s a kisebbik leány 16 esztendős. A legkisebb Gergely Lívia, a fiú Vilmos s a nagyobb Melinda. ? férjhez ment.
Lakástervezés
Hogy ki tervezte a lakást? Én! Az én fejemben fordult meg, hogy milyen legyen a ház. Deák Karcsi bácsinak elmondtam, hogy mit akarok. Cigánytéglából épült, van benne négy szoba, két előszoba, két fürdőszoba? Ikerház. A fiam számára is építettük. Ötször ötös nappali, ugyanekkora hálószoba, fürdőszoba s egy főzőfülke. Ugyanez van a fiamnak is. Hogy honnan ismerem ezeket a szavakat: főzőfülke. Hát ez magyar beszéd, nem? Ott tanultuk. Magyarországon.
Csak a mûvirágok nem tetszenek? Élő virág van az előszobában. Nagy része mûvirág annak, ami a szobákban van. De télen is kell a virág, nem? Tudjuk, hogy az élő virág az igazi. De amikor nem vagyunk itthon, akkor nincs, akire bíznunk a gondozását. Télen elfagyna. Jöttek volna ide ezelőtt két héttel. A kert tele volt virággal, a fû szépen le volt nyírva.
*
Beleolvasok a papírokba: Kihágási jegyzőkönyv. Készült szeptember 26-án, 2005-ben, Rétyen Márk Csaba alpolgármester a kihágás megállapítója. Gergely Vilmos, 501. házszám alatti rétyi lakos, ilyen és ilyen törvényt megszegve nekifogott egy épület építésének, anélkül hogy erre engedély lenne. Ezt az alpolgármester felszólítása ellenére tette.
Mielőtt Dálnoki Lajos rétyi polgármesterhez bekopognánk a törvényesség labirintusában eligazodni, azon töprengünk, hogy az építkezési engedélyek kiváltásának zegzugaiban egy ennek a feladatkörnek ellátására alkalmas iroda lenne-e a megfelelőbb, vagy ha külön erre szakosodott vállalkozásokra bízhatná az építtető az engedélyek kiváltását.
Ha a ,,sebesen olvasni nem tudó? Gergely Vilmos helyett más járná - néha a bolondját - Réty és Sepsi, Sepsi és a rétyi polgármesteri hivatal, Réty és a Kárpátokon túli Râmnicu Vâlcea között a kacskaringós utakat.
Egy, a család épülésére, civilizációs felzárkózására, a község díszére szolgáló épület a bürokrácia levében ázik, részben magától az építkezéstől elvont, kidobott pénzben fürdik.
Maga a ház, az épülő-szépülő porta viszont megmarad. És ez a lényeg.
Ezzel vigasztaljuk Gergely Vilmost és sok szimpátiát, segítséget érdemlő családját, s azzal, hogy majd kiegyenesedik egyszer a magyarországi munkához vezető görbe út is, amelyet most már két ország kormányzata tesz olyan kálváriajárásossá, mint amikor itthon egy építkezési engedélyt kell kiváltani.
Sylvester Lajos
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-18: Archívum 2003–2007 - :

Gazdakör: Hírlugas

2005-10-18: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás