Ezüstgyopár-díjasok

2005. október 19., szerda, Archívum 2003–2007

Demeter Jenő
tanító
1948-ban Árkoson kezdte sok­rétû pedagógusi küldetését. 1952-ben Kézdi­szentlélekre hívták, ahol matematikát és testnevelést tanított, ugyan­akkor az aligazgatói feladatkört is ellátta. 1954-ben létrehozta a Perkő sportközösséget, és az új iskola mellett sportpályát és akadálypályát létesített, labdarúgó-mérkőzéseket szervezett. 1959-től az almási hétosztályos iskolába nevezték ki. Itt egy személyben volt igazgató, kultúr­igazgató, néptanácsi alelnök. Ez utóbbi minőségében állandó kulturális tevékenységet fejtett ki, akárcsak életpályájának más szakaszaiban. Ezt követően Nagybo­rosnyón töltött be kultúrigazgatói munkakört, ahol a mûvészeti tevékenységek (színjátszó kör, tánccsoport) irányításán kívül fúvószenekar-találkozókat is szervezett. 1970-től ismét kultúr­igaz­gató lett Kőröspatakon. Itt felnőtt- és ifjúsági zenekart szervezett, és kultúrcsoportjával vendégszerepléseken vett részt. Végül 1974-től megválasztották a kőröspataki tanítók módszertani irányítójának, itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig.
Egész tevékenységét a humánum és a mun­kaszeretet jellemezte, valamint az önmagával és környezetével szembeni igényesség, lelkiismeretesség. Többrétû tevékenysége, sokoldalú feladatvállalása kivívta mindenütt a jól megérdemelt tiszteletet, megbecsülést.
Nagy Enikő tanár, Sepsiszentgyörgy
Györgypál Lajos
román-latin szakos tanár
Csíkszeredában született 1927. május 25-én. Gimnáziumi tanulmányait a csík­szeredai Segítő Mária Főgimnáziumban (1939-1943), a csík­somlyói Maj­láth Líceum és Tanítóképző Intézetben (1943-1947) végezte. 1962-ben elvégezte a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem román-latin szakát. 1947 őszén kezdte pedagógusi pályafutását a bánsági magyar gyerekek között. Székelyföldre a katonai szolgálat hívta vissza. Rövid málnási kitérő után, 1952-ben elfoglalta a baróti vegyes tannyelvû középiskola román-latin katedráját. Munkáját érdemes tanári fokozattal jutalmazták. Számos kitüntetés birtokosa.
Több mint 55 évet dolgozni pedagógusként nemes és felemelő feladat, s ezt, ahogyan az iskolához címzett levelében vallja, csak kitartó munkával, igyekezettel és hivatástudattal, sok fáradsággal és szakmai igényességgel, az állandóan leselkedő buktatók leküzdésével és az örök szeptemberi indulások optimizmusával lehet elérni.
Életútja összefonódik a baróti középfokú oktatással. Az ötvenes években a kezdő pedagógust a szakmai indulás és a társadalmi átalakulás buktatói tették próbára. A következő évtizedek történései az erdővidéki magyar nyelvû oktatás megannyi mérföldkövét jelentették. Pedagógusi pályafutása során mindig vállalta és hordozta a kötelességteljesítés keresztjét.
Gyakorló pedagógusból vezetővé vált, vezetőből gyakorlóvá, ha kellett. Mindezt alázattal és méltósággal tette, szolgálva a keresztény erkölcs értékeit. Lelki szelídsége, ,,szigorúsága? mögött megbújó jósága, szakmai és emberi bölcsessége jellemzi életét, munkásságát.
Dimény János tanár, Barót
Lakos Béla
magyar szakos tanár
A kézdivásár­helyi tanítóképző végzettjeként 1958-ban kezdte pedagógusi pályáját szülőfalujában, Sepsibese­nyőn. Az 1960-61-es tanévtől a Nagybaconi Általános Iskola igazgatója lett. Ekkor még csak hu­szon­négy éves volt, és egy olyan pedagógusközösség vezetését vállalta, amelynek tagjai több mint egy évtizeddel idősebbek voltak nála.
A hatvanas évek végére kiderült: az intézmény kinőtte az iskolát. Az igazgató építkezésbe lendült: meggyőzte a pártállam hatalmasságait az építkezés fontosságáról, összekunyerálta az anyagiakat, támogatókat keresett, és 1971-re elkészült a megálmodott épület új tantermekkel, jól felszerelt szaktermekkel.
Lakos Béla a falu tiszteletét élvezte. A tanári-igazgatói munka mellett közösségszervező tevékenységet is folytatott. Közben önmagát is képezte, folytatta tanulmányait: 1972-ben a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola magyar-román, majd 1984-ben a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem orosz-magyar levelezői szakán diplomázott, és letett minden tanári fokozati vizsgát. 1980-ban az oktatáspolitikai átszervezés következtében egy időre abbahagyta igazgatói tevékenységét, és ugyanazzal a lelkesedéssel, mint korábban, szaktanárként, osztályfőnökként folytatta a pedagógusi munkát. 1983-ban ismét felkérték az igazgatói tisztség betöltésére, de néhány hónap múlva, 1984. március 1-jétől megvált a nagybaconi iskolától, 1984 nyarától pedig Erdővidéktől is: Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség munkatársa lett, a humánpolitikai osztály vezetője. Ezt a tisztséget töltötte be 1999-es nyugdíjba vonulásáig.
Dimény János tanár, Barót
Nagy Erzsébet
óvónő
Óvónői képesítését 1952-ben a brassói Pedagógiai Líceumban szerezte; a fotosi óvodához került, a következő évben pedig Lisznyóban tanított. Tánccsoportot szervezett, bekapcsolódott a falu kulturális életébe. 1954-ben a Varga Katalin Óvodába helyezték vezető óvónőnek. Az oktatás-nevelés mellett adminisztratív munkát is végzett. Pályája során az 1-es számú óvoda az ő vezetése alatt alakult át napközi otthonná. 1969-ben egy új egység - a 6-os számú, ma Hófehérke napközi - beindításával és irányításával bízták meg.
Közös tevékenységünk 1984-ben kezdődött, amikor az Állomás negyedi 9-es napközi igazgatója lett. Itt nemcsak mint vezető óvónőt ismertem meg, hanem mint kislányomat oktató pedagógust is. Lányom akkor volt kiscsoportos óvodás, ő akkor ezt mondta: ,,olyan az én óvó nénim, mint a nagymamám, csak nem úgy hívják, de én úgy szeretem, mint a nagymamámat?.
1973-ban II-es fokozati vizsgát tett, továbbképzéseken vett részt, hogy tudását tökéletesítse. 1974-ben kitüntetést kapott munkája elismeréseként. Az oktató-nevelő munka mellett részt vállalt a helységek kulturális életében, és végezte a pedagógusok népnevelő munkáját. Tagja volt a tanügyi bábcsoportnak és kórusnak. 1989-ben, 37 évi küzdelmes, szép, becsülettel végzett munka után nyugdíjba vonult.
Páll Julianna óvónő, Sepsiszentgyörgy
Nagy István
biológia szakos tanár
Nagy István, aki a sepsibük­szádi iskola kiváló pedagógusa volt hosszú éveken át, 1929. de­cember 10-én született Rétyen.
Elemi iskoláit - öt osztályt - Ré­tyen végezte, és tizenkét éves korában igen messzire került szülőfalujától. Mint jól tanuló, ösztöndíjas székely fiúcska Miskolcra került a Református Lévay József Gimnáziumba. Itt felejthetetlen élmény volt számára cserkésszé avatásának napja, a cserkészélet mai napig hatással van rá.
1959-ben került a sepsibükszádi általános iskolához, ahol 31 évig tevékenykedett. 17 évig (1963-1980) iskolaigazgató volt. Ezalatt az iskola épülete három osztályteremmel és két mûhellyel bővült, és ekkor rendezte be a biológialaboratóriumot. 1974-1975-ben a szülői bizottság és a néptanács segítségével az iskola melletti apaállat-istállót átalakították tornateremmé, amelybe berendezés, felszerelések kerültek.
Számos igen hasznos és érdekes akciót kezdeményezett és irányított. Ilyen volt a borvízakció a hatvanas évek közepén, tanulókat és felnőtteket vont be a borvízforrások feltérképezésébe és a források környékének tisztán tartásába. Emellett sátorozással egybekötött országjáró gyalogtúrákat szervezett a Felfedezők elnevezésû országos verseny keretében. 1982-ben indultak az akkori megyei pionírtanács kezdeményezésére a Pro Natura turisztikai találkozók. Mint csapatvezető tanár az 1982 és 1996 közt megrendezésre került száz találkozó közül nyolcvanon vett részt.
Mint biológiatanár 1990-ig összesen tizenegy nyári Pro Natura-táborban tevékenykedett Uzonkafürdőn, ahol a részt vevő gyerekek igen komoly elméleti és gyakorlati felkészítésben részesültek. Évente részt vett a megyei tanfelügyelőség által szervezett szimpóziumokon, és nemegyszer tartott értékes előadásokat a Rétyi Nyírről.
Kádár Rozália óvónő, Sepsibükszád
Pánczél Ilona
óvónő
38 évig volt generációk Icuka óvó nénije. Büszke és méltó volt erre a címre, ma is úgy jelentkezik be a telefonba: ,,Icuka óvó néni vagyok.? Olyan volt, amilyennek a könyvek leírják a jó óvodapedagógust: gyereket szerető, gyerekre figyelő.
Intézményünkben, a Manócska napköziben nem volt vezető beosztása, mégis vezérrangú volt a szó szoros értelmében. Munkaszeretete, munkabírása, hozzáállása példaértékû, környezetére nézve is kötelező volt. Sosem szomorkodott, pedig voltak nehéz napjai, sosem volt kedvetlen, minden apróságnak tudott örülni, senki nem tudott olyan jóízûen derülni a gyerekek mondásain, mint ő.
Néhány személyes adat, amelyeket az én kérésemre ő fogalmazott meg: ,,1932. november 5-én születtem. 1951-ben végeztem a kézdivá­sárhelyi pedagógiai iskola óvónői szakán. Pályafutásomat ugyanez év, tehát 1951. szeptember 1-jén kezdtem Felsőrákoson, az akkori Rákos rajon, Brassó megyéhez tartozott. Már a következő év tavaszán napközi otthont szerveztem nagyon sok gyerekkel, és így dolgoztam ebben a faluban 1969. szeptember 1-jéig, tehát 18 évig. 1969. szeptember 1-jétől az év decemberéig Kézdikő­váron voltam három hónapig, majd december 1-jével Kézdivásárhelyre kaptam végleges kinevezést, ahol megszakítás nélkül dolgoztam 19 évig (1988. szeptember 1.). A felső­rákosi munkaidő alatt kitüntetést kaptam a Nagy Nemzetgyûléstől. Kézdivásárhelyi tevékenységem alatt letettem a II-es fokozati vizsgát. Ennyi, amit magamról írhatok, a többi a munka, amit szeretettel végeztem, és sok-sok örömöm telt benne. Azt kívánom, bárcsak minden pedagógus ezt érezné.?
Kész Ildikó óvónő, Kézdivásárhely
Takó Imre
matematika szakos tanár
Takó Imrét több mint harminc éve ismerem. Minden téren kiváló pedagógusnak és rendes embernek tartom. Több mint 47 éve tanít megszakítás nélkül, legtöbbet mint matematikatanár. Közel tíz évig iskolaigazgató is volt. Munkavégzése, feladatmegoldási képessége példaértékû. Optimizmusa és emberszeretete az egész közösség hangulatára kedvezően hat.
Az erdővidéki Olaszteleken született 1936. február 1-jén. A Kézdivásárhelyi Erdészeti Mûszaki Középiskolában érettségizett. Tanári oklevelet a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán nyert. 1979-től I-es fokozati vizsgával rendelkezik.
A matematikát mindig játékosan próbálta oktatni, foglalkoztatva az egész osztályt. A gimnáziumi tagozaton a hangsúlyt nem a matematikai precizitásra, hanem a fogalmak megértésére helyezte. A tanulók mindenhol szeretik és kedvelik. Az ő hatására választott sok ifjú reál szakot, illetve mûszaki pályát. Nemcsak résztvevője, hanem szervezője is volt számos kulturális és sporttevékenységnek.
Legszámottevőbb sikereit a népszerû rádiózásban érte el. Megyénkben 1972 óta, mint rádióamatőr, egyik fő szervezője a rókavadászatnak, rádió-iránymérésnek. Ezen a téren több díj tulajdonosa. Rengeteg elektronikus didaktikai segédeszközt és szemléltetőanyagot készített. Az általa készített rókavevő típus több mint húsz év után is megállja helyét.
Takó Imre az 1996. évi nyugdíjazása után rádióskört vezet, és az YO6KNF hívójelû első osztályú rádió adó-vevő állomás felelőse.
Rákosi Zoltán tanár, Sepsiszentgyörgy
Vikol Erzsébet
magyar szakos tanár
Vikol Erzsébet neve nemcsak Kéz­­divá­sárhelyen, hanem egész Ko­vász­­na megyében ismertté vált. Egész tevékenységét a lelkiismeretesség, odaadás és magas szintû igényesség jellemzi. Ez a nagyfokú igényesség követendő példaként állt diákjai előtt, akiktől megkövetelte a tudást, a tudományok tiszteletét.
Tanítványaival olyan szoros, baráti kapcsolatot sikerült teremtenie, hogy ma is bizalmasan felkeresik gondjaikkal, sikereikkel. Meg­jele­né­sével, magatartásával rangos helyet vívott ki magának mindenütt, ahol dolgozott: bemutatóórákat, tapasztalatcseréket, versenyeket szervezett, irányította a tanítói pályára készülő diákok gyakorlati munkáját. Tudatosította mindenkiben, hogy a magyartanár nemzetmegtartó hivatást tölt be, mely teljes szívvel-lélekkel dolgozó embert követel.
Tevékenységének hatósugara jóval meghaladta egy szûk iskolai közösség dimenzióit: valóságérzékelése, józan ítélőképessége, közösségféltésből fakadó feladatvállalása a helyi közösség megbecsülését váltotta ki.
Pedagógusi munkája mély vallásos hittel, meggyőződéssel párosult. A Szent Özséb katolikus templom rendezvényeinek aktív résztvevője, szervezője volt, s ahogy lehetett - 1995-ben, miután elvégezte a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolát -, megszerezte a második tanári oklevelet, a hittanárit. Talán ez a töretlen hit és az Istenbe vetett bizalma segítette át élete nehézségein, megpróbáltatásain.
Tóth Mária tanár, Kézdivásárhely
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép