
(folytatás tegnapi számunkból)
A ,,szép házas? rétyi Gergely Vilmos istállóépítésének ügyében dr. Nagy Lajos orvos társaságában felkerestük Dálnoki Lajos községi polgármestert is. Munkaidőn kívül volt, nem is reméltem, hogy az irodában találjuk. Ott volt. A takarosan rendbe rakott, szépen bebútorozott polgármesteri hivatalban, amely önmagában is respektust teremtő, egy községvezetőhöz illő alkatú férfi fogadott. A tulajdonképpeni téma körüljárása közben az is kiderült, hogy mintegy félmilliárdnyi lejt költöttek mindössze arra, hogy a községházának ,,ember elé való képe? legyen, olyan hely, ahol nem a padlón nyomják el a csikket, nem dörgölőznek a falhoz. A könyvespolcon a hazai Ki kicsoda vaskos kötetét fedezem föl, s mellette a község új címertervezetét. Címertanilag kiváló, a rétyi Antos család három búzakalászt tartó kéz szimbóluma múltat is, de érett búzakalászt eredményező munkásságot is jelez. A stilizált fúvós hangszer konkrétan utal a Kárpát-medencei hírû zenekarra, de általában a kultúrára is. Helyénvaló a címermezőben a rétyi tavakra utaló tavirózsa.
Mindez mintegy kontrasztot képezett ahhoz a kellemetlen témához képest, amit mi Gergely Vilmos istállóépítési ügyében magunkkal hoztunk. Valami hasonlóság azért megelőlegezte egy kellemetlen témáról a kulturált, tulajdonképpen kellemes beszélgetést. A címer tisztasága, a községháza ápoltsága, Gergely Vilmos házának példás szépsége valamiképpen kiegészíti egymást.
Dálnoki Lajos polgármester ismeri a témát. In medias res kezdhetjük a beszélgetést.
Dálnoki Lajos: A törvényeket be kell tartani. Sajnos, amikor nekifognak az építkezésnek, akkor nem onnan indulnak el, hogy a törvényes dolgokat eljárják. Urbanisztikai jóváhagyás, egyéb kedvező véleményezések a helyi és a megyei tanács részéről nincsenek, de ők nekifognak és építkeznek. Az építkezés tulajdonképpen jó dolog. Én nem is ellenzem. Csak nem folytathatjuk azt, ami itt történt Rétyen a régebbi időkben, s ahogy építkeztek idáig. Mert ha ezek az esetek sokasodnak, akkor sokkal nehezebb lesz helyreállítani a törvényességet.
- Azokat, akik a Nyírben egy várost építettek, mennyiért büntették meg?
- Azok kiestek a határidőből, hogy büntetni lehessen őket. Két megoldás maradt: vagy lebontják a házakat, vagy pedig rendezik törvényesen, megszerzik az urbanisztikai jóváhagyásokat.
- Én azt furcsállom, hogy ezek az emberek - Gergely Vilmos és társai - gyönyörû házakat építenek, civilizálódnak, a külföldön keresett pénzt hazahozzák, és itt építik, szépítik a települést. Gyönyörûen beszélnek magyarul, konyhafülkéről, fürdőszobáról értekeznek. Ezek mind-mind pozitív dolgok. És mintegy ,,jutalmául? mindennek, most már Magyarországra sem tudnak átmenni s ott becsületesen munkát vállalni, ott is csalniuk, hazudniuk kell, ha olyanfélék, s itthon is rájuk jár a rúd. Én önnek a törvényességet illetően teljes mértékben igazat adok. Csak azt furcsállom, hogy éppen ez a kategória kerül ebbe a helyzetbe. Csak náluk találunk pozitív népszaporulatot, Rétyen félszáz év múlva belőlük áll a település magyarságának a zöme.
- Tessék nekem megmondani, kit büntettünk meg?
- Gergely Vilmost.
- Mi őt sem akartuk megbüntetni. Gergely Vilmos ezt jól tudja. Nem most, már hónapokkal ezelőtt, mikor ide kerültem polgármesternek, akkor megmondtam, mit kell tenni, s azt hogyan lehet megoldani. ? azért nem kapott építési engedélyt, mert nem volt jóváhagyása a vízügytől. Én nagyon kértem, szerezze be ezt a jóváhagyást, az avizt - hogy román kifejezéssel éljek. (Kedvező véleményezést.) De ő ezt nem tette meg. A háza fel van építve. Arra sem volt engedélye. És annak ellenére, hogy a háza sem volt a jóváhagyás vonatkozásában elrendezve, ő nekifogott az istállóépítésnek. Egy olyan helyen, ami közszemlének van kitéve, s amikor valaki itt átutazik, rögtön észreveszi.
- Mint én is?
- Ez más dolog! De hozzánk három héttel ezelőtt jött ellenőrzés a megyei felügyelőség részéről, s ők nem úgy veszik a dolgokat, mint az újságíró.
- Gergely Vilmos azzal érvel, hogy ő a tavasz óta járja a ,,szent szert? az istállóépítés ügyében, s azt is mondja - ezért nem kell majd őt bántani, mert nem a községi vezetésről van szó -, hogy akiknek őt el kellett volna a ,,megyénél? igazítaniuk, sokszor azok sem tudják, mit kell tenni. Egyik helyről küldik a másikra, s ad absurdum, még Râmnicu Vâlceát is meg kell járni azokkal a hivatalos bizonylatokkal, hogy mennyi víz folyik le a Feketeügyön. Egyik helyen azt mondják, hogy ez így jól van, a másik helyen azt hallja, hogy a jóváhagyáshoz még ez meg ez kell. Kiszámolta, hogy 45 millióba került eddig a mindenféle jóváhagyás, aminek egy része elveszett vagy érvényét vesztette, nem tudom én, hányszor kellett újratérképeztetnie azt a területet. A törvények arra valók, hogy az embereket szolgálják. Gergely Vilmos emberi érvei helytállóak. Felőle nézvést ezek a törvények túl komplikáltak. Nem kellene szólni a képviselőinknek, hogy jó volna létesíteni egy olyan irodát, ahol összesíteni tudják azokat a megoldandó feladatokat, amelyek a jóváhagyáshoz szükségesek, s az építtető megfizetné az általánosan vagy esetenként kiszabható tarifát? Gergely Vilmos maga mondja, hogy öt osztályról van bizonyítványa, félanalfabéta, és nem tud sebesen olvasni. Túloz, mert szóbeli közlése választékos, logikus. De az összes analfabéta mihez kezdjen, ha nekik kell - méghozzá egy általuk nem ismert nyelven - mindezt ,,kijárniuk?. Én tudom, hogy ezért nem önök a hibásak. De kellene egy iroda, amelynek a képzett személyzete mindezt elvégzi - és a klienstől megkérik a szolgáltatás árát.
- Minden intézménynek megvan a maga belső törvénye, a maga belső szabályzata. Törvények vannak. Ha csak szabályok lennének, azoktól el lehet térni. De a törvényektől eltérni, az törvénytelenség.
- A polgármester úr nem válaszolt még arra, hogy lehet-e ezen az emberen segíteni. Lesz egy szép falubejárat. Van-e törvényes módja annak, hogy jóindulattal segítsenek rajta?
- Én, ha rajta segítek, mások fogják elverni rajtam a port. Ezt tessék elhinni. A megyei felügyelőség ezt nem nézné el. Mi már megkaptuk az első leckét. Papíron figyelmeztettek. Sőt, nekünk egy olyan felmérést kell készítenünk, amely tartalmazza a község területén a törvények mellőzésével felépített házak listáját. Tulajdonképpen leltárt kell összeállítanunk.
- Szóval, ezzel az emberrel akarnak Rétyen példát statuálni?
- Senkit nem büntettünk meg eddig. De megtörtént, hogy valakit feljelentettek. A megyei tanácshoz is.
- ,,Irigyeim irigyelték? alapon?
- Lehet. Aki kéréssel jött, senkit vissza nem utasítottunk. Volt olyan eset is, hogy a megyei tanács nem nézte jó szemmel, de mi azzal a szándékkal terveztük a község belterületét is, hogy lehetőséget adjunk az embereknek az építkezésre, a község fejlesztésére és szépítésére.
(Dálnoki Lajos polgármester egy konkrét esetet hoz fel példaként, térképekre kivetítve magyarázza a dilemmatikus pontokat, amit így vagy amúgy is lehet értelmezni. És mutatja az egymásnak ellentmondó, megyei hatósági kedvező, illetve ugyanannak a ténynek a kedvezőtlen véleményezését, s ezzel mutatja be a községi tanács harapófogóba kerülő helyzetét, a parcellázási döntéshozatal problémás voltát.)
- Mi ezt a másik kérést sem utasítottuk el. A megoldás azon múlik, hogy ez a terület a védetté nyilvánított Rétyi Nyír tamponövezetéhez tartozik-e vagy nem. Egyik megyei hivatal azt mondja, hogy igen, másik azt mondja, hogy nem. Szerkesztő úr, mi azt akarjuk, hogy a község fejlődjék, terjeszkedjék, de a törvényesség szerint.
- Van-e arról rajz, jóváhagyás, hogy mi is az a tamponövezet, vagy csak egy általános szabályozás van erre, aminek az értelmezése és alkalmazása a helyiektől függ?
- A megyénél van.
- Ha Gergely Vilmos kifizeti azt a büntetést, akkor minden rendben van. Nekem azt bizonygatta, hogy egy bizonyos határidőn belül minden engedélye, kedvező véleményezése az építkezéshez meglesz. De az állatokat télvíz idején nem tarthatja a szabad ég alatt.
- Ha a szerkesztő úr lenne az én helyzetemben, mit tenne? Tessék az újságíró kollégáját megkérdezni, hogy ha a megyénél urbanisztikai dologról van szó, akkor a legelső Réty. Elhíresültünk.
- Tudok róla. Szerintem össze kell hívni Gergely Vilmost és társait, a törvények és a szabályok be nem tartásáért jól lehordani őket, segíteni nekik, hogy minden rendben folyjék, s gratulálni, ha valami szépet, nemeset cselekszenek és értéket hoznak létre.
- Egyebet nem tudunk tenni. A büntetéssel beterheljük.
- Én olyan cigányokat kerestem, akik feltörekvők, dolgosak, az itthon vagy más országban szerzett pénzt hazahozzák, és maradandó értékekre költik el. Székely kapu, szép magyar beszéd, ezek mind értékek. Nekem csak a rengeteg mûvirággal kapcsolatosan volt negatív megjegyzésem. És természetesen én is a törvényesség betartása mellett vagyok. Olyan értelemben, hogy a törvények, a bürokratikus bonyodalmak ne forduljanak az ember ellen.
- Nézze, szerkesztő úr, én sok esetben figyelmeztettem őket.
- Rosszul viselkedtek?
- Volt eset rá, hogy semmibe vettek. Azt mondtam: álljanak le az építkezéssel. Ha legalább leállnak, akkor az egy dolog? Ezzel elismerik, hogy valami nincs a rendjén. Van egy megértés bennük. ,,Neki vissza kell menni Magyarországra - neki építeni kell! ? nem hagyja abba.? Ez volt a válasz.
- Viszont a ház, az szép.
- Feltétlenül! De nem minden a pénzen múlik! Akinek ilyen házra van pénze, az a jóváhagyásokat járja ki. Van, amikor jó belátásra akarjuk bírni az embereket. Nem a büntetésért vagyunk. Azt mondják: nekik megvan minden papírjuk. Az alpolgármester többször is figyelmeztette az egyik ilyen építőt. Beállított ide, s azt mondta: maguk itt mit sültelenkednek? Nem Gergely Vilmosról van szó. De így azért mégsem lehet beszélni. Nekünk is van önérzetünk.
- Ez végszónak kiváló. Köszönöm a beszélgetést.
Sylvester Lajos