
A két világháború között brassói vállalkozó által alapított kezdetleges helyi fürdőt az ?50-es években a köpeci bányavállalat vette át. Fejlődésnek igazán akkor indult, amikor udvarában kutat fúrva 25-27 fokos, strandfürdőzésre és gyógykezelésre alkalmas mezotermális vízre bukkantak, és felépítették a meleg vizes fürdő épületét. A ?89-es fordulat után az önkormányzat kezelésébe került, 1996-tól pedig Pakot Attila béreli a fürdőt. Az akkori helyi tanács 150 dollárban határozta meg a bérleti díjat. Tavaly szeptemberben Nagy István polgármester nem hosszabbította meg a másodszorra lejáró szerződést, s tavasszal kezdeményezésére a tanács úgy döntött, hogy koncesszióba adással a város számára kedvezőbb szerződést köt azzal, aki vállalja, hogy három év alatt legalább ötmilliárd lejt beruház. Az augusztus 13-án megtartott versenytárgyalásra ketten jelentkeztek, a jobbik ajánlatot a helyi székhelyû Big West Kft. tette. Pakot Attila nem ért egyet a fürdő koncesszionálásával, mint mondja, dokumentumokkal is alá tudja támasztani, hogy a polgármester önkényesen és törvénytelenül járt el, amikor a per alatt levő ingatlanra (a fürdőt visszaköveteli volt tulajdonosa) versenytárgyalást írt ki. A törvény értelmében a baróti városi tanács és a Big West Kft. közötti minden megállapodásnak érvényét kell veszítenie - állítja.
A volt bérlő méltányosságot vár el
- Kilenc év munkája fekszik ebben az épületben, tehát érthető, hogy a baróti tanácstól sem többet, sem kevesebbet, csak méltányosságot várok el - nyilatkozta Pakot Attila. Mondanivalója bizonyítására fényképeket vesz elő, amelyeken jól kivehetőek a hanyagság jelei, s közben magyaráz: - A legelemibb követelmények megteremésétől kellett kezdenem: bevezettem a villanyt, mosdót építettem, a konyhát kicsempéztem, vizet vezettem be, a falakat faburkolattal láttam el, kialakítottam a nyári kertet, újrameszeltem és szigeteltem az öltözőket, cserepet forgattam és pótoltam, vendégszobákat alakítottam ki, rendbe tettem a kétszáz négyzetméteres medencét satöbbi, satöbbi. A négyéves szerződés lejárta után az akkori tanács, látván a fejlődést, szó nélkül újabb négy évre beleegyezett a szerződéshosszabbításba, amit az akkori polgármester, Albert Dénes meg is kötött. 2004 augusztusában, az újabb ciklus lejárta előtt egy hónappal az alig néhány hete megválasztott polgármester, Nagy István már nem válaszolt arra az átiratomra, amelyben kértem, hogy a városi tanács a régi feltételek mellett további négy esztendőre nekem adja bérbe a fürdőt. Az azóta eltelt időszakban érdemben csak néhányszor sikerült Nagy Istvánnal beszélnem, akkor is csak annyit közölt, hogy nincs szándékában újabb szerződést kötni velem, az ingatlant másképp kívánja értékesíteni. Mindennek ellenére, a hivatalos válasz, illetve az ingatlan elhagyására felszólító értesítés elmaradása miatt úgy döntöttem, hogy ameddig lehet - hiszen családos, kisgyermekeimért felelőséggel tartozó ember vagyok -, maradok.
Versenytárgyalás kiírásáról döntöttek
Barót város tanácsa az idén tavasszal egyszer nem hivatalos formában, a napirendi pontok után tárgyalta a bibarcfalvi fürdő bérbeadását, majd júliusban - arra hivatkozván, hogy nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal a vendéglátás terén - elvetette azokat a kezdeményezéseket, amelyek szorgalmazták, hogy az önkormányzat mûködtesse a fürdőt, majd elfogadta Nagy István polgármester javaslatát, és úgy döntött, hogy 25 esztendőre meghirdeti a bérbeadást. A tanács feltételei közt szerepelt, hogy a szerződés első három évében a leendő mûködtető legalább 500 000 új lejt beruházva 26-30 férőhelyes motelt, korszerû vendéglőt, nyárikertet és kempingezőhelyet hoz létre, befektet a fürdő felújításába, és visszaállítja a meleg fürdőt is, a szerződés lejárta után pedig a fürdő minden befektetéssel együtt visszaszáll az önkormányzatra. Pakot Attila sem nézte tétlenül a fejleményeket, és jogi tanácsért a kormánybiztosi hivatalhoz fordult. Beadványában azt kérdezte, hogy a 2002/550-es törvény esetében alkalmazható-e, azaz mint bérlő élhet-e a törvény adta elővásárlási jogával. Ursache Ion alprefektus válaszában kifejtette, hogy mivel a fürdő volt tulajdonosa a 2001/10-es törvény értelmében visszaigényelte, nem érvényesítheti elővásárlási jogát. ,,Ebből a válaszból a polgármesteri hivatal is kapott egy példányt, tehát Nagy István polgármesternek tudomása kellett legyen róla, hogy törvénytelenül jár el, s ha mégis megtartja a versenytárgyalást, a megkötött szerződés érvénytelen. Mégis megtette, csak azt nem tudom, milyen jogalapon?? - tette fel a kérdést Pakot.
A polgármester más véleményen van
- Először is tisztázzuk: a város turisztikai szempontból legjelentősebb létesítménye nem szociális lakás, még a kisgyermekeit nevelő Pakot számára sem. Másrészt, Pakot - hogy úgy mondjam - rosszhiszemûen elferdíti a tényeket. A szerződés lejárta után 2004 augusztusában felszólítottuk, hogy számoljon be és bizonyítsa, hogy mennyit fektetett be, majd felajánlottuk, hogy szeptember közepétől december 31-ig, amíg a tanács az épület további sorsáról dönt, újabb megállapodást kötünk vele. Arra hivatkozva, hogy ő hosszú távon gondolkodik, ezt visszautasította. Idén március 10-én hivatalos levélben közöltük, hogy a tanács a fürdőt koncesszionálni akarja, s ha részt akar venni a versenytárgyaláson, akkor fizesse ki a tartozását. Átiratunkra sem írásban, sem szóban nem válaszolt, és az elmaradását sem fizette ki. Közben az önkormányzat döntött a bérbeadás feltételeiről, majd szabályszerûen meghirdettük a Hivatalos Közlönyben és a Háromszékben is, és a versenytárgyalást is lefolytattuk. A versenytárgyalásra a Big West Kft. és László Hajnal magánszemély jelentkezett, a pontozás után az előbbi ajánlatát fogadtuk el. A Big West vállalta, hogy 35 hónap alatt 501 000 új lej értékben teljesíti a feladatfüzetben meghatározott követelményeket, s ezenkívül haszonélvezeti díjként havi 670 új lejt fizet az önkormányzatnak. Mivel az ingatlan tényleg visszaigénylés alatt áll, szerződést még nem köthettünk, de leszögezem, hogy Pakot téved: a versenytárgyalás meghirdetését és lefolytatását a törvény nem tiltja! Reményeink szerint hamarosan tisztázódik az ingatlan jogalapja, s akkor kérvényezzük, hogy az állam, a törvénynek megfelelően, kárpótolja a tulajdonost. A rendelkezésünkre álló lehetőségek közül - még választhattuk volna, hogy vagy természetben visszaadjuk, vagy társas viszonyt ajánlunk az örökösnek - azért választottuk ezt a megoldást, mert az államosítás óta eltelt időszakban a befektetések jóval meghaladták az épület akkori értékét. Augusztus huszonnyolcadikán ismét levélben fordultunk Pakothoz, s felszólítottuk, hogy tíz napon belül költözzön ki. A határidő lejárta után a polgármesteri hivatal munkatársai nem tudták az épületet átvenni, ugyanis Pakot nem tett eleget a felszólításunknak. Újabb tíznapos haladékot kapott, 19-én viszont Józsa József alpolgármester és az átvevő bizottság lakatban hagyott kulccsal találta az épületet, Pakot pedig sehol. A faluban érdeklődve rátaláltak, de ő nem volt hajlandó a fürdőhöz menni, hogy szabályszerûen, leltárnak megfelelően átadja az épületet és a tárgyakat. Tehetetlenségükben telefonáltak nekem, én pedig rendőrt hívtam, s kimentem a helyszínre. Amikor bementünk, nem akartunk hinni a szemünknek! Az épületről leszedték a csatornát, az udvaron két helyen kb. 144 négyzetméteren a kőborítás felszedve, a kaloriferek, a bojler és a hőközpont helyén csak a vezetéklyukak tátongtak? Az okozott kárt felmértük, s kiderült, hogy mintegy 8343,97 új lej veszteség ért, továbbá a bérbeadás pillanatában kapott nagy értékû leltári tárgyak hiánya 1866,86 lejre emelkedik. Pakotnak egyetlen tárgyat sem lett volna szabad elvinnie, hiszen a felsoroltak mindegyikét a bér ellenében vásárolta, így az esetet lopásként tartjuk számon, amiért fel is jelentettük a rendőrségen.
,,Nem vagyok tolvaj!?
Pakot Attila határozottan visszautasítja a lopás vádját.
- A polgármester bármit mondhat, de rajtam csak azt kérhetik számon, amit leltáron átvettem, s most hiányzik. Szeptember tizedikén is azt mondták, hogy azt követelik, most meg miért változtattak álláspontjukon? Nem értem! Amit vásároltam, számlával vásároltam, másolatukat pedig letettem a hivatalnál, de nekem leltáron soha senki át nem adta használatba. Amit átadtak, az ott van, csak nem néztek meg mindent rendesen! Ha felmentek volna a padlásra, a ,,nagy értékû leltári tárgyakat?: a régi ágyakat és a víztartályokat is megtalálták volna. Arról nem is beszélve, hogy a területburkoló cementlapokat, a csatorna kicserélését teljesen a saját zsebemre oldottam meg. Nem tiltakozom az ellen sem, ha azért jelentenek fel, mert húsz tehergépkocsi földet hozattam a kert végében levő hatalmas üreg feltöltésére, vagy mert pódiumot építettem, vagy mert fákat ültettem! Ezeket is a saját jövedelmemből, a saját költségemre végeztem el, a számlákat - mert azon a véleményen voltam, hogy ezeket szó nélkül meg kell tenni -, még csak le sem adtam! Azt még csak nem is említettem, hogy Nagy István egy a volt polgármesterrel, Albert Dénessel kötött szóbeli megállapodáson alapuló megegyezést nem vállalt! Pedig mi becsülettel - mondhatni, igencsak méltányosan, napi 250 000 lejért pluszáfáért -, szállással és háromszori étkeztetéssel elláttuk a városnak dolgozó négy topográfust. Az én lelkiismeretem tiszta, de ha a polgármester úrnak az a véleménye, hogy a jelentgetés és a perelés Barót legfőbb gondja, akkor tegyen úgy, s ne zavarja az, hogy elûz a környékről, vagy talán az országból is, hiszen családom megélhetése miatt előbb vagy utóbb kénytelen leszek elköltözni. Én hajlandó vagyok a törvénynek alávetni magam, s minden kiszabott büntetést elfogadni! Mindenre fel vagyok készülve!
Nagy István elismeri, hogy igaz, amit Pakot a kifizetetlen számláról állít: - Tényleg megjelent egyszer egy Albert Dénes által aláírt kartondarabbal, de amikor a szerződést kértem, azt nem tudta felmutatni. Ilyen körülmények között hogy fizessek ki hetvenmillió lejt meghaladó összeget a város pénzéből? Ha tényleg volt szóbeli megállapodás közte és Albert Dénes között, akkor tőle követelje, mert én egyetlen lejt sem vagyok hajlandó csak úgy kifizetni!
Albert Dénes nézőpontja
A volt polgármester, Albert Dénes így emlékszik vissza a közel két esztendővel ezelőtti ügyre: - A megyei földhivatal felajánlotta az önkormányzatoknak, hogy a földmérés hatékonyságának növelése érdekében egy bukaresti egyetemről - nevére már nem emlékszem - szakembereket hoznak oda, ahol vállalják, hogy szállásukról és ellátásukról gondoskodnak. Négy hónapig dolgoztak, majd a tél beállta után elmentek, s csak tavasszal jöttek vissza. Erre a két hónapra tényleg nem kötöttünk írásbeli szerződést Pakottal, de miután leegyeztettük volna, hogy mennyi ideig és miként látta el a bukarestieket, kifizettük volna a számlát, vagy felmentettük volna a fürdő bérleti díjának kifizetése alól, de erre a választások miatt sosem került sor. A Pakot által felvetett másik problémára, a bér ellenében végzett befektetésekkel kapcsolatosan csak azt tudom mondani, hogy a leltárba vétellel és átadással a könyvelőségnek, illetve az ezzel a kérdéssel megbízott személynek kellett volna foglalkoznia. Véleményem szerint, ha leltárba vették, ha nem, ha átadták neki, ha nem, de a leszámlázás után mindenképp a város tulajdonában kell maradniuk a tárgyaknak. Pakotnak semmilyen jogalapja nem volt, hogy azokat elvigye.
Ha a városvezetés szempontjából nézzük a történteket, akkor akár elégedetten is dörzsölhetnénk kezünket, hiszen nem elég, hogy haszonélvezeti díj fejében évi mintegy nyolcezer új lejt hajthatnak be, hanem huszonöt év múlva egy turisztikailag jól bejáratott és korszerûen ellátott létesítménnyel is számolhatnak. Ha polgári szemmel tekintünk a nemsokára nyélbe ütött üzletre, akkor már kicsit csóválhatnánk a fejünket, mert nem igazán tudjuk elhinni, hogy létezik olyan személy, aki befektet 501 000 új lejt, és haszonélvezeti díjként további 201 000 lejt kifizet úgy, hogy a végén - még ha negyed évszázad után is - nem marad semmivel. Kételyeinket erősítené, hogy már sajnos hallottunk olyanról, amikor a szerződéseket törvényesen s így kifogásolhatatlanul úgy szegték meg, hogy abból a köz szenvedett kárt. Az eleve vesztes kategóriának a fiatalokat mondhatjuk: három évig, amíg az építkezés folyik, biztos hogy sem ifjúsági napot, sem hétvégi fociturnét, sem koncertet nem rendeznek, s a strandolásnak is befellegzett. Később, a vendégfogadás legmagasabb követelményeinek eleget tevő létesítménybe csóró erdővidéki fiatal biztosan nem fog gyakran járni.
Vajon tényleg jó ötlet volt áruba bocsátani a bibarcfalvi fürdőt?
Hecser László