
A Magyar Olimpiai Akadémia Cegléden tartott 45. vándorgyûléséről készített riportomban beszámoltam arról, hogy a város önkormányzata több mint nyolcvanmillió forintot költ a teljesítménysportra, ötvenhárom-ötvennégymillió forintot a sportbázisokra, jól megfuttatva a számokat, kiderül, hogy Cegléd költségvetéséből 1,8 százalékot fordítanak a sportmozgalomra? Irigylésre méltó.
Ugyanez a Cegléd ad otthont Magyarország első vidéki sportmúzeumának, mely a város százéves sportmúltjának állít emléket. Irigylésre méltó.
Ha arra gondolunk, hogy a város közel sincs akkora, mint Sepsiszentgyörgy, hogy a mi városunk sportmúltja több mint százéves, testnevelő tanárainknak a száma megkétszerezi a ceglédiekét, akkor méltán irigyelhetjük Kossuth városát, mondván: bezzeg ott akadtak sportszerető pedagógusok, sportemberek, akik értékelni tudták, tudják ma is elődeik munkáját, eredményeit, míg nálunk? ?k tudták, tudják, mert vallották és vallják ma is: aki nem tudja, honnan jött, nem tudja, hová megy!
Meggyőződésünk, hogy a város e célra tudna helyiséget biztosítani (Cegléden például az egykori polgármesterek szolgálati lakását bocsátotta a sportmúzeum rendelkezésére?), s a sportpénzből a múzeum támogatására is jutna addig, amíg életre kel például egy sportmúzeum-alapítvány, amíg a múzeum menedzsere meg tudja szervezni a támogatói hálozatot, megnyer egy-két pályázatot? Cegléden sem nőtte ki magát a sportmúzeum egyik napról a másikra, az indulás előtt életre hívott öttagú bizottság kemény szervező- és gyûjtőmunkát végzett.
Hogy hol gyûjtsön például egy leendő sepsiszentgyörgyi sportmúzeum munkatársa?
Ha az emlékeim nem csalnak, akkor már a XIX. században városunkban bontogatta szárnyait a sportélet. Már voltak versenyek, a versenyeken osztottak trófeákat, érmeket, használtak felszerelést? Minden bizonnyal itt-ott akad egy-egy relikvia, egy-egy, immár szúette teniszütő. Fényképek őrzik egykori sportrajongóink arcát, tettét. A XX. században már olimpiai versenyzőink voltak, világ- és Európa-bajnokságon részt vett sportolóink, akiknek valahol megvan még a trófeakincse, csak fel kell kutatni, meg kell keresni? A Textil aranycsapatának játékosai minden bizonnyal még őriznek egy-egy focicsukát, mezt? S akkor még nem szóltunk az asztaliteniszezőkről (nem baj, ha éppen a szomszédos Szentivánlaborfalván éltek, mint a Koródi testvérek), kézilabdázókról (gondolunk itt Radó Ilonára, a Török testvérekre és a többire), kosárlabázókról (Simon Margit, Balogh Márta, Sala Piroska, Ambrus Erzsébet, Vass Ildikó), atlétákról (Péter László, Gáll Lajos, Dávid József, Soós József, Kiss György?), motorosokról (Szász János, Laub Eduárd, Fülöp Zsolt?), sízőkről (Stefán Laci bácsi?), birkózókról (Cserei testvérek, Szabó József?), és így tovább haladva sportról sportra? Szent meggyőződésünk, hogy következetes és kitartó munkával rövid idő alatt gazdag gyûjteménnyel lehetne a közönség elé állni.
A sportolók emlékmûvét már szóvá sem tesszük, egyszer megtettük, amikor a csíkszeredaiak példát mutattak az egész országnak. Nekünk meg kellett elégednünk azzal, hogy a Mikó-kollégium falán elhelyezhettük a három mikós diák - Péter László, Dávid József és Reznek Jenő - emléktábláját, s részt vehettünk két tanintézet - a zágoni óvoda és a zaláni általános iskola - névadó ünnepségén, előbbi Szabó Kati, utóbbi Dávid József nevét viseli? Barót, Kézdivásárhely, Kovászna, Telek, Zágon, Tamásfalva, Komolló is állíthatna emléktáblát, s azok a megyei szövetségek - labdarúgó, kézilabda? -, amelyeknek világ- és európai hírû sportolói voltak. Állíthatnának?
Megkockáztatunk még egy ceglédi példát, s ez a városi sportdíj. Ezt a város alapította, évente kettőt-hármat adnak ki, természetesen, a város (a tévedések elkerülése végett a város szülöttjéről van szó) legjobb sportolójának. A sportdíj átadását egy, a város sportéletének nevezetes dátumához kötik (Cegléden például ez a dátum március 24., ugyanis ezen a napon nyerte birkózójuk, Gáll József a magyar birkózás első világbajnoki aranyérmét). Ösztönző nagyon.
Hogy miért álltunk elő a ceglédi példákkal? Egyszerû: nem is olyan régen még azzal vádolta egy levelezőnk Sepsiszentgyörgyöt, hogy a rendszerváltást követő időszakban nem tett, nem rendezett semmi figyelemre méltót, úgy, mint teszik azt a szomszédos Hargita megyeiek, s gondoltuk, hátha megembereli magát a város, a megye vezetősége, s tesz egy kísérletet (legalább sporttéren), hogy kilépjen a szürkeségből, mindnyájunk elégtételére, örömére.
(fogarasi)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.