A visszaszámláló órát, mely jelzi, hogy a romániai paraszttársadalomnak - tehát nekünk, székely földmûveseknek is - kevesebb, mint félezer napja van a csatlakozásig, elindították. Minél közelebb kerülünk a pillanathoz, minél több információhoz jutunk az európai agrárgazdálkodás követelményeiről, az elvárásokról, annál jobban nő bennünk az elbizonytalanodás.
Egy biztos: az a támogatási rendszer, mely gazdaságossá és versenyképessé tette az előttünk járókat, számunkra nem lesz elérhető, csak részben, és ha tudunk pályázni. E tekintetben, sajnos, nagyon felkészületlenek és tudatlanok vagyunk. A politikai, de inkább a csoportérdekek viszont azt diktálják, hogy azok is maradjunk. Most már nem jó az egy-két hektáros terület, nem felel meg a követelménynek a kézzel fejő gazda. Pár eurót kínálnak annak, aki önként lemond földjéről, levágatja erdejét, és semmiért elkótyavetyéli állatait.
De jaj annak, aki önként kivágja évszázados gyökereit! A XXI. század modern Európájának rabszolgájává válik, megfosztva mindentől, és gyermekei, unokái vehetik a vándorbotot a megpúposodott hátukra.
És minden miért? Mert nem merünk szervezkedni, tagosodni, hiányzik belőlünk az évszázados összefogás, csökönyösség, mely megmaradásunkat, fennmaradásunkat biztosította. Ölbe tett kézzel elnézzük, hogy nagyapáink, dédapáink földjeit, erdeit valósággal pusztítják, rabolják. Ahelyett, hogy összefognánk, egyre inkább széthúzunk, sajnos, ebbe politikusaink is besegítenek.
Európa tárt karokkal fogad, mert elmaradottak, szegények vagyunk, és minden mocskukat eladhatják nekünk.
Nem kellenek nekünk a mi régi, őshonos terményeink, növényeink. A nemrégi termésnapon tapasztaltam, hogy nem a fogyasztók, hanem mi, termelők vagyunk a hibásak. ?shonos almáink, körtéink, melyeknek íze, zamata csodálatos, nem keresettek. Mert nem ismertettük, nem reklámoztattuk.
Mi csak csodálatosan szép környezetünkkel, jó minőségû terményeinkkel vehetjük fel a versenyt a Nyugat farmertársadalmával. De ahhoz nem elég sírni, rimánkodni, hanem tenni is kellene valamit.
Legelőször tanulni és tanulni. Másodsorban több információra szert tenni. Harmadsorban összefogásra, egyesülésre, autonómiára, negyedsorban pénzre, befektetőre, vagyis minél több tőkére. És nem utolsósorban arra, hogy más hibájából tanuljunk, és ne a mienkből.
Ha ezeket megfogadjuk, az a bioóra, mely a csatlakozást jelzi, a mi javunkra fog ketyegni.
Most csak egy általam hasznosnak vélt információ: ha elégedetlenek vagyunk a 247-es törvény alkalmazásával, bürokratáink tevékenységével, az ősi jog visszaadásával, hívjuk az Országos Visszaszolgáltatási Hivatalt (Autoritatea Na?ional? de Restituire a Propriet??ilor, telefon: 021 311 0172).
Bíró Zoltán, a Biokultúra Egyesület elnöke
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.