
Friss hír
Örvendetes friss hírrel kell megszakítanunk sorozatunkat: Komlóssy József ET-i szakértő ugyanis Gyergyóban járt a múlt héten. Beszámoltunk róla korábban, hogy az Európa Tanács jelentéstevőinek látogatása küszöbön áll, ám árvizes vagy bürokratikus gondok miatt csúszhat, s akkor bizony akár egy évet is veszíthetnek azok a gyergyóremeteiek, akik reményeiket ebbe a tagosítási tervbe helyezték. Nos, úgy tûnik, az akadályokat sikerült bár részben elhárítani, Komlóssy József és a jelentéstevő, a svájci Theo Maissen az Európa Tanács Régiófejlesztési Bizottsága titkára, a katalán Alfred Sixto kíséretében októbert 9-10-én járt a helyszínen, velük volt Flavius Lazin mezőgazdasági államtitkár is a román kormány képviseletében. Fontos mozzanata a látogatásnak, hogy a Marosvásárhelyre repülővel érkezőket fogadta Kelemen Attila képviselő is, akivel közösen sajtóértekezletet is tartottak. Az ügy hát országos sajtónyilvánossághoz jutott.
Másnap, hétfőn egy minisztériumi igazgató társaságában kiszálltak Gyergyóremetére, itt megbeszélést tartottak a helyi Ralf-Ro Egyesülettel, mely kimondottan a tagosítás céljával jött létre, majd terepjárásra indultak. A svájci jelentéstevő múltba tett kirándulásnak nevezte a havasalji utat, melyen egy esztenát is útba ejtettek, s felidézte, hogy gyermekkorában felmenői maguk is hasonló eszközöket, technológiát használtak a sajt és túró előállításában. A jelentéstevő megfigyelte és kérdéseket tett fel a felhagyott parcellákra, az elutalt legelőkre, arra, hogy hova lettek a környék erdei. A bizottsági tagok meglátogatták a helyi tejporgyárat, majd falugyûlésen vettek részt a helyi fiatal gazdákkal, akik megosztották a vendégekkel a földforgalom akadályoztatásához stb. fûződő gondjaikat. Kiderült, egyes helyi vállalkozók már önerőből elkezdték, felvásárlások útján, a tagosítást. A vendégek a harmadik nap a Gyilkos-tót és a Békási-szorost látogatták meg, majd Csíkszeredában a megyei tanács képviselőivel együtt sajtóértekezletet tartottak. Azzal távoztak, hogy a régiófejlesztési bizottság novemberi gyûlésén - melyet Bukarestben tartanak - előterjesztik jelentésüket. Elmondható, hogy még idejében történt a kiszállás, mára ugyanis már lehullott az első hó a Csíki- és Gyergyói-havasokban.
Kárpótlás Magyarországon
Dr. Rákossy Botond előadásának ismertetését folytatva és befejezve, e folytatásban még kitérnénk a romániaitól elveiben és gyakorlatában is eltérő földtörvényre, mely törvény, akárcsak nálunk, eleve megszabta a tagosítás feltételeit, s melyet szintén a rendszerváltás sodrában és a korábbi elkobzást, államosítást jóvá teendő fogadtak el, de egészen más szemlélet jegyében. Az 1991-es XXV. jogszabály ennek megfelelően nevében is más: földkárpótlási törvényként emlegetik. Előírásait követve, a kárrendezési hivatal feladata volt elbírálni a kárpótlás jogosultságát és mértékét, ezt követően a kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet állítottak ki a jogosultnak. A jegyet sokan ki sem vették, napi áron banki közvetítéssel eladták. A kárpótlási jegyet különben fel lehetett használni részvényvásárlásra, önkormányzati lakás vásárlására, átváltható volt életjáradékra, és be lehetett vele nevezni földárverésre is. Itt jön szóba tehát a tulajdonképpeni földbirtoklás. A földárverés úgy folyt le, hogy kijelölték az árverésre kerülő földet az igényelt aranykorona (AK) értékben, s a Hivatalos Közlönyben harminc nappal korábban közzétették az árverés időpontját. A részt venni szándékozó köteles volt kárpótlási jegyeit előzetesen letétbe helyezni. Az árverésen 100 forintonként emelték a kikiáltási árat (ez 3000 Ft/AK volt), a táblán belül előre meghatározott irányban kellett a területrészeket megvételre felajánlani. Amennyiben a kikiáltási áron vagy fölötte nem tettek ajánlatot, a kikiáltási árat 100 forinttal mindaddig csökkentették, amíg ajánlat érkezett.
Itt értünk el a tulajdonképpeni földméréshez és a tagosítási a szempontok érvényesítéséhez. A felosztandó táblák természetbeni elhatárolása úgy folyt, hogy a térképi állapotot egyeztették a terepi állapottal, a táblahatár-töréspontokat kővel megjelölték, bemérték, ellenőrizték a nyilvántartott, illetve valós területeket. Mindezeket ábrázolták az ingatlan-nyilvántartási térképeken, az értékbesoroláshoz természetesen be kellett szerezni a talajosztályozási térkép másolatát. Ezt követően ki kellett számolni a táblán belül a minőségi osztályok határvonalai által meghatározott területet és a kataszteri tiszta jövedelmet - ebből volt leszûrhető a tábla AK helyes értéke. Harmadik mozzanatként felosztották a termőföldet a jegyzőkönyvben meghatározott AK-mennyiség és sorrend szerint. Negyedik lépésként mérték ki a jogosultnak az árverésen megszerzett földet, ezt az illető átvette, és végül elkészült a kiosztási földkönyv a birtokviszonyok rögzítésével.
Kacifántos földosztás Romániában
A hazai földtörvény mindenekelőtt abban különbözött a magyarországitól, hogy a kárpótlás nálunk csak természetben, földben stb. történhetett. Négy földtörvényünk: az 1991/18-as, az 1997/169-es, a 2000/1-es és a 2005-ös módosítás egyaránt ezen a vonalon halad, a kárpótlás jogosultságát és mértékét a helyi földosztó bizottságok bírálják el, a megyei földosztó bizottságok hagyják jóvá.
A földosztás úgy zajlott, hogy a kérést alá lehetett támasztani a téeszbe való beállási nyilatkozattól a tanúvallomásig bármilyen okmánnyal, ennek eredményeképpen a települések többségében az igénylések meghaladták a lehetőségeket. A jóváhagyás után az igénylő egy igazolást (adeverin??) kapott, mely tartalmazta a jóváhagyott terület nagyságát, helyének megjelölése nélkül. Ezt követte a terület kimérése, gyakran kis és szétforgácsolt parcellákban, melyek száma esetenként a 15-20-at is elérte. A mezőgazdasági területek megadózása 2004-től az említett igazolás alapján történik. (A birtoklevelek kiosztása még nem zárult le.)
Ilyen előzmények után nálunk a földmérés is jóval kacifántosabbnak bizonyult, ma is lépten-nyomon pontatlanságokkal küszködik. A felosztandó táblák természetbeni elhatárolása úgy folyt, hogy a térképi állapotokat általában nem egyeztették a terepi állapottal, Hargita megyében például tízezer hektár eltérés mutatkozott az erdészeti hivatal és a kataszteri hivatal erdőnyilvántartásai közt! Tény, hogy az utolsó átfogó alapponthálózat-sûrítési munkálatokat Romániában az 1950-es években végezték, a táblahatár-töréspontok nem voltak megjelölve, bemérve pedig csak ritkán. Emiatt nagyon gyakran ellenőrzés nélkül osztották ki a nyilvántartott területeket, s az eredmény az lett, hogy az esetek 90 százalékában jelentős eltérés van a terepi, illetve a birtoklevélen szereplő területek között. Mindez annak ellenére következett be, hogy a kataszteri hivatalok több tízmillió dollár és euró támogatást kaptak felszereltségük javítására!
Az ingatlan-nyilvántartásban tapasztalható kettősségek miatt a földmérési nehézségek jelentősek, a földosztás eredménye ennek megfelelően térképen csak elszórtan ábrázolt, ráadásul a földosztásnál a talajosztályozási térképet figyelmen kívül hagyták.
Tovább bonyolódott a helyzet a kimérés során. Ezt az esetek többségében ütemterv nélkül végezték, tûzoltásszerûen, így nem csoda, hogy egyazon táblát nem ritkán négy-öt alkalommal is újraosztották, esetenként ez évente bekövetkezett. A kiosztás eredménye egy birtokba helyezési jegyzőkönyv, melyből a jogosult vagy kap példányt, vagy nem. Sokan azt sem tudják, hol van kimérve a földjük. A birtoklevelet (titlu de proprietate) a kimérés után lehet kiállítani, ez évtizednél hosszabb időre elhúzódott. Ahhoz, hogy a terület eladható, örökölhető legyen, telekkönyvezni kell, ez pillanatnyilag ingyenes. A telekkönyvezéshez szükséges iratcsomókat a magánföldmérő irodák állítják össze. (A mai ár hektáronként elérheti a négymilliót.)
*
A riporter nehezen fogta vissza tollát, hogy fel-feltörő indulatait, minősítéseit ne fûzze hozzá a tények hûvös ismertetéséhez. Hogy az ezredvégi román földosztás mekkora zûrzavarba torkollt, mutatja ama bíróságainkon jegyzett százezer földper, melyet a méltatlankodók indítottak a helyi, megyei bizottságok és örököstársaik ellen, s mely milliók idegeit őrli évek óta, és ki tudja, még meddig, megkeserítve a fél ország életét. A gyötrelmes fokozatossággal érvényesülő folyamat (a negyedik törvény tizennégy évre az első után született meg) gyakorlatilag az 1945 utáni idők sok igazságtalanságát szentesítette, rögzítette, visszafordíthatatlanná tette, kisebbségi vonatkozásban pedig - gondoljunk arra, hogy még Háromszéken is a túlnyomórészt román tagokból álló megyei bizottság román nemzeti és bürokrata szempontok messzemenő szem előtt tartásával hozta meg döntéseit -, Erdélyben például rengeteg sérelmet szült, s általa ismét teret veszített a magyar birtokosi osztály, miután a huszadik század folyamán már jó párszor eret vágtak rajta a nemzetállamot és saját jólétüket mások rovására építők.
*
A törvényes korrekció igénye Magyarországon hamarabb jelentkezett, mint nálunk, Románia a ,,nem adjuk el az országot? jelszótól volt még hangos, amikor ott már 1994-ben a német kormánnyal közösen segélyprogramot indítottak be TEMA néven. Ennek célja volt a földrészletek ésszerû hasznosításának előmozdítása és olyan úthálózat megnyitása, melyet a reprivatizáció lefékezett, akadályozott, bár nagy szükség lett volna rá. A gazdák önként vettek részt benne, volt egy tagosítási-összevonási dimenziója is. A hatóság földbörzét állított fel az eladási, bérbeadási vagy csereszándékok nyilvántartására, a birtokrészek tényleges értékének a felbecsülésére. A börze kizárólag a közvetítést vállalta. A beindult földforgalom nyomán területfejlesztési terveket is lehetett érvényesíteni, egyes területek külön védelmet kaptak, a károsodott területeket rekultivációs programnak lehetett alávetni. A projekt tagosítási nyereséggel járt, új dûlőutakat lehetett nyitni, előnyösebben mûvelhető birtoktestek alakultak ki.
A mumus, ha lerajzolják
A tagosítást mumusként kezelik még sokan, a bizalmatlanság indokolatlan részét szeretnők eloszlatni ama szempontok ismertetésével, melyeket egy parcellaátcsoportosításkor okvetlen figyelembe kellene vennie mind a hatóságnak, mind a faluközösségnek. A bizalom még megnyerendő érték, ezért csakis az átlátható és demokratikusan lefolytatott, a nyilvánosság ellenőrzése mellett véghezvitt tagosításban hiszek. Rajzoljuk le a rémet, hogy hatalmat nyerjünk fölötte, és birtokunkba keríthessük. Kezdeményezze a helyi önkormányzat vagy a lakosság maga, a törvényes előírások megléte nyilván nélkülözhetetlen.
Szükséges továbbá, hogy elemzések bizonyítsák: a meglévő felparózott birtokrendszer nehezíti a termelést, pontosan kiszámítható, miért ráfizetéses vagy mennyire csekély hasznot hoz. A település gazdasági szerkezetét át kell világítani, a mûvelési ágakról, a birtokszerkezetről stb. pontos elemzés végzendő, részletezni kell benne a mezőgazdasági termeléssel összefüggő költségeket. Ebből kiindulva kiszámítható, milyen költségmegtakarítás érhető el a tervezett tagosítással. Külön elkészítendő a tagosítás pontos költségvetése. A tanulmányterv része kell hogy legyen a környezetvédelmi hatások összefoglalása.
Megnyerendő az ügynek a falugyûlés nyilvánossága, elengedhetetlen a lakosság pontos, a ,,csepûtelefont? ellensúlyozó tájékoztatása.
Kinek jó ez?
Magát a mûveletsort a Tagosítási Bizottság vezeti, ebben a lakosság és a hatóság képviselt. Az érintetteknek a tagosítás minden fázisában fellebbezési lehetőséget kell biztosítani. Ajánlatos egy olyan intézmény felállítása, mely felvásárolja azon személyek parcelláit, vagy kártalanítja őket, akik nem fogadják el vagy eladják a csereként felkínált ingatlanokat. (Romániában erre a kormány nemrég rendeletben teremtett lehetőséget, mûködésének mikéntje még kérdéses, Magyarországon viszont már ilyen értelemben tevékenykedik a Földalap intézménye.)
Válaszoljunk arra a kérdésre is, ki részesítendő előnyben a tagosítás során: mindenképpen azok, akik helyben laknak a más településekről származókkal szemben. Továbbá ama birtokosok, akik mezőgazdaságból élnek, a más foglalkozásúakkal szemben. A földtulajdonos - a másokét bérlőkkel szemben.
Az állattartóknak a farmjukat övező területeket célszerû juttatni.
A nagyobb területtel rendelkezők kaphatnak távolabbi táblákat, de azok legyenek jól megközelíthetőek.
Adósai vagyunk az olvasónak pár nyugati példa ismertetésével, ezekről legközelebb.
B. Kovács András