Nevesincs
- mint a mesében
- Kései ?56-os vesszőfutásotok történetét ott hagytuk abba, hogy Budapestről útban hazafelé unokatestvéreddel beszélgettetek. Arról, hogy a szabadságharc szelleme él, és ha lesz még magyar feltámadás, arra nektek is fel kell készülnötök, hogy Erdélyben is lehessen valamit tenni. Hazaérkezve hogyan láttatok hozzá annak a szervezetnek az összehozásához?
- Volt egypár találkozónk. A munkahelyen is.
- Akkor hol dolgoztál?
- Galócáson, a faipari kombinátban. És az esti líceumba jártam.
- A haverok kik voltak, kik közül kerültek ki?
- Kollégák, akikkel együtt dolgoztunk, és azok, akikkel együtt jártunk az estibe.
- Hányan voltatok?
- Tizenketten - azaz tizenhárman, de tizenkettőnket ítéltek el. Az egyik, a tizenharmadik volt a koronatanú a perünkben, s őt nem csukták le.
- A neveket is elmondod?
- Török István, az unokatestvérem, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Karcsi, Hompot Feri, Mezei Árpád, Halász Jóska, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Karcsi, és jómagam.
- A besúgó neve titok?
(Nevet.) - Antal Ferenc. A furcsa az volt, hogy ,,normális? körülmények között neki is be kellett volna kerülnie a börtönbe, s az is érdekes, hogy én a kihallgatások során mindig védelmembe vettem. Egyedüli családos ember volt közöttünk két gyermekkel. Fábián, a kihallgatótiszt mindig mondta: faszi, te védd csak a saját bőrödet, ne a másét.
Most, mikor megnéztem a szekusdossziémat, akkor fedeztem fel a tanúvallomásában, hogy Antal Ferenc a végén megjegyzi: mindezeket megfelelő időben a szervek tudomására hoztam.
- A társaidnak hány évet porcióztak ki? Volt-e valamilyen rangsorolás?
- Nyilván, volt. Én voltam a fő vádlott. Kaptam tizenkét évet, az unokabátyám, István, aki velem volt Magyarországon, ő is tizenkettőt. A harmadfokú vádlott - Csatlós Jenő, évfolyamtársam volt az estiben - nyolc évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki a társaimnak, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak.
- Hány évesek voltatok?
- Én húsz, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves.
- Mesélj a szervezetről, mi volt a neve?
- Nem jutottunk el odáig, hogy nevet is adjunk. Ahogy a szervezkedéssel elindultunk, észrevettük, hogy a szekuritáté nyomon követ. Próbáltuk valahogy lerázni őket magunkról. Egyszer sem gyûltünk össze mindannyian. Általában hétvégeken, vasárnapokon találkoztunk. Amikor Csatlós Jenőt vitték katonának, akkor jöttünk össze a katonabúcsúztatóra. 1965-ben. Nyolcan vagy kilencen voltunk a vacsorán. Mi több, a ,,szervezet? tagjai nem is ismerték mindannyian egymást.
- A szûkebb körû találkozásaitokon miről tárgyaltatok? Akkor is ?56 volt a meghatározó téma?
- A legnagyobb gondunk az volt, hogy meg kell szabadulni a kommunizmustól. Aztán erre ráépült az, hogy ?59-ben megszûnt a Bolyai Egyetem. Beindult a magyar oktatásnak az elsorvasztása.
Én saját magamon tapasztalhattam, hogy mit jelent ez. Galócáson, mikor az estibe beiratkoztam, magyar nyelvû oktatási formát választottam. Volt magyar osztály. Majdnem harminc tanulóval. A román osztályban tizenvalahányan voltak. A kilencedikbe kellett menni, és akkor jelent meg az a tanügyi törvény, hogy csak bizonyos létszámú osztályokat engedélyeznek. Úgy emlékszem, ez a szám tizenöt tanuló volt. A román osztályba nem volt elég jelentkező. Akkor találták ki, hogy a továbbtanuláshoz ilyen-olyan szakképesítésed kellett legyen. Ha nem abban a szakmában dolgoztál, akkor nem engedtek az estibe. Az érdekes az volt, hogy addig rázták a dolgokat, amíg ki nem derült, hogy a leendő magyar osztályban alig maradtunk vagy tízen. Hogy ne maradjunk ki az esti líceumból, átiratkoztunk mi is a román tagozatra. Azok, akik a magyar osztályba azért nem iratkozhattak be, mert a szakmájuk nem passzolt, s azt mondták, nem volt jogszerû a beiratkozásuk, ahogy átmentek a román osztályba, ott senki nem kérdezte, hogy milyen szakképesítésed van.
Így a magyar osztály megszûnt.
- Ki adminisztrálta az iskolát, mi volt a neve?
- Galócáson mûködött a faipari kombinát mellett, de az iskola a maroshévízi iskolaközponthoz tartozott. A tanárok is onnan jártak. A román tanárok.
- Galócás összetétele akkor nemzetiségi vonatkozásban milyen volt?
- A gyártelepen nyolcvan százalékban magyarok voltunk. A falu lakosságának többsége román.
Magyar-román összefogás
- magyarok ellen
- A letartóztatásod miképpen történt?
- 1965-ben érettségiztem. ?64-ben voltunk Magyarországon. Már a következő év tavaszán innen-onnan jelezték, hogy vigyázzunk, mert a szekuritáté ránk állt. Embereket hívattak be miattunk. Unokabátyám kérdezett rá: mit csináltok? Valami baj van veletek! A szekuritáté téged figyel! Vigyázz, mert megütöd a bokádat! Ha valami gond van, szólj nekem!
Úgy látszik, neki volt valaki ismerőse a szekuritáténál, aki figyelmeztette.
Telt-múlt az idő, s egyszer a nálam öt évvel idősebb bátyám is szól: mi csináltok? A szekuritátéra hívattak, s hallom, hogy másokat is kihallgattak miattatok.
Hülyeség - mondtam. Nem voltam hajlandó semmit sem mondani.
?65 nyarán már engem is hívattak jó párszor a szekuritátéra.
Közben érettségiztem. Készültem egyetemi felvételire Bukarestbe, az elektromechanikára. Egy magas rangú szekustiszt jött Marosvásárhelyről, s én kerek perec megkérdeztem: Mi a helyzet? Engednek-e felvételizni az egyetemre?
Menj nyugodtan - mondta. Nem történik semmi.
Beutaztam Bukarestbe. Sikerült a felvételim.
De csak másfél hónapig voltam egyetemista.
Letartóztattak. November 15-én, 1965-ben.
- Milyen ürüggyel tartóztattak le? Mit mondtak, hogyan történt?
- Órán voltam. Hétfőn reggel bejött a titkárnő, és halkan mond valamit az előadó tanárnak. A nevemet valahogy meghallottam. Szólt a tanár, hogy valamiért hívatnak. Lementem a rektori irodába. Ahogy beléptem, hátulról két alak rám vetette magát, s rám ordítottak: mi van a zsebedben?
Azt se tudtam, mit mondjak? Zsebkendő? jóformán semmi se volt nálam.
Hirtelen megmotoztak, s annyit kérdeztek, ismerem-e Török Sándort és Szőnyi Gyulát Budapestről, voltam-e Magyarországon.
Igen, voltam.
Mikor kimentünk az utcára, egy fekete Volga várt. A hátsó ülésen középre ültettek, s felvittek a volt bukaresti szekuritáté épületébe, Marmezonba. Ez volt a hírhedt szekuritáté.
Én nem gondoltam, hogy különösebb bajom lehet.
De egyszer a kocsi egy jó háromméteres fal előtt megállt, őrtornyok vannak, nyílik a vaskapu, bennebb még egy fal? Na, mondom, itt már ,,jó helyen? vagyok?
- Miért kérdeztek a magyarországi kapcsolatokról? Ez összefüggésben volt valamiféle budapesti nyomozással?
- Az történt, hogy miután minket letartóztattak, és a vizsgálatokat megejtették, utánunk lefogták a pestieket is. Mutatok egy érdekes papírt. Engem is megidéztek Budapestre tanúnak. Én már börtönben voltam. Az idézését a szüleimmel íratták alá. 1967-ben. Nem is tudtam semmiről.
Miután minket itt, Romániában ,,elintéztek?, akkor lefogták a magyarországiakat is. Szőnyi Gyulát, Török Sanyit és Cselik Ferit. Másodszor is lefogták őket, hát ők már ?56-ért egyszer ültek!
Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont elítélték. Hét évre.
Érdekes az is, hogy mikor minket a szekuritátéról átvittek a bíróságra, és meghozták az ítéletet, történt egy rendkívüli dolog: beadtak egy olyan újságot - Vörös Lobogót vagy Vörös Zászlót, most már nem tudom -, s ebben egy cikkecske volt, amelyben arról volt szó, hogy Magyarországon államellenes felforgatókat lepleztek le. Mi a marosvásárhelyi börtönben voltunk, s addig egyetlen újságot se láttunk.
Valószínû, azt akarták felmérni, hogy mi miként reagálunk erre a hírre.
- Együttmûködött a két ország állambiztonsága?
- Persze, hogy együttmûködött! Utólag tudtuk meg, hogy ,,ávós? tisztek is jelen voltak a mi kihallgatásainkon. ?k vitték haza az ,,üzeneteket? rólunk. De itt van a kezemben a bizonyíték is az együttmûködésre!
(Olvasom: Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bûnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bûnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségébe
1967 évi december 20 napjának 9 órájára kitûzött tárgyalásra.
Figyelmeztetem a túlsó oldalon ?? szám alatt olvasható következményekre.
Budapesten 1967 évi AUGUSZTUS hó 31. Napján
Címzett Török József /: 1944. Jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság
Dr. Bimbó István, a tanács elnöke)
- A kihallgatások brutálisak voltak?
- Nem bánnak kesztyûs kézzel az emberrel. Verni nem vertek. Durvák voltak. Pszichikailag készítettek ki. Reggel kivittek, délutánig vallattak. Akkor egy fél órára visszavittek a cellába. Utána újra kivittek, s vallattak este későig. És éjszaka is vallattak. Ültél egy négylábú széken, amelynek a lábait odafoglalták a padlóhoz, s erős fénnyel szembevilágítottak veled. A kihallgatótiszt körbejárt, s amikor a hátad mögé ért, akkor hosszabb hallgatás után olyant kiáltott rád, hogy azt érezted, a gerincedben megolvad a velő.
- Román tisztek vallattak?
- Volt egy Fábián Márton nevû kihallgatóm is. Ez különben az összes erdélyi ,,szervezet? felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak? a vallatásában, és ?65-ben, mikor minket kézhez vett, még mindig jó kondícióban volt.
- A vádpontokban mi szerepelt?
- A fő vádpont a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. Itt a vádirat szövegének egy részlete. Az egész három gépelt oldalt tesz ki.
(Olvasom: 1964 augusztusában Török József és Török István meglátogatta a Magyarországon élő Török Sándort, aki Török István testvére, és ebből az alkalomból ismeretséget kötöttek Szőnyi Gyulával. Török Sándort és Szőnyi Gyulát annak idején elítélték az 1956-os magyarországi ellenforradalomban való részvételükért. Fent nevezettek (?) egy felforgató szervezetet hoztak létre, és az a céljuk, hogy általa egy új ellenforradalmat robbantsanak ki, ugyanakkor utasításokat adtak a vádlottaknak, hogy Románia Szocialista Köztársaságba való visszatérésük után egy hasonló szervezetet hozzanak létre olyan magyar elemekből, akik osztják a nacionalista-soviniszta eszméket, és készek arra, hogy harcoljanak a szocialista rendszer megdöntéséért és Erdély Magyarországhoz csatolásáért.)
- Ezt miként ókumlálták ki?
- Könnyû volt. ?k már előre kidolgozták - attól függetlenül, hogy te kivel, mikor, mit beszéltél vagy mit akartál -, ők tudták, hogy mi lesz a vád, s ennek milyen lesz a kimenetele.
- Egy eleve elképzelt perhez kerestek illusztrációt?
- Pontosan ez történt.
- De hát ehhez papírok is kellettek! Aláírattak ezt-azt veletek?
- Persze. Behívattak, kérdeztek, te feleltél, s nemegyszer történt meg, hogy amikor felolvasták a jegyzőkönyvet, mondtam Fábián századosnak, hogy kapitány úr, azt én nem így mondtam, ez nem így van.
Hol, hol nem van úgy? Semmi gond, kihúzzuk - nyugtatott meg.
Mikor összeállították a végső vádat, minden kihúzás nélkül az a ,,vallomás? szerepelt, amit ők kiötöltek.
- Börtönben hol voltál?
- Marosvásárhelyen voltunk vizsgálati fogságban, ott került sor a tárgyalásra is, az ítéletet Bukarestben mondták ki, Marosvásárhelyről augusztus 18-án átvittek Enyedre, és a szabadulásomig ott voltam. Az enyedi börtönben. Majdnem egy évig a szekuritátén és Marosvásárhelyen, nyolc év és két hónapig Nagyenyeden.
- Azt a tizenkét embert, akiket ebben az ügyben tartóztattak le, egymással szembesítették-e?
- Nem. A kihallgatások során, ha olyan kérdés volt, amire azt mondtad, hogy az nem igaz, az nem úgy történt, akkor azt mondták, hogy a társad viszont ezt és ezt mondta. És amikor kérted a szembesítést, akkor azt mondták: minek? Elég az, amit a tanú nekünk mondott.
A mi esetünkben egyetlen szembesítés sem volt.
- A kollektív összeesküvés bûne is szerepelt a vádpontok között?
- ,,Természetesen?, úgy tekintettek bennünket, mint szervezetet, szervezett csoportot. Mint összeesküvőket.
- Ehhez bizonyítékok nem kellettek?
- Voltak ,,bizonyítékok?. Például a könyvcserék. Én kölcsönöztem vagy adtam valakinek egy könyvet, ebben benne volt a Magyarország vagy az Erdély szó, s ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Például: Magyarország története vagy Erdélyi ezredek a világháborúban. Ez az első világháború után jelent meg, azokról a székely alakulatokról szól, amelyek Erdélyt védelmezték, s amelyeket Károlyi Mihály számoltatott fel.
- A Székely Hadosztályról van szó, amelynek Kratochwill Károly volt a parancsnoka?
- Igen. Éppen ez a könyv volt nálam, amit én is kölcsönkaptam. Én is adtam cserébe a havernek egy másik könyvet. Ezek a könyvek tiltott dolgok voltak, s ezt bûnként kezelték.
- Volt-e védőügyvéded?
- Hivatalból kinevezték. Öt percet kaptam, hogy megismerkedjünk. Nem volt idő jóformán a beszélgetésre. Azt kérdezte: mit hozzak fel a védelmére? Nem volt, mit felhoznom.
- Látom, vagyonelkobzásra is ítéltek. Mit koboztak el?
- Volt egy rend ruhám, egy nagykabátom és egyéb apróságok.
(folytatjuk)
Sylvester Lajos