Forrongó DálnokFaluvilág: Zsákutcában

2005. október 27., csütörtök, Archívum 2003–2007

Amikor az önállósult településen az új föld-erdő és ingatlantörvény alkalmazása felől érdeklődtünk, kiderült: ennek lehető legjobb rendezése a legfontosabb itt igénylő és önkormányzati képviselet számára. Dálnokon minden más közösségi kérdés másodlagosnak tûnt. Bár...
Túl az alakuló ülésen
Márton László polgármester a kiegészített földosztó bizottság ülésén mindent elmondott, ami ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos: mit lehet és mit nem a törvények szerint, azt sem hallgatva el, hogy a negyedik földtörvény zsákutcákba is vezet, vannak dolgok, amelyeket nagyon nehéz, avagy egyáltalán nem lehet visszafordítani. Hatvanhárom dosszié feküdt már az új bizottság asztalán, az alakuló ülést követően tíz igénylő kérését tárgyalta meg. A kérések oroszlánrésze erdő- és nem földvagyon visszaigénylésére vonatkozik. Mintegy tíz ingatlant is visszakértek hajdani gazdái, de a juss már csak kárpótlással oldható meg, mert a diktatúra éveiben ezek az ingatlanok (mintha a kúriák és épületek is osztályellenségnek számítottak volna!) eltûntek a föld színéről. Az ingatlanrestitúciónál a legnagyobb gondot a Beczásy-birtok okozza. Ennek egy államosított részét a gépállomás kapta meg, az pedig - mert már nem volt jövedelmező a mûködése - átadta a vagyonfelszámoló bizottságnak, mely elárverezte, s egy magánszemély megvásárolta. Szakemberek véleménye szerint - s ezt jogászként Puskás Bálint szenátor is megerősítette - a már harmadik kézen lévő, ,,civil szférába jutott vagyon? nem szerezhető vissza, csak a kárpótlás jöhet számításba.
Van-e még sugárnyi remény?
- Van-e tartalék területe a községnek, amiből vissza lehet mérni az igénylőknek? Mi lesz a sorsa azoknak az állami gazdasági területeknek, melyeket a gazdaság volt részvényeseinek mértek ki a mamutok felszámolása alkalmával?
- Van az erdős területeken fekvő legelőkön - felelte a polgármester -, mert azok is valamikor magánterületek voltak. Ezeket azonban nem hajlandók átvenni a kérelmezők, mert földjük jobb talajú határrészen terült el, s arra ők telekkönyvet tudnak felmutatni. Négyszáz hektár földterületünket osztották ki az öt községben élő volt állami gazdasági részvényeseknek. Van itt földje esztelnekinek, polyáninak, lemhényinek is. Messzi fekvő falvak ezek. Ezt a helyzetet szerettem volna tisztázni. Eddig négy átiratot tettem le mind a prefektúrára, mind a megyei földosztó bizottsághoz, de a másfél esztendő alatt, amióta polgármester vagyok, egy sor választ nem kaptam! Fenntartom, hogy ez jogtalan, igazságtalan. Képzelje el, Ozsdolának 48 hektárt adtak át. Az odavaló gazda nem jön a mi határunkba. Kiadja földjét annak, aki hajlandó lenne megmûvelni, ha nem kap ilyent, parlagon áll a föld, s a dálnoki gazdát, aki mûvelni tudná ősi földvagyonát, kárpótlási listára kell hogy tegyük! Nem tudom ezt másként minősíteni, mint rablásnak. Ez a dolog még akkor történt, amikor a falu Maksához tartozott. A maksai polgármesterrel együtt próbáltuk tisztázni ezt a megyei tanácsnál, s ott az érem másik oldalát mutogatták: képzeljék el, mondták, mit mondana erre az az ozsdolai állami gazdasági tag, akinek annak idején elvették a földjét, s aki abból egy darabkát sem kapott volna vissza? Kézdivásárhelynek van a legtöbb földje a dálnoki határban. Én hiába hadakozom, senki nem szól semmit. Majd meglátjuk - ez az ismerős válasz. Írásban még senki nem válaszolt nekem. Kézdin van egy sajátságos helyzet. Az ottani határ egy részét beépítették gyárakkal. A gyárak után a városnak jövedelme van. Azt javasoltam, ha mûködik a gyár, tegyék be oda részvényesnek azt, akinek a földjén épült. Ez volna a valóságos megoldás! Fordítva úgy menne, hogy a dálnoki gazdát tegyék be az illető gyár részvényeseinek sorába! Ugye látszik, hogy milyen fonák ez a helyet? A szomorú az, hogy a kisgazdák jártak rosszul, mert területeiket az állami gazdaság területén tagosították annak idején. ?k nem kapják vissza a jussukat - azok, akiknek ez létkérdés! Ez sehogy sincsen jól. Itt valamit tenni kell. Képviselőink is tudják ezeket, s már fáj a fejük, amikor felvetem ismét a témát. Ahányszor gyûlésen vagyok, mindig mondom, mert nincs jól ez így! Egy sugárnyi remény még mindig kell hogy legyen...
*
Bizonyára sokan szeretnék tudni Dálnokon, de másutt is, hogy mennyi lehet az a sugárnyi remény. Annyi bizonyos, hogy négy földreform alaposan összekuszálta a tulajdonjogok helyzetét. Úgy visszaállítani a határt, ahogyan az hajdanában volt, nem lehet. Akinek pénze és türelme van, tovább keresi jogait, ennek hiányában a többi szomorúan törődik bele sorsába, pusztulni kell hagynia őseinek nem kis munka nyomán megszerzett vagyonát. Így lesz ez az emberöltő is egy újabb - sajnos, egyre sokasodó - ,,átmeneti korszak? áldozata.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-10-27: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta