IskolakerülőkCsalád: Unom az iskolát?

2005. október 27., csütörtök, Archívum 2003–2007

Ez a rövid és egyszerû kijelentés hangzik el időnként az olyan diák szájából, aki bár megfogadja, hogy ezentúl rendesen jár, mégis újra meg újra hiányzik. Reggel későn ébred, és ezért nem indul, másnapra meg az a magyarázata, hogy úgyis megszidnák, hát nem jön.
Az ilyen egyénnél még nem alakult ki a felelősségtudat, a felismerés, hogy ő is köteles elvégezni a rá háruló feladatot, akárcsak a társadalom többi tagja. Mindannyiunkkal megesik, hogy nincs kedvünk egy feladathoz, de mégis elvégezzük.
Vajon ezek a diákok miért lógnak ki a sorból?
Géza nagyon várt, késői gyereke szüleinek, ráadásul koraszülöttként érkezett. Az apró csecsemőt mindenki elhalmozta szeretetével, óvták még a széltől is, mert könnyen megbetegedett.
Ez a fizikai gyengeség és a túlzott féltés alapozta meg mostani magatartását. Neki soha nem kellett részt vállalnia a családi munkából, mert ,,olyan gyengécske? - ahogy gyakran hallotta szüleitől, nagyszüleitől. Kisgyerekként még próbálkozott egy-két dologgal, de nem járt nagy sikerrel. A család nem biztatással reagált az esetlen próbálkozásra, hanem lebeszélte őt az újabb kísérletről.
Az első iskolai évek viszonylag zökkenőmentesen teltek, hiszen a társak, a félig komoly próbák még újdonságként hatottak, és még igyekezett. Aztán kiderült, hogy egyik tantárgyból sem nyújt kiemelkedőt, és egyre gyakrabban kérte, majd követelte a segítséget családjától.
A család egyre inkább felelősnek érezte magát a fiú sorsáért, ezért igyekeztek kivédeni a gyerekre irányuló büntetéseket.
Géza semmiért sem érezte magát felelősnek, a büntetésekért sem aggódott, mert az ,,elhárítóosztag? megoldotta helyette a feladatot.
Ha belegondolok, neki tényleg unalom volt az élet, mert nemhogy sikerélménye nem volt, hanem még annyi lehetősége sem, hogy kedvére ,,végigszenvedje? büntetését.
Aztán eljött a perc, amikor a szülők belefáradtak ebbe a játszmába, és a gyerekre bízták a megoldást. ? pedig most is úgy reagált, mint máskor: félreállt.
Lassan már mindenki kezdte látni a hibát, de nem tudta, hogyan javítsa ki.
Ilyenkor már külső segítség szükséges: egy tapasztalt pedagógus, egy jó ítélőképességgel rendelkező barát - iskolás is lehet -, esetleg egy pszichológus.
A házi megoldást talán így fogalmaznám meg: ,,Elölről kell kezdeni mindent.? Apró feladatokkal bízni meg a serdülő fiút, számon kérni a feladat végrehajtását, dicsérni. Persze, a hibákra is rá kell mutatni, de ne ez kerüljön az értékelés középpontjába.
Az iskolában nagyon eredményes, ha valami iránt fel tudják kelteni az érdeklődését. Például kiderülhet, hogy szeret rajzolni, és különleges megbízatásként kap egy plakáttervet.
Az apróbb, majd a nagyobb sikerélmények visszaadják az önbizalmát, a rendszeres számonkérés pedig ébren tartja kötelességtudatát.
Ha már ennyire haladtunk, fûszerezhetjük nevelési módszerünket közös munkával, őszinte beszélgetéssel. Sohasem késő?
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép