Ünnepeink kapcsán (ha máskor nem is) gondoljunk őseinkre, arra, amit örököltünk. A globalizáció felé haladó emberek nagy, egyetemes és üdvtörténeti ünnepei látszólag távol esnek a ma már sokak által ,,provinciálisnak? kikiáltott nemzeti ünnepektől, egyre többen egyre gyakrabban feledkeznek meg arról, hogy a múlt, a közösség, a környezet, ahol és amelynek körében élniük rendeltetett, nem mellékes, nem elhanyagolható feladatokat és kötelezettségeket jelent. Az Isten szeretete mellett a felebaráti szeretet, egymás iránti felelősség tulajdonképpen egyre bővülő körben a nemzet iránti természetes felelősséget is jelenti. Ugyanakkor a nemzetnek óriási szerepe van egyéni életünkben is. Életünk során jórészt öntudatlanul vésődnek belénk a világ, a közösség életképei, ítéletei. Ünnepkor - mikor a rohanás egy keveset lankad - megállunk, és eltöprengünk, akarjuk-e a körvonalazódó jövendőt abban a bizonytalan, megfoghatatlan masszában és szellemi-lelki káoszban, mely bennünket, magyar nemzeti közösséget körülvesz. Nyomasztó érzés, hogy nem csak kívülről, de belülről is széttépni akar, megosztani, az olcsó megoldások felé hajszolni, hogy azután kezeinket leengedve, önmagunkat feladva és megtagadva a széteső, a hazug élet való világával szembesüljünk.
Igen, egyre többen feledkeznek meg erről, és nem tudok megjegyzés nélkül elhaladni a látottak mellett. Az ?56-os eseményekre a kézdivásárhelyi református temetőben emlékeztünk és róttuk le kegyeletünket azok előtt, akik tettek valamit, és áldozatot is hoztak értünk. Gondolom, jogos elvárás (és nem csak az enyém), hogy azok, akiket hivatalos képviselőinknek megválasztottunk, ilyenkor jelen legyenek. Ez alól nem mentesít semmilyen kifogás, elfoglaltság vagy valami más, csak ha kórházban fekszik valamely elöljárónk. Elvégre azért is választottuk meg őket, hogy a nemzethez tartozó, nyilvánvaló érzéseinket is képviseljék. Sajnos, a mai megemlékezésen megfeledkeztek erről, pedig nem csak a választások környékén kellene úton-útfélen beléjük ütközni. Valószínû, tévedtünk, amikor nem olyan emberekre voksoltunk, akikbe nem vésődtek bele az emberi, nemzeti világ, a közösségi élet képei, ítéletei.
Tisztelettel: B. László, Kézdivásárhely
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.