A bukaresti parlamentben gőzerővel folyik a 2006-os állami költségvetés vitája. Gőzerővel és konfliktusokkal terhesen. Szegény ember vízzel főz - tartja a mondás, s Romániában a rendszerváltást követő jó másfél évtizedben hozzá kellett szokni ahhoz, hogy a büdzsé állandóan szegényes, nem fejlesztési lehetőségekkel kecsegtető, inkább csupán a hézagok betömésére alkalmas, s a legsúlyosabb gondok éppen azokban az alaptevékenységekben jelentkeznek, melyek az életminőséghez és a jövő építéséhez kapcsolódnak. Egészségügy, oktatás, közszolgáltatások, lakáskérdés, közlekedés, közszállítás, környezetvédelem? Csupa állami felelősségvállalást igénylő feladat, ám a felsorolás távolról sem teljes, mert a teljesebbé tételekor nem kerülhetnénk meg a nyugdíjas korosztály életminőségének vizsgálatát, a gyógyszerellátást, a munkanélküliekről, a szociális segélyekre szoruló tömegekről való gondoskodás problematikáját sem, hiszen csak így lehetne egységesebb a kép.
De maradjunk néhány fontos létterületnél mindössze, olyanoknál, melyek a társadalom egészét érintik, s szinte minden ember, csaknem valamennyi család életében meghatározóak.
Arról nem szólunk bővebben ezúttal, hogy a védelmi feladatokat finanszírozó tárca kebelében már-már ,,vérre és fejre? menő disputa alakult ki a nekik juttatott büdzsérészesedés kérdésében. Athanasiu miniszter elégségesnek mondja a beígért pénzt, a vezérkari főnök viszont nem, s e témán kettejük között olyan szópárbaj alakult ki, mely a tábornok pozícióját ingatta meg. Zárójelben mondanám: a fegyveres testületek még mindig jóval az ország teljesítőképességét meghaladó arányban részesülnek a költségvetésből, arról nem is beszélve, hogy független nyugdíjrendszerükkel kivonják magukat a társadalmi ellenőrzés alól. Mintha állam lennének az államban, külön társadalom a társadalomban.
A legnagyobb bajok viszont az oktatásban és az egészségügyben jelentkeznek. Jó tizenöt esztendeje az ország kórházai, egészségügyi intézményei állandó pénzhiánnyal, alulfinanszírozottsággal küzdenek, bebuknak vagy vegetálnak éppen, s az állam nem képes szanálni újra és újra felhalmozódó adósságaikat. A gyógyszerellátásról itt és most nem is szólnánk külön, hiszen az már ezerszer koptatott téma országunkban. Most éppen a sürgősségi betegellátás került homloktérbe, a mentőszolgálat és a terület szakintézményei, ahol a személyzet saját szerény jövedelme egy részét kénytelen felajánlani, hogy tevékenységüket folytathassák.
Még nagyobb a baj az oktatásban, ahol minden új tanév sztrájkokkal kezdődik és végződik, alulfizetett tanügyi személyzet, lerobbant iskolák, be nem tartott ígéretek cáfolják, hogy ,,Romániában az oktatás ügye kiemelt jelentőségû? lenne. Sajnos, nem az, s nem is lesz közelebbről, hiszen hiába ígéri meg a mindenkori kormány és a parlament, hogy a költségvetés legalább öt-hat százalékát fordítják az oktatás finanszírozására és fejlesztésére, az még soha nem volt több három százaléknál. Jöhetnek tehát a sztrájkok, a parlamenti huzavona s a mindenkori pénzügyminiszter vállvonogatása: nincs több pénz?
Persze, az igaz, hogy a szakterületek, szakminisztériumok által igényelt költségvetési százalékokból alighanem kétszáz adódna végösszegként, de emberi és társadalmi prioritások azért mégis volnának?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.