
Október 26-án délután a kovásznai mûvelődési ház nagytermében a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad bemutatta Páskándi Géza: ?szinte pillanat összeállítását. Rendezte Molnár János, a rendező munkatársa Molnár Julianna.
Az előadás három részből, három Páskándi-szövegből építkezik (Az eltévedt Sámson, ?szinte pillanat, A táncos). Ezek közül csak kettő dráma, a harmadikat, A táncost az alkotók dramatizálták és alkalmazták a színpadra.
A három ,,szín? mindegyikét allegorikus maszkos figurák játéka vezeti be, ötletesen mutatva egy-egy kiragadott elemet az éppen következő darabból. A pantomimszerû játék úgy sûríti a kiválasztott részleteket, hogy önálló, poénos jelenetként nézhetőek, s csak később, a darab egészének ismeretében ágyazódnak be ténylegesen az előadásba. Az első Sámson erejét, a második a képmutatást, a harmadik a hatalom és vele szemben a rabság, a kiszolgáltatottság problematikáját villantja fel.
Az eltévedt Sámson a bibliai figurát hétköznapi világunkba számûzi. A borbélymûhelybe csöppent torzonborz alak számára nincs kegyelem: hiába menekült el Delilától, hogy önként mondjon le hajáról és szakálláról, a világ két leglustább borbélyához csöppen. A várakozó emberek tömege szemükben óriási fenyegető hajgubancnak tûnik, valóságos hajszörnyetegnek. A tömeg azonban elvonul, egyedül Sámson marad ott. Megpróbálják kirakni, azonban közbeavatkozik egy rendőr. Az önmagát borotváló két borbély párosa a becketti abszurd bohócainak világára emlékeztet. Ami az egyik pillanatban még poén, a következőben véresen komollyá válik, hogy feloldódjon egy groteszk végkifejletben. A visszafogottan agresszív, de alapvetően komikus páros precíz játéka a Sámson-történetnek elveszi a tragikus élét.
Az ?szinte pillanatban a kettős játék kerül az előtérbe: a vécésnéni önmagával kerül összetûzésbe a hatalom kezében. A hatalom - természetéből fakadóan - a végtelenségig akarja kinyújtani kezét: eközben elér a közvécékig is, ahol óhatatlanul nevetségessé válik. Az ?szinte pillanat megmarad tehát az abszurd komikum világában. A bevezető pantomim egy szoborleleplezés helyzetéből indul ki: a nagy mû, amely a lepel alól előbukkan (azaz lelepleződik), nem más, mint egy meszelőecset. A körülállók lelkesen tapsolnak.
A függöny elhúzódik: a színpad egy közvécé előterét ábrázolja. A kliensek, később pedig az ellenőrök is a nézőtér soraiból mennek fel a színpadra. Nem véletlenül. Mind diákosan öltözöttek, mondhatni, ,,civilben? vannak jelen a színpadon. A Kultúrfelelős ,,Linkin Park?-os, punk-rock ruhás diáklány, az ,,Ellenőr asszony? ezzel szemben az agyonápolt, kényes, divatos diáklány prototípusa. Akárcsak a két borbély figurája, az ellenőrnők alakja is szándékosan elrajzolt, de hitelesek, mivel diákmagatartásokra visszavezethető mintákat követnek. A borbélyok az időhúzás nagymesterei, belekényszerítve egy adott helyzetbe, az ellenőrnők a stílusos diáklányok, akik másokra is ráerőltetik saját ízlésüket. A vécésnénire az ellenőr asszony parancsol, az ellenőr asszonynak a kultúrfelelős. Mivel ennyire ellentétes típusok, feszültté válnak a helyzetek, s bár a komikum határain belül, de olyan kérdéseket érintenek, melyek a hétköznapi abszurd törvénykezésünkhöz hozzátartoznak, például hogy visszamenőleg meg lehet büntetni valakit olyasmiért, amit kötelező volt megtennie. A konfliktusok középpontjában a Néni kettős játékra, állandó szerepjátszásra, színészkedésre van kényszerítve, amiből úgy tûnik, hogy csak egy még nagyobb abszurditás mentheti meg.
A táncost felvezető játék nemcsak a hatalomról, de annak egy speciális megnyilvánulásáról, a kiszolgálva lenni problematikájáról szól.
Az előadás egészének érdeme, hogy nem hagy üres, kijátszatlan helyzeteket, és a teret teljes kiterjedésében kihasználja a rendezés. A színészi játékról annyit, hogy kiváló csapatmunka érződik mögötte, senki sem próbál az előtérbe kerülni mások rovására, hanem egymásra odafigyelve, az előadás világán belül maradva alakítják - nagyon jól - a szerepüket.
Bár a legtöbb diák először szerepel a színpadon, igazi társulat érződik a kulisszák mögött. Pergő ritmusú előadás, erőteljes zenei hatásokkal, különböző játékstílusok és mûfajok felvonultatásával. Komoly, tartalmas és szórakoztató, sírunk és kacagunk egyszerre. Olykor kacagunk, amikor sírnunk kéne, és fordítva.
További sok sikert a diákszínpadnak!
Czilli Balázs
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.