
A világ legszebb sírkertjei azok, amelyek szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket vagy akár a számunkra ismeretleneket és végül mi magunkat is a fák, cserjék, füvek és virágok élő környezetébe, a természetes anyagok, a kő, a fa, a márvány vagy kovácsoltvas, az öntött fém világába fogadnak. Tulajdonképpen visszaölelnek a természetbe, abba a ,,mozgástérbe?, amelyben a túlvilág hitében vagy anélkül porból lettünk és porrá válunk. Egy szál virággá, fûszállá, kemény törzsû és dús lombozatú cserefává, sudár fenyővé vagy halottak napja táján már a hóharmattól lángoló csipkebokorrá.
Temetőink halottak napján lélekbemarkolóan szépek. A mindenszentek és halottak napi kultusz a maga nemében páratlan keresztény szokás. A milliárdnyi szálból szövődő, a keresztény Európa egészét beterítő virágrengeteg, a gyertyalángok sejtelmesen lobogó fényétől még szépségesebb lesz, bensőséges kapcsolatot sugall élők és holtak között, a halottak napja egyszersmind az élő hozzátartozók, rokonok és ismerősök találkahelye és találkaalkalma is.
A sok esetben száz meg ezer kilométerről érkezők rendszerint ezt a temetői élményt is magukkal viszik a messzi idegenbe.
És azt is magukkal viszik, ami kulturálatlanságunkra, barbár mivoltunkra emlékeztet.
Valakik a sepsiszentgyörgyi köztemetőben is meghonosították a nagyvárosokban teret hódító hamvasztásos temetkezést. Előbb megégetik - akárcsak a középkorban -, majd évek szörnyû szenvedései nyomán porrá hamvasztják az elítéltet, az áldozatot.
A sepsiszentgyörgyi köztemetőben öt hatalmas, nagy időket megélt akácfa sok évgyûrûs törzséhez hordják a temetői hulladékot - elszáradt koszorúkat, virágokat, gazt -, s azt ott helyben meggyújtják, és a fákat barbár embertelenséggel, pokoli kegyetlenséggel kiégetik. Évekkel ezelőtt lapunkban is szóvá tettük e galád szokást. Akkor volt is foganatja. Mára ismét megfeledkeztek róla.
Az is vétkes, aki odahordja a temetői hulladékot, és nem a kihelyezett óriáskukákba vagy a fáktól távoli helyen kijelölt hulladéktárolóhoz. De az az igazi bûnös, aki a fa törzséhez rakott gazt lángra lobbantja, aki tulajdonképpen az ükapját, a nagyanyját égeti el.
Az idén vettük észre, hogy ugyanebben a temetőben, a Csíki negyed felőli részen még épségben lévő óriásfák törzsére ráhordják a sírhelyekről kiásott fölösleges földet. A betemetett törzsû fákat ezzel ítélik halálra. A föld a fa gyökérzetének életeleme. De ha ezt a lélegzetvételtől megfosztják, a törzs meggombásodik, az élősködők rátelepednek, a fa korhadni kezd, s belepusztul.
Ki veszi majd a lelkére a temetőgyilkosság vádját?
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.