
Éppen 45 esztendeje járom a zalánpataki hegykatlan táját, ismerem lakóit. Ez a hely talán a legelszigeteltebb vidéke Kovászna megyének. Egykori jó embereim, kalauzaim már az idősebb korosztály tagjai, kiknek a közel fél évszázad, mondhatni, semmi jelentős változást, legalábbis olyant, amitől könnyebb lehetne életük nem hozott. Nem túloz az az itt lakó sem, aki nosztalgiázik, s elmondja, hogy könnyebb idők voltak azok, amikor még autóbuszjárat közlekedett Zalánpatakra, s kenyeret keresni ment a férfiember az erdővidéki szénbányákba. A lepergett fél évszázad próbálkozásait álmok és víziók táplálták. Ezek éltették az itt lakók reménységének gyökereit. Hittek, s még most is hisznek abban, hogy valaha jobb és könnyebb lesz életük.
Ipartörténet
Megismétlődik néha a történelem, bár sohasem teljesen ugyanúgy. Zalánpatak aránylag fiatal település. Mint prédiumot emlegetik a XVII. század elején. Egyedmezeje volt a neve. Bár a terület Zalánhoz tartozott, bírhatott itt kaszálót-erdőt az Egyed család, amely nevében ma is él Szárazajtán. A környék bükkerdői a kőröspataki Kálnoky gróf családjának a tulajdonában voltak, s gróf Kálnoky Sámuel az említett század második felében üveghutát telepített ide. Ez volt Erdély és a Székelyföld legkorábban alapított üveggyára. Igaz ugyan, hogy a kvarcot máshonnan kellett ide szállítani, de a fa szolgáltatta az energiát, s ennek hamujából főtt a lúg. Ebből készült a kvarc olvasztásához szükséges hamuzsír, a káliumhidroxid. A környékről könnyen verbuvált székelyek mellé olcsó munkaerőként román favágókat - menekült jobbágyokat - hozatott a gróf, s az üveg megmunkálására - fúvás, festés, csiszolás - osztrák, német, cseh származású szakmunkásokat, akik a századok folyamán római katolikus székelymagyarrá lettek, s ma összeforrott faluközösséget alkotnak. Az egykori ,,idegen? nációknak jelenlétét ma csak a nevek jelzik. A zalánpataki hutában készült üveg díszíti ma is a kolozsvári Szent Mihály-templom ólomkeretes ablakait. 1694-ből említik a grófnak egy levelét, amelyben hasonló üveget ajánl fel a brassói Fekete-templom számára annak renoválása alkalmával. A huta 1759-ig volt a Kálnoky család tulajdonában, s mûködését 1860-ban szüntette be. Oka részben a hazai üvegiparban fellépő konkurencia, de a ,,kegyelemdöfést? az egész üveggyárat felperzselő és még ma is titokzatos eredetû tûzvész adta.
Nehéz lenne megmondani, de nem is célja ennek az írásnak, hogy miként jutott lassan a grófi birtok egy része a hutát bérlők, majd vásár útján - miként a zalánpatakiak mondják - a helyben lakók tulajdonába.
Sarjadzó történelem
A történelem tehát, ha nem is úgy, ahogyan valamikor alakult, de megismétli önmagát. Közel fél évszázados diktatúra teltével visszatelepedett a vidékre, s visszakéri egykori javait a kőröspataki Kálnoky család sarja, Kálnoky Tibor, a családnak pedig újra köze lesz ahhoz a helyhez, Egyedmezejéhez, ahol az ősök üveggyárat alapítottak az erdők rengetegében.
Zalánpatak szülötte Kasléder József, a történelmi Málnás község polgármestere aki elmondta, hogy megkereste Kálnoky gróf, érdeklődik az ipartörténeti jelentőségû település sorsa iránt, s azt sem rejtette véka alá, hogy a család tulajdonában volt területeket vissza szeretné szerezni. Pontosítás kedvéért megkerestük Kálnoky Tibort, megkértük, mondja el Zalánpatakkal kapcsolatos elképzeléseit.
- Örvendek, hogy írnak erről a településről - mondotta. - Hozzám közel áll, mert itt alapították őseim a legrégibb székely üveggyárat. Kettős érdekeltségem lenne itt. Egyrészt - lehet, hogy éppen a turizmus útján - segíteni azon, hogy enyhítsünk ennek a településnek az elszigeteltségén, másrészt pedig 4-5 hektárnyi területünket kérem ott vissza. A család tulajdonában, de a Székely Nemzeti Múzeumban is van jócskán zalánpataki üvegtermék. Jó volna, álmom ez, hogy létesítsünk ott idővel egy állandó jellegû üvegmûvészeti kiállítást, ami turisztikai vonzóerőt is jelentene. Nyilván, ehhez járható útra is szükség lenne.
- Személy szerint örvendtem, amikor megkeresett a gróf - mondotta a polgármester -, mert az ő közbelépése csakis a falu javát szolgálná. Az a terület a Nyíres patak síkján, amit sikerült részben azonosítanunk, szabad, tehát nem lesz akadálya annak, hogy visszaszolgáltassuk. Bizonyára alkalmas lesz arra, hogy ott Kálnoky úr valamiféle hasznos dologba kezdjen. Ami a kiállítás gondolatát illeti, az is kiváló. Nyilván, ez nem máról holnapra megvalósítható vízió, nem látomás, hanem egy reális, jó dolog. Azt ígértem, ha sikerül teljesen rendbe tenni a mai iskola központi fekvésû épületét, mely 2007-ben lesz éppen százéves, annak egy szobájában megszülethet a zalánpataki üvegmûvészeti és ipartörténeti kiállítás.
E sorok írója évtizedekkel ezelőtt a helybeli Karácsony Zoltánnal részleges ásatást végzett az egykori üveggyár helyén. Az akkor kikerült értékes anyag, Karácsony egyéni gyûjteményével egyetemben, lakásán egy külön szobában várja a látogatókat. A mûgyûjtő és ezermester Zoltán bátyánk elmondta, hogy hamarosan építésre kerül sor a gyár egykori övezetében, s ez jó alkalom lenne ismét arra, hogy - most már múzeumi szakemberek bevonásával - újabb kutatásra kerüljön sor.
Függőfészek
E cím alatt közölte fiatal újságíróként faluriportját annak idején lapunk főszerkesztője, Farkas Árpád. Nem egykönnyen épít magának függőfészket egy madár, miként nem volt könnyû megélhetést teremtenie sem egykor, sem ma a zalánpataki embernek. Az élet titka itt az akarás, s ,,dolgozni muszáj? a jelszó. Való igaz, ma már kaszálógéppel borotválja simára a zalánpataki ember a domboldalakat, de a gépet pénzért adják, a pénzért meg kell küzdeni, s gép sem minden ember udvarán hányódik. A Nyíres patak keskeny völgyének földjéből nehéz jó terményt kicsikarni, s ha ad is bővebb termést az Úr, a vadak féktelen pusztításának van kitéve. Megcsappant az erdőt vágó egykori állami egységek, s velük együtt a munkahelyek száma is. Meg kell termelnie magának az élelmiszerét a zalánpataki embernek. Amit nem tud előállítani, arra pénzt kell teremteni... valamiből. Zömében önfenntartó családok élnek ma is a Függőfészekben. Nem adunk le tejet - mondta egy asszonyság. Sajtot, túrót, vajat készítek, s ebből ellátom a családot, gyermekeimnek is jut belőle. Ami marad, megeszi a malac... Osztán hogy mit hoz az unió? Jaj, az messze van. Amilyen távol esik Zalánpatak a nagyvilágtól, mihozzánk a legkésőbben köszönt be.
Szomorú napon jártunk a faluban, fiatal ember temetésére készültek. A kultúrotthon termében kalákások halotti torhoz készítették az asztalokat. Itt találkoztunk Karácsony Miklós fiatal helybeli termelővel, aki az állattartás mellett földmûveléssel is foglalkozik. Utóbbi az egyik leggyengébb, hasznot alig hozó ágazata a falu gazdasági életének. És mégis... lemondani nem tudnak, és nem is akarnak. Kell a pityóka, az állatnak a takarmányrépa, egy kevés kukorica s a többiek... Még akkor is, ha ráfizetéssel mûvelik a földet.
- Ilyen gyenge krumplitermés soha nem volt, mint az idén - mondotta. - Többeknek nem volt lehetőségük permetezni ragya ellen, de aki permetezett, annak sem sikerült megmenteni a termést. Apró és kevés az idei pityóka. A takarmányrépa kell a jószágnak, a cukorrépával sok a baj, és messze kell szállítani, nem érdemes. A kukoricának nem itt van a hazája, csak annyit vetnek, ami a szükségletre kell. A baj az, hogy a vadak minden irányból támadják a határt. A kutyákra már rá sem hederít a vaddisznó, az őz, a szarvas, a medve meg ugyan nem. Arról nem tudok, hogy a vadászok segítettek volna ezen a tarthatatlan helyzetünkön? Itt az állattartásban van a jövő, és ezt meg is értette a zalánpataki ember, ez a fontos. Bizonyítéka ennek, hogy növekvő még most is az állatlétszám. Ez nem látomás, ez a falu jövőképének szerves része. Idén bőven volt takarmány, széna és sarjú is. A tej zöme a baróti Tyrom feldolgozójába kerül. Ebből jön pénz a konyhákra. Az erdei gyümölcsök szedése nincs megszervezve, a falusi turizmus - sajnos - még csak gyerekcipőben sem jár itt, ahol erre kiváló körülményeket teremtett a Fennvaló. Ezt az újfajta mesterséget tanítani kellene...
Párját ritkító erdőbirtok
Egyik legnagyobb gond itt már tizenöt éve azoknak a magánerdőknek a visszaszerzése, amelyeket az egyéni tulajdonosok az elmúlt időkben is társulásokban, közösen használtak. Különleges tulajdonforma ez. Telekkönyvben úgy szerepelnek, mint magánerdők, de nem voltak soha megosztva, osztatlan tulajdonként használták. Jogosan várják a zalánpataki tulajdonosok a polgármestertől, hogy intézkedjen, hiszen családjának is van ilyen erdőbirtoka. Kasléder elmondta, most azon dolgoznak, hogy arról a bizonyos 54-es mellékletről, amelyen a közbirtokosságok szerepelnek, a megyei bizottság tegye át ezeket az erdőket az 53-as mellékletre, hogy azokat továbbra is magánerdőkként tudják használni.
- Az az álláspontom - mondta Kasléder -, senkinek sincs joga, hogy a tulajdonformán önkényesen változtasson. Mi nem akarunk közbirtokosságként mûködni, mert annak igen megterhelő anyagi akadályai vannak. A szóban forgó erdőrészek a közbirtokossági típusú pénzkiadásokat nem bírnák meg. Én bízom benne, hogy az a társulatforma, melyet elődeink megalakítottak, továbbra is mûködni tud. A gondok megoldására van példa, hasonló tulajdonjogú magánerdő-társulás mûködik, és nem is rosszul, például Sepsikőröspatakon. Annyi a baj, hogy a zalánpataki részbirtokokat annak idején a volt Málnás községi földosztó bizottság az 54-es mellékletre tette fel, a kőröspatakiaké szerencsésen az 53-asra került. Biztosítom a falusfeleket, még azokat is, akik nagyon békétlenkednek, hogy ezt a dolgot is meg fogjuk oldani.
Zalánpatakon nem nagy vagyonnal bíró, de jól gazdáskodó erdő-közbirtokosság mûködik. Erről Kasléder Alberttől, annak elnökétől érdeklődtünk.
- Nincs több, mint 35 hektár területünk a Szabad nevû helyen. Tavaly megcsináltattuk az üzemtervet, s ebben az évben is bélyegeztetünk fát. A tavalyit a nagybaconi Vinci Kft.-nek adtuk el, s nem panaszkodhattak az osztalékra a tagok sem. Így lesz ebben az évben is. Mi a nagybaconi erdészethez tartozunk. Van a bankban is egy kis pénztartalékunk, ami egyfajta biztonságérzetet kölcsönöz a tagságnak.
Kasléder Albertet választotta a zalánpataki katolikus egyháztanács a közösség gondnokává. ? a zalánpataki katolikus megyebíró, neki és az egyháztanácsnak kell gondját viselnie az ősi templomnak, melyet Kisboldogasszony tiszteletére építettek az ősök, s amelyben rendszeres szentmisét tart t. Simó Gábor atya. Zalánpatak ugyanis Mikóújfalu anyaegygházának filiája. A templom tornyában 1750-ben öntött, mûkincs értékû harang található. Ez is azt mutatja, hogy az üveggyár mûködésének virágkorában élő egyház mûködött ebben a faluban.
(folytatjuk)
Kisgyörgy Zoltán
Fotók: Albert Levente