Az elpusztult faluRiport: Dobó még őrzi titkait

2005. november 8., kedd, Archívum 2003–2007

Immár negyedik esztendeje rendszeresen kutatják a középkorban elpusztult erdővidéki falut, Dobót, de amennyire rejtélyes a település megszûnése, épp oly kitartóan őrzi mai napig titkát. Évente egy kis szelet valóságra fény derül, a falu templomáról mostanra már jószerével mindent tudni, ám a településről még semmit, és az idei ásatások során a faluhelytől odébb levő kápolnáról is - holott erről az építményről maradt fenn a legtöbb adat - nemhogy több derült volna ki, de még inkább homályba burkolózott ennek története is. Dobó jövője, úgy tûnik, nyitott könyv múltjához képest. Mert hogy az egykori falunak jövője is lészen, az bizonyos: erről Derzsi Sámuel s az általa az erdővidéki középkori történelmi hagyaték felkutatása, feltárása, konzerválása és közönség elé tárása érdekében alapított Dobó-Valál Egyesület (mely a névadó település régészeti feltárását is finanszírozza) gondoskodik. A kutatások eddigi eredményeiről, különösképp az idei ásatásokról Bordi Zsigmond Loránddal, a Székely Nemzeti Múzeum régészével beszélgettünk.
Templom a Kormos teraszán
A dobói kutatások első három esztendejében a falu egyetlen, romos állapotban megmaradt épületének feltárásán munkálkodtak a régészek. A kutatás kezdetén a templom helyét csak egy másfél méter magas, téglalap alakú, fûvel, bokorral benőtt halom jelezte a Kormos patak egyik teraszán, csupán egy falrész két kősora emelkedett ki a földből. Az épület maradványai az évek során teljességgel felszabadultak, idén az álló romok konzerválása is megtörtént. És az ásatások során jószerével minden kiderült a templomról. Pusztulása előtt teljes egészében kőből épített, a gótikus stílus jegyeit viselő, 15,2 méter hosszú épület volt, az évszázadok során többször is átépítették. A legelső templom fából készült valamikor a 13. század során, és tûz pusztította el. A fatemplom alapjaira építették rá aztán a kőfalakat. A templom bejárata a nyugati oldalról nyílott, belsejét növényi és geometrikus motívumokkal díszített vakolat borította. A templomhajó északi falát a Szent László-ciklusból vagy a templom védőszentjének életéből vett jelenetet ábrázoló freskó borította. Ebből a periódusból a szentély és sekrestye nyomai nem maradtak meg. Valamikor a 14. század első felében épülhetett az első kőtemplom, vesztét a fatemplom alapjaira való ráépítés okozta: e résszel nem lévén kötésben a falak, a föld nyomására elmozdultak, megrepedtek. Talán egy évszázadnyit állott a kőtemplom, a dobóiaknak máris részben újjá kellett építeniük. A déli oldal egy részét és a keleti oldalt teljes egészében visszabontották, új alapot készítettek, gondosan megválogatott kövekből falaztak. Ekkor nyitották meg a déli bejáratot is. Az újjáépítés során kis építészeti hiba is becsúszott, megváltozott a szentély tájolása, tengelye a hajóéhoz képest északra hajlott el. A szentély sarkaihoz a fallal egybeszőtt támpilléreket illesztettek, hogy ellensúlyozzák a boltozott mennyezet nyomását. A sekrestyét egybeépítették a szentéllyel, melyet kívülről még négy támpillér is tartott. Az ajtó- és ablakkereteket, a mennyezet boltíveinek bordáit szürke andezitből faragták. A boltozott mennyezet azonban nem bizonyult hosszas életûnek, a talaj csúszása miatt repedések keletkeztek a falakon, a szentély boltozatát el kellett távolítani. A falakat ismét vissza kellett bontani, aztán csupa takarékosságból a boltívbordákat beépítették a visszaállított falakba. Az újravakolt szentélyt már nem festették ki. De ezzel az átalakítással sem bírta sokáig a templom, a talaj állandó mozgása a 16. században a diadalív északi vállának és a szentélynek a megroskadását okozta. Újfent vissza kellett bontani a szentély és a sekrestye falait, egy pillérrel belülről megerősítették a diadalívet, hozzáépítették a templomhoz a csonttárat, és egyúttal megemelték a templom körül a felszínt, illetve a templom belsejét is. De a talajcsúszás és a 16. század végének földrengései ismét megtették hatásukat, a 17. század elejére a falain nagyméretû repedések keletkeztek. A templom pusztulását végül a falakon és a padlószinten jól megfigyelhető tûz okozta, amelynek során a faszerkezet leégett, a tetőzet beomlott. Hogy ez pontosan mikor történt, milyen körülmények között, és hogy ezután a templomukat annyiszor megerősítő, oly szorgalmasan ápoló dobóiak miért nem építették fel újra - ezt egyelőre csak találgatni lehet. Minden bizonnyal a templom leégése összefügg a falu pusztulásával-elhagyásával. Erről pedig ugyanvalóst keveset tudni még.
A falu írott emlékei
Mintegy fél évszázadnyi ideig dokumentálhatóan létezett Dobó, a Székely Oklevéltárban, illetve a Daniel Okmánytárban jó néhány adat található a faluról. Első ízben 1565-ben szerepel Dobó az okmányokban, a székely előkelők és lófők összeírásakor megemlítik Dobai György, Dobai Ferenc és Nagy György nevét, ugyanabban az évben a vargyasi Daniel Péter Dobóban 11 jobbágyportát kapott. A szabad porták utáni adózáskor Dobó öt kapuval szerepel, 1576-ban Jánosi Péter két, Daniel Péter öt jobbágyporta után fizeti az adót. Aztán peres ügyek sora következik az 1590-es évekből, ha a viták kimeneteléről nem is maradtak fenn adatok, az okmányokban többször előtûnnek dobói lakosok nevei. A császári udvar által elrendelt, Georgio Basta tábornok által végrehajtott 1602. augusztus 11-i katonai összeírásban öt dobói: Dobai András lófő, Sugár Gergely, Toldi Gáspár, Kovács Miklós és Miklós János szabad székelyek neve jelenik meg. A település lakott helykénti utolsó említése 1604. március 15-éről származik, amikor a katonai összeírásban Dobai András és Sugár Gergely lófők, valamint Sugár János darabont neve szerepel. Dobó aztán már nem jelenik meg az 1614. évi katonai összeírásban, de egyes, tíz évvel korábban megemlített lakosai a szomszédos falvakban megtalálhatóak: Dobai András Erdőfülében, Sugár János Bardocon. A falut 1621-ben már a Daniel család birtoktömbjéhez tartozó puszta birtokként említik.
Tíz esztendő alatt megsemmisült a falu. Hogy mi történhetett ez alatt az évtized alatt? E vidék történelmének eléggé viharos időszaka volt a 17. század eleje. Egyelőre még talány, miért hagyták oda falujukat a dobóiak, költöztek át a szomszédos településekre. Orbán Balázs a helyi hagyományra hagyatkozva két vátozatot is közöl a falu pusztulásával kapcsolatban. Az egyik szerint Dobót a Barcsai Ákost fejedelmi székbe juttató tatárok rabolták ki és égették fel - ez azonban kevésbé valószínû, mivel Barcsai sokkal a falu pusztulása után, 1658-1660 között uralkodott. Orbán másik változata elfogadható lehet: Forgács járása arra az időszakra esik. Forgács Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány csapatai 1611 őszén a Barcaságban tartózkodtak, Radu ?erban havasalföldi vajdával és a lázadó brassói bíróval, Weiss Mihállyal szövetségben próbálta eltávolítani Erdélyből Báthori Gábor fejedelmet. S bár a krónikák szerint a székelyeket próbálták a maguk pártjára fogni, s ezért fékezték zsoldosaik fosztogatásait, előfordulhat, hogy ők dúlták fel Dobót. Ezt azonban esetleg a falu területén végzendő régészeti kutatások támaszthatják alá - vagy cáfolhatják meg.
És van egy harmadik lehetőség is. 1591 és 1610 között 32 földrengés rázta meg a vidéket, köztük jó néhány igen nagy erősségû. 1605. december 24-én délután Vrancea-epicentrumú rengéssorozat volt. Szürkületkor a gyertyákkal, fáklyákkal megvilágított, megrepedezett falú templomban a szentestét megünnepelni összegyûlt dobóiakat igencsak megriaszthatta a földrengés. Az első földlökés a Richter-skála szerint 6,4 fokos volt - épp elégséges ahhoz, hogy az épület összeomoljon. A leomló faszerkezet aztán könnyûszerrel meggyúlhatott a gyertyáktól. Az utórezgések meg csak növelték a pánikhangulatot, talán valami égi jelet is beleképzelhettek a jó dobóiak a természeti katasztrófába, esetleg házaik is károsulhattak: lehetséges, nem maradt más választásuk télvíz idején, mint hogy a szomszédos településeken húzzák meg magukat. Hogy később miért nem építették újjá falujukat, templomukat? Ezt a talányt kellett volna megoldania az idei ásatásoknak, a rendkívül csapadékos nyár azonban nem tette lehetővé a falu területén a kutatást: a kutatócsoport kénytelen volt beérni a Kormos patak árvizek alámosta partfalában található leletanyag megmentésével. 14-15. századi kerámiatöredékek kerültek elő, egy ökörpatkó és egy késpengetöredék. Messze nem elégséges valamiféle következtetés levonásához.
A katolikusok mentsvára
A falutól mintegy 600 méterre északnyugatra, a Kápolnabérc tetején, a Csipán puszta nevû helyen található a hagyomány által a falu kápolnájának nevezett templomrom. Az épületből ma már csak a hét méter magas északi homlokzat, a hajó északi fala és déli falának egy része áll. A szentély helyét csupán begyepesedett omladékhalom jelzi. A kápolna megásása a jövő évi munkatervben szerepelt, ám a csoport jobb híján ennek állott neki. Talajrendezés, a növényzet eltávolítása, a kápolna keleti oldalán található romok eltakarítása járószint fölöttig - ennyit engedett az időjárás. Épp eleget ahhoz, hogy egy hatalmas kérdőjel bukkanjon fel. Úgy tûnik ugyanis, hogy másfél évszázada - Orbán Balázstól idefelé, vagyis hogy inkább Orbán Balázzsal kezdődőleg, hisz a későbbi leírások jórészt az ő munkájára hivatkoztak - mindenkinek ellentmondó dolog derült ki.
Orbán szerint a kápolnát 1594-ben építtette Dobai András dobói lófő, ezt az ajtó fölött elhelyezett felirat igazolta. Egy másik, egykor a szentélyben lévő felirat szerint az épületet Haller János és felesége, Daniel Zsófia 1733-ban felújította. Orbán lejegyezte még azt a hagyományt is, miszerint a kápolna építtetője egy némaságából csodálatos módon kigyógyult pásztor lett volna. Az bizonyos, hogy a kápolna 1770-ben még mûködött, Benkő József leírása szerint körülötte remeték hajlékai emelkedtek, Keresztelő Szent János napján ,,sok felől Processióra a Római Valláson valók összve gûlnek. Olyankor Sokadalmasotska forma esni szokott.? A kápolna felhagyása a 18. század végére tehető, amikor a templomot feltehetően addig gondozó Pálos rendet 1786-ban feloszlatták. Tény, hogy 1806-ban a kápolna már nem mûködött mint szakrális hely, legalábbis ezt bizonyítja a nyugati fal vakolatában található, legrégebbi profán karcolat. Ami pedig a kápolna pusztulását illeti, az valószínûleg az 1802-es földrengéshez köthető.
A kápolna építése feltehetőleg a falubeli templom unitáriussá alakítása miatt történt, minden valószínûség szerint ekkor még csak egy kisméretû épület volt. Közel másfél évszázadon át a kicsinyke hajlékot a maroknyi katolikusnak maradt dobói látogatta, fellendülését majd Haller János mûködésének köszönheti. 1732-ben vargyasi Daniel Péter szétosztotta birtokait leányai között, a dobói részbirtok Zsófia nevû leányának jutott, aki 1729-től Haller János csíki főkirálybíró felesége. Haller a katolikus főurak közé tartozott, a katolikus egyház egyik fő támogatója, ahol tevékenykedett, nagyon előmozdította az ellenreformációt. Az Orbán által említett 1733-as felirat lehet, többet jelent, mint a kápolna renováltatása: talán a most álló falak, tehát a templomhajó építését, de akár azt is, hogy az időközben meggyengült szentélyt helyreállították, és hozzácsatolták az álló falakat. Ezek egyelőre feltételezések, mai napig az érvényes, amit Debreczeni László 1932-ben a felvételi rajzokon megjegyzett: ,,Az omladék eltakarításával pontosan megállapítható volna az alaprajz, és faragott kövek is kerülnének felszínre.?
Nos, az omladék részleges eltakarításával máris kiigazítható egy tévedés. A kápolna szentélyét Orbán Balázs félköríves záródásúnak írja le - holott bebizonyosodott, a kápolna szentélye egy hétszer négy és fél méteres, nyújtott alakú épület, amelynek a záródása sokszög alakú, noha a föld felszínén, az omladék alatt még feltûnik egy bizonytalan félköríves, a fennálló falaknál korábbi épületindítás. És az is bebizonyosodott, hogy a ma is álló falakat - a templomhajót - utólag csatolták a szentélyhez.
Ennyi egyelőre az idei év eredménye - és ez nem kevés. Elég ahhoz, hogy izgalomban tartsa a régészeket, és igencsak türelmetlenül várják a jövő évi ásatásokat. A kápolnáról majd a nyáron kiderül, mikor épült, mekkora volt eleinte és mennyit toldottak hozzá, és nagyjából az is, mikor és hogyan pusztult el.
A falu pedig? Továbbra is féltékenyen és kitartóan őrzi titkait.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-11-08: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás