Nemzet-nemzetiség: Magyarul bemutatkozó rendőrt!

2005. november 9., szerda, Archívum 2003–2007

Elsikkadt a hír, avagy csak a deklaratív állásfoglalásoknak járó figyelemben részesült, nem tudom, tény, hogy nem vert nagy port, holott amúgy figyelemre méltó a bejelentés, miszerint a román rendőrség ezentúl állásokat tart fenn kötelékében kisebbségiek számára is, mivel jótékony hatása lehet annak, ha a rendfenntartó közeg ,,ismeri a lakosság nyelvét és szokásait?.
Erdélyben mindenki tisztában van vele, hogy a román állam nyolcvan éven át, pontosabban a két világháború közt, valamint a hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten a fent kinyilvánított szándékkal homlokegyenest szemben álló célt követett, ezért nyugodtan korszakalkotónak nevezhető lenne a felismerés, ha a lelkesedést nem hûtené le némiképp, hogy nyilvánvalóan az európai integrációs iparkodás, hogy ne mondjuk, kényszerû igazodás szülte önarckép-retusálásról van szó.
A minap Brüsszelben közzétett 2005-ös országjelentés ugyanis kerek perec megírja, hogy a kisebbségi nyelvhasználat dolgában még sok a tennivaló a rendőrségeken, azaz további lépéseket kellene tenni, hogy a rendőrségi eljárások során használható legyen a magyar nyelv például, ráadásul kiemelten elmarasztalja Romániát külön a romákkal szembeni rendőrségi diszkrimináció vétkében is. Nos, ezt reagálta le verbálisan úgy a hatóság, a minisztérium, hogy ezentúl, ugye, fenntartanak majd állásokat stb. - mindezt a nyelv és szokások ismerete hasznos voltával igazolva.
Nos, akár kételkedünk e nyakatekert reakció őszinteségében, akár nem, a kisebbségi nyelv és szokások ismeretének mint igénynek a természetességét kézenfekvőnek tekintjük, miként többször megírtuk már - és főleg nem brüsszeli elvárásokra hivatkozva, hanem mindenekelőtt a lakossági érdeket és az intézmény rendeltetését tartva szem előtt, hiszen világos már egy évszázada: az asszimilációs nyomásgyakorlásra, elnyomásra felhasznált rendőrség saját tulajdonképpeni feladatait (bûnüldözés, közlekedés- és erkölcsrendészet, gazdasági felügyelet stb.) ellátni nem képes, mi több, a természetes rend felforgatásának eszközeként folytonosan békét bont, közrendet háborít, törvényszegésre ösztökél, méltóságérzetet sért, és a mundér becsületét rontja.
No, de mielőtt tûzbe jönnénk, vegyük szemügyre még egyszer a hírt: az ugyanis korántsem állítja azt, hogy a kisebbségi nyelvek az őket természet szerint megillető helyre kerülnének a rendőrségi eljárásokban, mindössze annyit, hogy alkalmaznak majd például magyarul is tudó és a helyi szokásokat ismerő személyeket, illetve egy hajszállal mégis többet: hogy kisebbségiek számára tartanak fel állásokat. Utóbbi feltétel valóban a haladást, a magyar nemzetiségûekkel szembeni diszkrimináció részleges feloldását jelentené.
Fontos változás - önmagában azonban nem kielégítő.
Mert vajon csupán ennyit vár-e el a magyar, jelesen a székelyföldi lakosság az intézménytől? Nem titok, az utóbbi években - miután az ezredfordulóra például Háromszéken az a képtelen helyzet állt elő, hogy a rendőrségi alkalmazottak 95 százaléka volt román nemzetiségû, ezzel teljesen gyarmatosító jelleget adva e jobb sorsra érdemes intézménynek - vettek fel magyarokat a városi és megyei kapitányságokra, falusi őrsökre, de azok száma és aránya ott még mindig abnormálisan alacsony. Ráadásul olyan informális szûrőkön kell keresztülmenniük, melyek mintha az asszimilációs-törleszkedő hajlandóságot jutalmaznák, arról nem is beszélve, hogy kisegítői, alárendelt szerepkörükben valóban csak a tolmácsi feladatokat láthatják el, illetve amolyan segéderőként a szigorú utasítások betartása vagy például a közönségszolgálat legalsó fokain (önmagában fontos vívmány!) szolgálhatnak. Szó sincs hát arról, amit joggal vár el a székelység az általa 80-85 százalékban lakott régióban: hogy parancsnoki karától le az ablakhoz ültetett hölgyig és titkárnőig többségében magyar nyelvet ismerő, sőt, magyar legyen az állomány, s hogy e magyar felügyelői és közrendőri kar - míg az államgépezetbe célszerûen, az irányítók által megkívánt módon illeszkedik be - a helyi lakossághoz alkalmazkodva megszabhassa a maga megyéjében a munkahely hangulatát és munkastílusát, belső nyelvhasználatát, íratlan szokásrendjét.
Különben az alárendeltségi státusban alkalmazott és tartott magyar csak a diszkrimináció újabb fajtáját testesítheti meg, a szolgalelkûség másik iskoláját járván ki.
Nem erre vágyik a rendőri pályára lépni kívánó székely fiatal! Ezért is nem tolonganak a jelentkezők, inkább amolyan meghívásos kiválasztás folyik - nem lakossági szempontok alapján.
Személyesen tapasztaltam: magyarnak mondott rendőrtiszt csak főnökei utasítására hajlandó magyarul megszólalni - nyilván azért, mert tudja, neki máskor nem szabad vagy nem tanácsos azt megtennie. Hasonlóképpen robotszerûen jár el a közrendőr, aki igazoltatáskor kizárólag csak románul hajlandó szólni - bár magyar családból származik, testvérei mind magyarok, és szégyenkezve sütik le szemüket, valahányszor az ismerősök panaszkodnak ,,felkapaszkodott?, viselkedésében elidegenedett bátyjukra. Ezek a nyelvet és, lehet, lelket is cserélő emberek egy intézményen belüli légkör hatására torzultak el, vetkőztek ki korábbi önmagukból. E légkörön kell változtatni - ami a fenti retusálással bajosan lesz véghezvihető.
Ui. A mai úzus kizárja a lehetőségét is annak például, hogy egy igazoltató policáj mindkét nyelven bemutatkozzék, mintegy a polgárra bízva, melyik nyelven kíván értekezni vele. Ma az egész viszony pontosan e kizáráson alapul.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép