Máról holnapra: Segélyköszönő

2005. november 11., péntek, Archívum 2003–2007

Sok forrásból érkeznek hozzánk hírek, előbb a távoli, az országos méretû katasztrófákat taglaló információk árasztanak el, a tengerparti településeket pozdorjává szaggató szökőár Távol-Keleten, majd a Mexikói-öböl partvidékét végigsöprő hurrikánok elképesztő pusztításai, és a változatosság kedvéért a pakisztáni-indiai földrengéssorozat rengeti meg még a jó egészségi állapotban lévők idegeit is. Ezt mintegy cifrázzák a repülőgép-szerencsétlenségek, vonatkisiklások, az autópályákon egymásba rohanó kocsik rémtörténetei. Utóbbiak amennyiben hozzánk közeliekkel vagy közelünkben történnek, néhány napig a slusszkulcs behelyezése előtt bekapcsoltatják velünk a biztonsági övet. Ha tőlünk távoli térségben következnek be ezek a sajnálatos események, az itteni közember passzivitása nem oldódik, s egyébként is az egyik katasztrófa hírözöne elnyomja, semlegesíti a másikat. A legsúlyosabb katasztrófákat is meg lehet szokni, alkalmazkodunk hozzájuk, akárcsak orrunk a legbûzösebb szagokhoz.
Persze, kivételek is vannak. Az egymástól elszakadt vagy elszakított, nagy földrajzi távolságokra sodródott emberek általában egymás sorsának alakulását illetően érzékenyebbek. Amennyiben kényszerû és tömeges család- és szülőföldelhagyásról van szó, s a szellemi, hitbéli, szakmabéli és gazdasági önvédelem szükségességét felismerve társaságokba, baráti közösségekbe szerveződnek az emberek, kialakul a kollektív érzékenység is.
Engem éppen az Egyesült Államokban fogott, többnyire az ?56-os emigránsok és ezek leszármazottainak, a vélük szimpatizálóknak körében a székelyföldi falvakra rontó elvadult vizek híre. Csodálkozásomra tőlünk több ezer kilométerre, nem is a mi tájainkról elszármazottak úgy reagáltak a Székelyduvarhely környéki katasztrófák hírére, mintha vélük vagy az övéikkel, és a szomszédban történt volna. Az amerikai magyarok baráti közösségének népes csapata a Reménység-tavánál hagyományos évi találkozóján vett részt, és már ott körvonalazódtak azok a tervek, hogy miután egymástól több száz vagy ezer kilométeres távolságokra kerülnek, miért és miként segítenek a bajbajutottakon.
Hazaérkezésem után sorra-szerre értek utol a hírek. Fülöp László ?56-os emigráns, nyugalmazott tervezőmérnök írja: a Minnesotai Magyarok vezetősége megszavazott 500 dollárt a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. A megszavazásban ,,elnök-rokonodnak? oroszlánrésze volt (s egy kicsit nekem is). Az összeget az unitáriusokon keresztül küldjük. Utána a Fülöpök a donálást megtoldották 100 dollárral, mire többen hozzájárultak. Zoltai Olga, Grauzer Csilla, Galló Tibor, Vincze-Kubányi Mária, Fillyaw Ilona, Bor Gyuri és mások, s a végén 1400 dollárnál kötöttünk ki.
Az ,,elnök-rokon? az igen aktív Fülöp (Sylvester) Ágnes, aki a Lake Hope-i találkozón is a minnesotai magyar közösség éves munkáját taglalva legtöbbet Kárpát-medencei segélyakcióikról beszélt.
Mikor indultam haza a Reménység-tavi találkozó színhelyétől, több száz mérföldre az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének vezetői - Balogh András református lelkész, Demeter András vállalkozó, Demeter Edith és társaik - engedtek azzal a kérés nélküli ígérettel utamra, hogy a legközelebbi rendezvényeiken gyûjtenek az árvízkárosultak számára. Demeter András a múlt hét végén hívott: 5000 dollár adomány gyûlt össze. Kihez, milyen számlaszámra juttassák el? (A sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközösséget jelöltük meg, amely, mint eddig is tette, a szükségben lévőkhöz - a siménfalvi iskolához, melyet különben lapunk is felkeresett csekélyke nyolcmillióval - juttatja az összeget.)
Amerre az Új Világban térültem-fordultam, a segítő, támogatói szándék mindenhol előbuggyant. Azzal a megjegyzéssel, hogy az átvett összegek sorsáról bár egy, az átvételt igazoló levélkéből tudniuk kellene, mert, sajnos, lesz még árvíz, földcsuszamlás, s az iskoláztatás dolgában is sokak szorulnak segítségre.
Az adományátvételnél általában nem nehezedik el a kezünk. Csak a golyóstollból nem futna papírra néhány köszönő szóra való paszta?
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-11-10: Archívum 2003–2007 - :

vegyes