Székely történelmünk írott emlékei között kutatva pár évvel ezelőtt került kezembe a Székelyek ítéletidőben címû Zágoni István-mû, mely azóta majdnem hetenkénti olvasmányom. Mindjárt három éve, hogy mozgalmat indítottam a Székely Hadosztály erdővidéki hőseinek felkutatására s egy baróti emlékmû állítására is. Ott kezdtem, ahol az értelem lakozik: öt középiskola igazgatóságához - Kézdivásárhelytől Barótig - körlevelet küldtem, kérve közremûködésüket. Ezt követően Erdővidék tizennégy tantestületéhez intéztem hasonló tartalmú kérést, hogy kutatnának tanítványaik, valamint a szülők bevonásával a volt székely önkéntesek után, akik Zágoni István és Bíró Tibor hívására önként sorakoztak zászlójuk alá. Sajnálattal közlöm, hogy egyetlenegy magyar tanár, tanító sem érdemesített válaszra. Megdöbbentő tapasztalatom, hogy pedagógusainknak halvány gőzük sincs igaz történelmünk eseményeiről, nincs nemzeti öntudat, hagyománybecsülés, mert a diktatúra idején erről ,,bûn? volt beszélni, viszont az azóta eltelt jó tizenhat év alatt sem volt részük sem nekik, sem tanítványaiknak magyar nemzeti öntudatot adó ismeretek elsajátításában. Ha megkérdezek egy középiskolás diákot, hogy mit jelent magyarnak lenni, nem tud megközelítő választ sem adni. (Tisztelet néhány kivételnek, mert az a mai történelemtanár, aki egy VIII. osztályos diáknak feladatul adja Kossuth és Széchenyi vitáját anélkül, hogy egyetlen eligazító mondatot a fülébe rágott volna e két legnagyobb magyarunkról. A szegény diák hozzám fordult segítségért, és arra a kérdésemre, hogy ki volt Széchenyi, egyszerû nem tudommal válaszolt. Mit várjunk akkor Székely történelmünk feltárásában, megismertetésében?)
Mindezek mellett nem adom fel, további küzdelmet folytatok az 1918-20-as évek székely hőseinek felkutatásáért.
Szemléző kutatásaim folytán megszereztem Barótról Pataki Károly két fia: Ferenc és István nevét, ott fognak szerepelni az általam tervezett s valamilyen segítséggel felállítandó emlékmûvön. Ugyancsak felderítettem Vargyasról Máthé Ferenc (mellékneve Bajusz őrmester) nevét is, aki Kolozsváron csatlakozott a zászlóaljhoz. A tisztikar a következő: Zágoni István főhadnagy, Bíró Tibor hadnagy, Székely Gyula főhadnagy Bibarcfalváról, Zathureczky Artur Barótról, Fosztó Béla főhadnagy Bardocról, Gáspár Elemér főhadnagy Bodosból, Apponyi Lajos főhadnagy Csíkszeredából és báró Apor Péter huszár főhadnagy Torjáról. A csapatot Barótról Kolozsvárra vezette Bocz százados, adatai ismeretlenek. A baróti tisztikar létszáma kb. 22 fő lehetett. A többiek kilétének felderítéséhez a jó szándékú és székely nemzeti öntudattól áthatott olvasók segítségét kérem: ha sikerült róluk és másokról is személyi adatokat találni, legyenek szívesek, küldjék el nekem.
Köszönetteljes és kiváló tisztelettel,
Zsigmond László, Málnásfürdő
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.