Észak-amerikai portyánKitekintő: Hitünk, hazánk és humorunk

2005. november 12., szombat, Archívum 2003–2007

Vendégváró középréteg
Észak-amerikai portyám során Chicagóban véletlenül nyertem turisztikai ,,nagydíjat?. Demeter András, reptéri fogadóm, az első napokban házigazdám és baráti kalauzom a Michigan-tó-parti megapolisban megérkezésem után mindjárt arról faggatott, hogy mit szeretnék látni nemrég még a világ legmagasabb felhőkarcolóját magáénak tudó városban. - Bármit - válaszoltam, nekem itt minden új, mint a ma született gyermeknek. Válaszomat nem minősíthette kielégítőnek, mert tovább kérdezett, látványosságokat és nevezetességeket sorolt fel, amelyeket, nyilván, minden messziről érkezőnek meg kell tekintenie.
- Ha én nem jöttem volna ide, a hét első munkanapján mi lett volna a programod, mit kellett volna elintézned?
Arcán bizonytalanság rebbent. Tudtam, hogy vállalkozó, az építészeti szakmában dolgozik-dolgoztat, lakásfelújításokat vállal.
- Egy zsák speciális cementet kellett volna szereznem - mondta.
- Érdekel a dolog, menjünk, vásároljuk meg.
- Vigyelek egy raktáráruházba? - csodálkozott.
- Igen. Ilyen helyeken én otthon sem nagyon járkálok.
A tervezett városnézést áthangolva elmentünk egy építőanyag-raktáráruházba. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez egy futballpályányi nagyságú óriáscsarnok volt, többemeletnyi magas, ahol százezer anyagféleség honol, s ahol a padlócsempétől, parkettől, valószínû, a tetőzetre ültethető szélkakasig minden megtalálható. A csarnok egyszersmind állandó kiállítás is. A bebútorozott szobáktól, a felszerelt konyha- és fürdőszobatípusokig mindent fellelhetsz. A leendő lakásod kulcsát is, kulcstartóval együtt. És ízlésed, zsebed vagy a megrendelő kívánsága szerint ezer meg ezerféle modellből válogathatsz.
A járdánál szélesebb folyosókon, az állványokra helyezett anyagrakterek falai között különféle targoncák suhantak szinte nesztelen, a kliensek nagyméretû bevásárlókosarakkal sétáltak, és válogatták a számukra szükséges anyagokat és eszközöket.
András meggyőződhetett arról, hogy engem valóban érdekel a dolog, az üzletbeli ismerőseinek odaköszönve vagy köszönésüket fogadva, egy-két barátságos szót váltva, mintha már nem is a zsák cementet keresné, szakszerû raktáráruházi bemutatót tartott nekem, aminek a summája az volt, hogy ő rendszerint itt vásárol, és a saját lakását is teljes egészében az innen beszerzett anyagokból építette fel. Cakpakk - minden innen került ki. Nagybani kereskedelmi áron. A szakmunka már az ő és a családja dolga volt. Pálma, a felesége és az akkor tizenéves Rebeka lányuk sem maradt ki a ,,játékból?, a gyereklány adogatta fel neki a tetőszerkezet kialakításához szükséges staflikat, léceket.
Demeter András itthon - Marosvásárhelyen - szakiskolai tanár volt, s a vásárhelyi véres vasárnap meg egyebek miatt csapta be maga mögött a hazai ajtót.
Most az öttagú család (Pálma asszony és gyerekeik, Rebeka, Tamás és Józsué) Chicago Morton Grove kertvárosában - a rengeteg faóriás és díszcserje miatt parkvárosnak kellene neveznem - mutatós és praktikus, kétszintes, maguk építette villalakásban él, amely egyben az építészeti vállalkozó ,,árubemutatója? is lehetne. Háza belsőépítészeti remeklés, a különféle anyagféleségek természetes szépségét nem csak funkcionálisan, hanem díszítőelemként is bemutató kiállítás anélkül, hogy magamutogatón hivalkodó lenne. A szobák, a társalgó a család ideális életterét is képezi, elkülönítették azokat a funkciókat, amelyek az élet intim szférájához tartoznak, de a családi közösség számára kiképzett terek az együttléthez biztosítanak keretet. A hatalmas konyhapult, a konyhagépek, hûtőszekrények, a szekrénysorok harmóniája szépséget, békességet sugároz, és igazi funkciójuk mellett a jó közérzet kellékeiként vannak jelen.
A bejárat előtt hatalmas fák a főépülethez simuló garázzsal, az egybevágott nappaliból-konyhából üvegfal választja le a füves és virágos kiskertet, ahová tágas ajtók nyílnak. A kinti pázsiton napernyő, nyugágyak, grillező felszerelések, bár én a függőágy túl intenzív használatáról nem vagyok meggyőződve.
A Demeter Andrásék és mások, köztük a Balogh András tiszteletes úr lakását többször is megcsodálva gondoltam arra, hogy a mi módos embereinknek Erdélyben nem annyira az amerikai stílus külsőségeiben flancos túlzásait kellene majmolniuk, hanem ezt az emberi léptékû méretek mellett a táj jellegével harmóniában lévő praktikusságot, ami lakályosságot és szépséget együvé tud varázsolni. Demeter András baróti, 1962 óta marosvásárhelyi; felesége, Pálma szintén marosvásárhelyi. Milyen kár, hogy szülőföldjükre az otthonteremtés itt jelzett ,,kellékeit? nem tudják átplántálni, s bebizonyítani azt, hogy a lakásépítéshez és ennek kiképzéséhez nem csupán pénz, hanem szakértelemmel, gyakorlatiassággal társuló ízlés is szükséges.
Az épületanyag-raktáráruházban baráti vezetőm nem találta meg a keresett cementet - ha gyanakvó természetû lennék, azt hinném, hogy érdeklődésemet látva kalauzolt egy másik, épületanyagot és épületelemeket, a lakásbelső kialakításához szükséges kellékeket forgalmazó nagyáruházhoz. Ebben már az anyagféleségek származási helyére is figyeltem. A skála a kanadai fenyőféléktől a trópusi régiók, Dél-Amerika faféleségéig terjedt.
Szóval, Chicagóban Demeter András vállalkozó társaságában jöttem rá a vendégeskedés egyik alaptörvényére: ha ismered a téged kalauzoló személy érdeklődési körét - ez nem mindig azonos a foglalkozásával -, ha sejted vagy ismered a hobbiját, szenvedélyét, irodalmi és mûvészeti érdeklődését, hitét és felekezeti vonzalmait, az addig számodra ismeretlen ember is olyan élményszerû ,,idegenvezetéssel? viszonozza-jutalmazza érdeklődésedet, amely megszépíti, tanulságossá és emlékezetessé teszi az együtt eltöltött időt.
A következő napokban Chicagóban ezt a sejtelmemet ki is próbáltam.
Békét sugárzó hadtörténet
Chicagói napjaim során Nagy Imre, a Balogh András tiszteletes úr vezette Szabad Magyar Református Egyház egyik vezető embere volt a következő kalauzom. Teljes mértékben rábíztam úti céljaink kijelölését.
Az egyik legszebb napomat köszönhetem neki. A biztosítószakmában dolgozó férfi egy magánalapítvány révén létrehozott amerikai hadtörténeti parkba kalauzolt. Ennek az Egyesült Államokban gyorsan megszokható hatalmas méretei, azaz kiterjedése mellett az volt az érdekessége, hogy a gyilkolás félelmetes és brutális harci eszközei egy bámulatosan szép díszparkban ártalmatlan, a szó szoros értelmében is játékeszközökké válhatnak. Az első világháborútól a vietnami háború harcaiban is részt vevő tankok például a sétányok mellé, a park óriásfái alá kiállítva gyerekjátékokká szelídültek. Készítettem is egy sor fotót a hatalmas monstrumok ágyúcsövén tornamutatványokat végző srácokról.
A park egésze pompás virágház és gyönyörû erdő. Patakok, csermelyek folynak át rajta, a tájhoz simuló hidakról, pallókról a vízben láthatod a halakat. A hadtörténeti múzeum fő épületében - az alapító amerikai tábornok múzeumként szolgáló kastélyában - értettem meg, hogy miért nem az agresszivitás irányába fordítja ez a harcias létesítmény az ember érzelmeit és fantáziáját, mint ahogyan ezt ma elsősorban az elektronikus médiák, a filmek a világ minden táján mûvelik.
A békés hangulatot, a nyugalmat, a biztonság érzését az bûvöli a látogatóba, hogy a tábornok úr kivételesen mûvelt, mûvészi érzékkel és érdeklődéssel megáldott ember volt. A kastélymúzeumban érdekes, egyedi a fegyverterem, a fegyvergyûjtemény is, de amint észrevehettem, a látogatók zömét a kulturális és mûvészeti értékek, ezeknek az egykori neves katonaember ízlésvilágából kiolvasható jegyei vonzzák.
A ,,hadtörténeti park? a messziről érkezőt, mint magamat is, kíváncsivá teszi, csodálatra hangolja, az amerikai látogatóban nemzeti büszkeséget ébreszt és táplál, hazafiságában erősíti, ami ott nem különös és nem szégyen, mint a Kárpát-medencei magyarok körében.
Erdélyi vonzalmak
Nagy Imre más meglepetést is szerzett számomra. A csíksomlyói búcsúról úgy beszélt nekem, mintha rendszeresen és együtt látogatnók azt. Senki erdélyi rokona nincs, de békési származású chicagói magyarként a Szentimrei barlangról, a Hargita szépségéről szakelőadást tud rögtönözni. Debrecent tartja a legszebb magyar városnak. Az autóban klasszikus zene, magyar operaáriák mellett beszélgetünk. Arról is, hogy 1956-ban, tizenhat évesen Győr mellől indult az osztrák határ felé. Az első ötezer magyar menekült közé tartozott, akiket még repülővel, és nem hajóval szállítottak át Amerikába. Így került Sass Márton építészmérnökkel és annak akkori feleségével, Sass Magdával - közös barátainkkal, akiket a ?70-es, ?80-as években gyakran kalauzoltunk erdélyi útjaik alkalmával; Magda asszony ma Kertész Imre Nobel-díjas író neje - együtt Chicagóba. Nagy Imrének amerikai ír származású a hitestársa - ezt mintegy szabadkozva mondja, amiért az aznapi kirándulásunkon nincs jelen, s ez azért van, mert úgy sem értenők egymás nyelvét. És a témát lezárandó közli: felesége, az ír asszony az ?56-os magyar szabadságharc csodálója és nagy tisztelője.
Demeter András házigazdámmal volt egy másik gyönyörû napunk, és ez is a személyes érdeklődés, hitbeli kötődés jegyében fogant és telt el. Meglátogattuk a Billy Graham Centert, az amerikai kereszténység fellegvárát, Wheaton College-t, ahol meghatódva szólt arról, baróti szülei mennyit tettek azért, hogy életüknek értelme legyen, hogy minden körülmények között magyarok maradjanak, s ne magunkat, hanem Istent dicsérjük. Bennünket itt, Amerikában is a ,,3 H? tarthat meg: hitünk, hazánk és a humorunk. Ennek a jegyében élünk, s ennek köszönhetjük, hogy ,,a hajunk még nem hullt el?.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép