Gyarapodó magyarokKözélet: A fától a tőkéig

2005. november 15., kedd, Archívum 2003–2007

A legújabb román földreform első lépései a visszaszolgáltatás mellett az újraelosztás elemeit is tartalmazták, s csak a legújabb törvény állítaná helyre maradéktalanul a tulajdonviszonyt 1945-ig visszamenően - ha az még lehetséges lenne a korábban ennek ellentmondó döntések felülvizsgálata nélkül. Újraelosztó, nivelláló elemei folytán a reform a gazdálkodást nemegyszer megnehezítő feltételeket szült, olyan birtokszerkezetet, melynek hátrányaira sorozatunk bőven kitért a korábbiakban. E tény első felismerői az ingatlantulajdon birtokába jutott egyházak voltak, ezért az első összefogási kísérlet is az ő berkeikben született. A református égisz alatt létrejött Rika Erdőgazdálkodási Egyesületet ugyan 2004-ben jegyezték be, de a kezdetek korábbra nyúlnak vissza, és mindjárt nemzetközi tapasztalatokra is épített. Első elnöke, Makkai Péter árkosi református lelkész vázolja fel az alábbiakban a vállalkozás történetét.
Harminc hektárral csak megbukni lehet
- A német keresztyén vállalkozók Iniciative Alapítványának képviselője, Christof Gürtler úr járt nálunk októberben. Kelet-Németországban annak idején nem államosították az egyházi erdőket. Ráadásul a nyugati ember mentalitása is más, mint nálunk. Utóbbit jól fejezi ki a román szólás: ,,se fur? ca-n codru? (lopnak, mint az erdőben). Nyu­gaton az erdőt lopni, azzal visszaélni azt jelenti, hogy saját magad lopod meg. Nos, Gürtler úr erdészmérnök, és ő már annak idején az egyházi erdőket gondozta, menedzselte. 30 éven keresztül végezte ezt a munkát. Tagosítva, összevonva ott sem volt, egy land területén két-háromezer hektár feküdt, de szétszórva. Amikor nálunk első lépésként az egyházközségeknek 30 hektárt szolgáltattak vissza - ha egyáltalán visszaszolgáltatásnak lehet nevezni, hiszen akinek nem volt erdeje, az is kaphatott harminc hektárig a máséból -, akkor ők felajánlották, megosztják velünk tapasztalataikat. Mi felkészületlenek voltunk, és az a meglátásom, hogy ez általános jelenség: nem készültünk fel a törvény fogadására, mit is kell tenni hasonló helyzetben. Tizen- és annyi éven keresztül beszéltünk az erdők visszaadásáról, és amikor visszakaptuk, nem tudtuk, mit kezdjünk vele, a törvény alkalmazásához hogyan viszonyuljunk. 2001-ben, amikor kezdtük visszaosztani az erdőket, tartottunk egy konferenciát, és akkor vált világossá előttünk: valójában itt nagyon jól tudták, hogy 30 hektárral csak bebukni lehet. 30 hektár erdő fenntartása, kezelése, rendezése sokkal többe kerül, mint amennyi hasznot hajt hosszabb távon. Elkészítettünk egy tervet, egy grafikont, amely bemutatja, harminc éven belül hogyan bukik meg erdőgazdálkodásával minden egyházközség. Sepsi egyházmegye harminc egyházközségében gondolkod­tunk: az idén megbukik az egyik, jövőre a másik, és így tovább. Az egész egy újságcikk­ből indult ki, melyben beszámoltak arról, mekkora öröm, hogy a falu visszakapta erdejét, tarvágás volt, és az egyházközség ennyi és ennyi lejhez jutott, ebből pedig tatarozza a templomát. Igen, az egymilliárd lejt mind felhasználták, a templomjavítás rendkívüli fontosságú - de a pénz elment, és utána a tulajdonos csak fizet és fizet, és ráfizet. A gyülekezetek anyagi háttere pedig nem olyan, hogy hosszabb távon 30 hektár erdőt fenn tudjon tartani. Ekkor kezdtünk el gondolkodni. Mivel a törvény megengedte, hogy egy megyén belül a teljes egyházi vagyont nézzék, mondhattuk volna azt, hogy Sepsi egyház­megyében az 1100 hektárt egy helyen lehetett volna igényelni. Nem tettük meg. Ezért mondom, hogy nem voltunk felkészülve! Mindegy, ez lejárt. Most hasonló helyzetben vagyunk: jött egy törvény, melyet semmi­képpen sem lehet restitutio in integrumnak nevezni, mert nem nyúlnak hozzá ahhoz, amit már szétosztottak. Tehát e törvény egy illegálisan létrehozott helyzetet szentesít.
- Kárpótlásról beszélnek.
- Jó. Most is a felkészületlenségünket emelném ki. Nem tudjuk, hogyan éljünk a lehetőséggel.
- Nem sikerül egyeztetni az esetleges egy tagban való kimérésről?
- Tessék elképzelni, hogy egyházközségek, presbitériumok, lelkészek azon vitatkoznak: mivel te kaptál az én 150 hektáromból 30-at, azért te azt most add vissza nekem!
- Konfliktushelyzet.
- Ahelyett, hogy megpróbálnánk kihasználni a helyzetet. Hogy mi kérjük vissza jogos jussunkat! Ne nyúljanak hozzá ahhoz, amit eddig adtak! Az rendben van. De egyben igényeljük vissza az erdőket. És van rá lehetőség, hogy a fennmaradó pluszokat egy helyen méressük ki!
- Ehhez békét kellene kötniük az egyházközségeknek?
- Az természetes, hogy a presbitériumok ragaszkodnak a sajátjukhoz, de rövidlátás ezen lovagolni, ezen nem túllépni. Egyesületünk alapgondolata, hogy mégis van megoldás, hogy ezeket a szanaszét fekvő erdőket mégis egy kalap alá lehet vonni.
- Ha már a birtoktesteket nem lehet, legalább a gazdálkodás koncentrációját elérni?
- Így van.
- Létezik kimutatás arról, mennyit kaptak vissza és mennyit kell még kapniuk?
- A Sepsi református egyházmegye 30 községe 900 hektár körül kapott vissza, mindenki 30 hektárt, ezen felül még olyan 200-250 hektárról lehetne most szó. Annak előnyei lennének, ha egyben mérnék ki, ráadásul valamelyik nagyobb taghoz csatolva. Visszatérve az egyesülethez: persze, mindenki félt egy kicsit, nem akarunk-e megint központosítani, és miért? Az emberek ma félnek attól, hogy valamiben közösen gondolkodjanak. Holott ebben, az egymásra támaszkodásban a jövőnk. Ezt bizonyítjuk most egyesületünkkel, más egyházmegyéktől eltérően, ahol mindenki külön intézte a maga dolgait. Példaként említeném, hogy míg másnak mondjuk 500 000 lejbe került az üzemtervek elkészítése hektáronként, addig mi, mivel egyesületként kötöttünk szerződést egy céggel, ennek köszönhetően több mint tízszázalékos kedvezményt kaptunk, és mint egyesület ráadásul az áfát is vissza tudtuk igényelni! Nonprofit egyesületként!
- Az erdőkezelést kivel végeztetik?
- Részben magánerdészettel, részben nem. Nem beszélve arról, hogy megnyertünk egy 9000 eurós német pályázatot is az üzemtervezésre! Amíg más teljesen magára volt utalva, addig e harminc egyházközség ebben a kedvezményben részesült. A statútumunkban az is benne van, hogy létrehozunk egy alapot, mindenki évente bemutatja, mit valósított meg.
- De lehet-e közös gazdálkodásról beszélni, ha nem közösen folyik az erdőfelügyelet is? Persze, a földrajzi szétforgácsoltság miatt is más-más erdészetekhez kellett csatlakozniuk?
Nem látják a fáktól a tőkét
- A célunk az lenne, hogy az egyesületünkben végre mindenki lássa be, nagy előnyöket nyújt. Mire gondolok: az alapszabály szerint minden évben tartunk egy kiértékelőt. Egyeseknél vágtak, és van bevétel, másoknál inkább veszteség. Akik nyereséget termeltek, 15 százalékot betesznek egy közös alapba azok megsegítésére, akik veszteséget termeltek. Mert egy bizonyos idő után cserélődnek a szerepek. Ilyenszerûen segíteni tudunk egymáson. A másik: most hirdetett meg a Sapard egy nagy összeget kimondottan erdőgazdálkodásra, ezen magánerdészetek, közbirtokosságok és ilyen egyesületek is részt vehetnek. Mivel nálunk 900 hektár erdő van, esélyeink nagyok vagy egy erdősítés, vagy egy csemetekert, egy kitermelés stb. költségeinek fedezésére, amiből jövedelem is származik, és ennek a tagok látnák hasznát.
- Saját magánerdészetet alapítani nem lehetett ezekre a külön parcellákra?
- Ne lehetett. Nem is volt cél.
- Tehát az üzemterv közösen készült. Van egy szervezeti élet, évi kiértékelés, és kisegítik egymást a közös alapból, kompenzálandó egyesek veszteségeit. Ezekhez egyéb üzemágak is társíthatók. Közös értékesítés? Feldolgozás? Vágás?
- Így van. Most tudjuk azt az üzemtervek alapján, hogy az egyházmegyénkben a jövő évben 1100 köbméter fát fogunk kivágni. Gondolkodhatunk tehát azon, hogy azzal mi történjék. Mert előfordulhat, hogy ha nekünk sikerül közösen megkötnünk egy céggel egy szerződést, és ezt az egészet eladjuk, akkor már a pénzt osztjuk el, és mindenki megveszi magának a tûzifát, mert olcsóbb lesz úgy. Ezek tehát lehe­tőségek, amelyekhez azonban fel kell emelkedni. Távlatosabb viszonyulásra van szükség.
- Kiérzem szavaiból, hogy viták dúlnak a belső berkekben, a dolog nem megy olyan simán. Ezekről nem kíván nyilatkozni. Jó. Térjünk vissza a németekhez: modellt tudtak nyújtani - esetleg egyebet is?
- Úgy van, a német modell azonos. Ott most nehézségekkel küzdenek, de több évtizedes tapasztalatuknak nagy hasznát vehetjük. Át lehet venni ötletet, gondolatot. ?k sugallták az egyesület ötletét is. Mert itt mindenki azt mondta, még az erdőmérnökök is, hogy ez annyira szét van szórva, hogy lehetetlen az együttmûködés. Erdészeink ahhoz vannak szokva, hogy tízezer hektárok egyben fekszenek! Pedig a nagyapáink úgy gazdálkodtak, hogy itt is volt egy hektár, ott is három. Igaz, az erdőt másra használták, mint ma. Ma kivágásra szánják - és kész. A nagyapáink számára az erdő egy tőke volt. Arra lehetett építeni, kölcsönt felvenni, amivel más vállalkozások hátterét lehetett biztosítani. Nekünk tehát a mentalitást kell megváltoztatnunk. Presbitereink, lelkészeink, gyülekezeteink az erdőben ne a kivágható tûzifát lássák, hanem a tőkét, mellyel más vállalkozásba is lehet vágni. E mentalitásváltásnak egyesületünk eszköze lehetne. Nagyon nehéz. A németek az üzemterv elkészítésében segítettek, nekünk úgyszólván ez nem került pénzbe, mert ők támogatták. De itt is fontos: ezt a pénzt nem szabad felélni, ezt a 9000 eurót. Mert ha feléltük, vége. Tehát a gyülekezetek mégis járuljanak hozzá az üzemterv költségeihez, mert így is olcsón kapták meg, 30 százalékkal olcsóbban, mint mások. A költségeknek legalább felét az egyházközségek gyûjtsék össze és adják be. Mert akkor létrejön egy forgóalap, melyet használhatunk majd. Minden pályázatnál önrészt kérnek, az említett Sapard-pályázatot szeptemberben hirdették meg. Miért ne lehetne elindítani egy kitermelői csoportot, egy kis szállítást? Vagy láttam a Billában becsomagolt tûzifát: miért ne tudnók azt mi felajánlani? Egy köbméter tûzifát dupla áron értékesíthetnénk, például!
*
A fentiekhez még annyit, hogy Christof Gürtlert őszi ittjártában fogadta Háromszék prefektusa is. Látogatása jól fogott azért is, mert figyelmeztethetett, hogy az erdőirtás körül kitört botránynak nemzetközi visszhangja is lehet, de főleg azért, mert a prefektus biztosította az egyesületi vezetőket: felkarolja annak érdekvédelmét, azon lesz, hogy a még visszajáró vagyont erdőben mérjék ki, és ha lehetséges, egy helyen. ,,Ez lenne igazán a nagy eredmény. S ahogy Kató Béla főjegyző úr mondotta: az első alkalom lenne Trianon óta, hogy az államtól végre kapunk is valamit??
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép