A megyeszékhely lakójának nem kell magyarázni, miről van szó. Már-már szinte mérhető megkönnyebülés kísérte, amint tucatnyi főutvonalat és sok mellékutcát kezelésbe vettek az aszfaltozó munkások, s ahogy az autók futása simábbá vált, ahogy a forgalom felgyorsult és normálisabb ritmust vett fel, fellélegzett gépkocsivezető és gyalogos egyaránt. Mintha egy tizenöt éve, de annál is hosszabb, több évtizede tartó lidércnyomás engedett volna erejéből vagy szûnt volna meg. Túlzás nélkül állítható, számottevő esemény, és a sajtó nem mehet el szó nélkül mellette. Íme, mire képes a város, ha pénze van, és kellő a nekibuzdulása is. Egyetlen nyár és ősz elegendő volt ahhoz, hogy sok-sok évi lemaradást behozzon, hogy járható útviszonyokat teremtsen, s bár a kanálisfedelek beillesztése még szemlátomást nemigen megy, az útburkolat már kielégítő minőségû lenne. A város esztétikailag is sokat nyert, végre a turistákat sem riasztja el gödrös, tengelytörő utcáival, a lakosság élvezheti a pormentesebb levegő előnyeit. Ami különben hátrány - nevezetesen, hogy a település aránytalanul kis területen fekeszik -, ezúttal előnyre váltható, még egy-két év, és ebben az ütemben haladva valamennyi útja és utcája, hogy ne mondjam, sikátora is, rendbe szedhető, s legalább e tekintetben nem esik majd kifogás alá.
Külön öröm, hogy a rendcsinálóknak a járdákra is kezd kiterjedni a figyelmük, bár még a kelleténél kisebb mértékben. Aki megírtam pár éve, hogy itt agyrázkódást kapnak a levegőzni kivitt csecsemők, ma már nem fogalmaznék ennyire drasztikusan.
Ha végigviszik, várostörténetileg is fontos fordulat lesz, amit produkáltak, itt ugyanis mindig gond volt az utcák állapotával, mi több, kielégítő - a központi rész szûken vett pár száz méteres útszakaszait leszámítva - szinte sosem volt. Historikus munkájából idézek, a 19-20. század fordulójának koráról írja Pál Judit: ,,Sepsiszentgyörgyön is elhatározták, hogy mivel az utak fölöttébb fontosak, de teljesen elhanyagolt és majdnem járhatatlan állapotban vannak, szükséges a kijavításuk és burkolásuk. (?) Igaz, még a 20. század elején is, a Barompiacra vezető utca rendezése után az azt megelőző viszonyokról azt írták: ?az egész utca hosszában mély gödrök és alig járható meredélyek váltakoztak, esős időben a feneketlen sár miatt majdnem életveszélyes volt a közlekedés? (?) A századfordulón a polgármester (ifj. Gödri Ferenc) diadalmasan jelentette: ?A város szépítésére nézve korszakalkotó lépés volt az 1897. augusztus-szeptember havában készített csinos aszfaltjárda, mely (?) 374 méter hosszú vonalon a város legélénkebb forgalmú központjában rakatott le. (?) A város főterét nagyban csinosította ez a városunkban első aszfaltjárda, melynek öt méter szélességû szép és kényelmes szakasza a közönségnek egyszerre a legkedveltebb sétálóhelyévé, korzójává vált (?)??
Ma az aszfaltburkolat egyaránt szolgál jármûvet és gyalogost - a korzó, az sajnos egy csendesebb életritmussal együtt kimúlt.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.