A tietek, fiaim, ismerjétek meg, s mit láttok-hallotok járván-kelvén örökségtek számbavételekor, mindenhová vigyétek magatokkal. Ekkor még nem hirdette meg az Európa Tanács a Kulturális Örökség Napjait, a kulturális népvándorlás évente szeptember harmadik hétvégéjén nem indult meg. Csak később tudatosult politikusokban a kulturális örökség megismertetésének fontossága — s az ebből fakadó összes előny felismerése: a megóvás igénye, mert csak azt tudjuk igazán szeretni, aminek az értékeit jól ismerjük, hisz amit jól ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is; az identitástudat kialakítása, nem csupán kulturális, hanem szociális, politikai és gazdasági értelemben is. De ezek csak elvek, mit sem érnek az értékek léte s azok megimerésének igénye nélkül. Nekünk itt, Háromszéken pedig akad épp elég. Még most is, annyi sors-nem-kímélte hányattatás után is van templomunk régi és új, ősi váraink, melyeket nem hordtak szét kövenként disznópajta s kerítés alapjába, jeles elődeink síremlékei, melyeket ha dúltak is töröknél s tatárnál ezerte gonoszabb ellenek, állanak még, udvarházak, melyeket őseink úgy építettek, hogy gabonaraktárrá s juhakollá silányításukat is túléljék, és múzeumaink is, hová gondos atyafiaink rejtve-dugva, éltüket s létüket kockáztatva bementették, mit enyészetre, de még inkább sohasem is voltra ítéltek mások. Ezek a mi örökségeink, s ha romosak, ha düledező falúak, ha foghíjas cserepezésűek, ha állaguk évek óta csak romlik — akkor is a mieink. Ezek megmutatására, megismertetésére hivatott a Kulturális Örökség Napjaiként meghirdetett mai és holnapi rendezvénysorozat, a két honismereti kirándulás, a gelencei és bikfalvi egész napos programok, a Háromszék-szerte közel félszáz helyszín, melynek zöme csak ez alkalommal fogadja a látogatókat, a Székely Nemzeti Múzeum szintúgy egész napos rendezvénye. És még egy kis adalék: a szervezést, koordinációt a csonkaország biztosítja, ahová pénz kellett, azt a megyei és helyi önkormányzatok adták. Senki más…