
Egy lépés előre, kettő hátra - ez a helyzet nálunk, panaszolták a helybeliek, mert nagyon szerették volna, hogy a szomszédos Kézdiszárazpatakkal - amolyan ikertelepülésként - leváljanak Kézdiszentlélek községközponttól, ahová 1968 óta tartoznak, és az önállósulás útjára lépjenek. Sajnos, polgármesterünk sem nagyon tartott velünk, pedig ő ráadásul kővári lakos is. Szerintünk adott minden lehetőség arra, hogy a két falu önálló községet alkosson, maga gazdálkodhasson, élhessen meg a saját zsírjából. Ebbéli reményünket egyelőre elveszítettük - mondták. Ezért halad a helybeliek szerint csak félárboccal a falu hajója, az élet, és marad minden a községközpont árnyékában élő-vegetáló falu lehetősségeinek szintjén.
Maradjunk a tényeknél
Ez tûnt ki a László István polgármesterrel folytatott beszélgetésből, aki ismeri a kőváriak óhajait, de mint mondotta: a jelenlegi költségvetésből csodákat mûvelni nem lehet, s úgy tûnik, hogy választópolgáraink a mi tevékenységünket éppen a látható dolgokon-megvalósításokon mérik le. Hogy mit tehet a helyi tanács, és mit tett, azt a három kővári képviselőnk tudja a legjobban - Varga Miklós, Veress Ferenc és Izsák Mária Szerénke -, hisz mindig jelen vannak üléseinken. Egy szó mint száz: az önállósulásra kiírt népszavazás eredménytelenül végződött, ám a reményt nem kell feladni, hátha a jövőben sikerülni fog.
Jobb, ha a tényekről beszélünk, s őszintén. Az nem eredmény, hogy az aszfaltút szinte a faluig ér? Hiszen ebben az évben másfél kilométerrel hosszabbodott, s ígéretet kaptunk a megyei tanács alelnökétől, Vajda Lajostól, hogy 2006-ban folytatása is lesz. Egy szûk kilométert kellene még aszfaltozni, fel az iskoláig, vagyis a falu főútját. Az idén sikerült elsimíttatni-feljavíttatni a mezei utak egy részét. Nem fejeztük be, még hátravan a munkálat mintegy húsz százaléka, de nagyon remélem, hogy jövőben erre is tudunk pénzalapot összehozni.
- Mikor kerül sor Kővár utcáinak a feljavítására is, mert egy-egy mellékutca valóságos sártenger?
- Erre is sor kerülhetett volna, de az erőnket Szárazpatakra irányítottuk, ahol rosszabb volt a helyzet. Kavicsoztatni kellett a főutat, mert kora tavasszal erre sem idő, sem pedig pénz nem lesz. Ugyanis ide várjuk látogatóba testvértelepüléseink polgármestereit Piliscsabáról, Olaszországból, Németországból és Szlovéniából, akikkel a nyáron találkoztunk. Van még egy kevés pénzünk, és juttatunk valamennyi kavicsot Kővárra is a leromlott utcaszakaszokra, többek között a papilak és a temető felé vezető utcára. Kell még javítani a főutcán és a mező felé vezető részeken is. Egyszerre nem lehet, csak fontossági sorrendben.
- Kővárnak nincsen testvérfaluja, oda nem várnak vendégeket?
- Nincs, de gondoskodunk erről is. A magyarországi Algyő jelentkezett, hogy kapcsolatba szeretne lépni Kézdiszentlélekkel, hátha megtetszene nekik Kővár.
- A falu infrastruktúrájának része a villanyhálózat, a vezetékes ivóvíz is.
- Ezekről sem feledkeztünk-feledkezünk meg. Sikerült kicseréltetni a villanyhálózatot az iskolán felül, s érthető, hogy most az alsó falurész kerül sorra. Megviselték az évtizedek ezt is, nőtt a családok fogyasztása. Nem bírják a vezetékek, szeles-esős időben bajt okoznak, leszakadnak. A volt kollektív gazdaságnál van egy transzformátor, ezt szeretnők a falu alsó részében beköttetni, mert ennek nagyobb a teljesítménye.
Kézdikővár ivóvízhálózata a jövő zenéje, s mint megtudtuk, ez is szerepel a falufejlesztés távlati tervében. Van ugyanis a falu fölött, a Cirdi-kert környékén egy nagy hozamú édesvízforrás, amelyből szabadeséssel, vagyis sokkal kevesebb költséggel jó minőségû vízzel lehetne ellátni a települést. Pénzalapokra pályázik ennek érdekében a szentléleki önkormányzat.
Elmarasztalóan szólt a polgármester a köztisztaságról. Bár a háztáji szemetet a Salubriserv cég minden második szombaton összegyûjti a faluból, itt-ott sáncokban, utcák sarkán és a kertek alatt szemétkupacokat lehet látni, ami a községvezetők szerint a kőváriak falujukhoz való viszonyulását minősíti. A kővári kultúrotthonnál (a volt községháza épületében) angolvécét építenek, amely egyben az épülettestben mûködő óvodát is kiszolgálja. Jövőre tervezik a nyílászárók cseréjét.
Beszél az épület
Mármint a kővári iskola épülete. Annak idején ,,szabványépület? volt, vagyis egyike annak a négyszáz népiskolának, amelyet a magyar állam 1896-ban, a magyar millennium esztendejében a történelmi Magyarország területén építtetett, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségû gyermekek tanultak az illető településen.
Meglehetősen szûkszavúak a 984, szinte kizárólag magyar ajkú, római katolikus lakosú Kézdikővár (régi nevén Peselnek) történetére vonatkozó kútfők. Pedig az Apor család latifundiumán élő, elszékelyesedett besenyő lakosság és a település históriájának megírása hálás feladat lenne. Opra Katalin, a helybeli iskola igazgatója csak Kakas Zoltán és e sorok írója Kővárra vonatkozó adatait ismeri, és szükségesnek tartja a levéltári kutatásokat a falutörténet elkészítéséhez. Azt is megtudtuk, hogy a helybeli római katolikus egyházban régebb nem vezettek históriás könyvet, nincsen Domus Historiája, amiből legalább egyháztörténeti adatokra lelhetnének Az iskola történetét is nehéz lenne megírni, hisz levéltára túl fiatal. Kár, mert pályázatok elkészítéséhez is szükség lehet az épületekre, eseményekre vonatkozó történelmi-történeti adatokra, számokra, évszámokra. A jelenről érdeklődtünk. Az igazgató elmondta, hogy ebben az iskolai évben a költségvetés oroszlánrészét, 26 millió régi lejt az udvaron levő illemhely újraépítésére költötték. Ez volt a legfontosabb, miként az sem kétes, hogy az épület teljes főjavítása egyre sürgetőbb. A kővári iskolában száz gyereket tanít tizenhárom címzetes - de zömében ingázó - pedagógus, és fele-fele arányban oszlik meg az alsósok és a felsősök száma. Sajnos, a népességnövekedés itt is csökkenőben. Még esztendőknek kell eltelnie ezen a tájon is, hogy fiatalodjék a falu. Panasz is akad, hisz az ingázó pedagógusok utazási költségeit még nem térítette meg a szentléleki polgármesteri hivatal. Számunkra az is furcsának tûnt, hogy miért Szentléleken veszik fel fizetésüket a kővári tanügyiek, miért nem tudják helyben kiadni nekik?
Sok minden elhangzott
Varga Miklós tanácstag lakásán maréknyi faluszerető emberrel találkoztunk. Számos jóakaratú megjegyzés és óhaj hangzott el, olyan is, amelynek közlésére nem adták beleegyezésüket a jelenlevők. Itt álltunk szóba a kővári ,,pap bácsival? is. Nyolcszázhúsz körüli az egyházfenntartást fizető magyar hívek száma Kőváron - tudtuk meg t. Drócsa László plébánostól, aki negyedik éve szolgál a plébánián. Kritikus módon viszonyul mind híveihez, mind a faluközösséghez. Szókimondó és jóra intő meglátásait már megszokták a hívek. Elmondta, egyike volt azoknak, akik a leginkább szorgalmazták Kővár és Szárazpatak külön községgé válását. Kitért a helyben lakó, magyar anyanyelvû cigányságra. Mint mondta, azon csodálkozik, hogy az illetékes hatóságok semmit sem tesznek azért, hogy megakadályozzák a más településekről Kővárra bevándorló romák letelepedését. Még jó, hogy magyar cigányságról van szó, mert... ez a fajta ,,népszaporulat? nincs hasznára a falunak, az illegális betelepülők legelemibb kötelességet sem éreznek a falu és faluközösség iránt - mondotta. Opra igazgató asszony közben elkészítette az iskolai statisztikát. Ebből tudtuk meg, hogy száz tanulóból 39 cigány nemzetiségû, és ugyancsak cigány tanulók teszik ki az ötven elemista felét. Még a népszaporulatban élenjáró cigányokkal együtt sem javul tehát a demográfiai mutató Kőváron. Nem gond nélküli a katolikus egyháztanács sem. Megrepedt a templom egyik fala, s a plébánia épülete javításra szorul, folytatni kellene a kántorilak egy részének tatarozását. A plébános reméli, hogy a jövőben sorra kerülő javításokhoz anyagi segítséget fog kapni a szentléleki önkormányzattól is. S az a javítás - fûzte hozzá -, melyet a temető felé vezető utcában végeztetett a polgármester, nem elegendő. A temetőbe egy nehezebben mozgó ember nem tud felmenni.
Varga Miklóssal határszemlét tartottunk. Elmondta, hogy sok termelőnek sikerült hatvanszázalékos állami támogatással vásárolható mezőgazdasági gépet szereznie, hogy öt-hat olyan család van a faluban, mely intenzívebben mûveli az állattartást. A Covalact Rt. szedi össze ebből a faluból a tejet, elmaradása nincsen. Kőváron is várják, hogy megtárgyalja a községi földosztó bizottság az idei 247-es földtörvény értelmében visszajáró föld, kaszáló és erdővagyon helyzetét. A bizottság minden héten kedden ül össze, Kővárt új tagként Veress Ferenc képviseli. Megtudtuk, hogy jól és eredményesen mûködik a helybeli erdő-közbirtokosság, melynek vagyona közel félezer hektár, és hatvan köbméter épületfát adományozott az egyháznak. A tagok ebben az évben magasabb járulékban fognak részesülni, mint tavaly. Nagy Ferenc elnök azon igyekszik, hogy mihamarabb sor kerüljön a bélyegezésre.
*
Távozáskor még Kővár bajai-gondjai-álmai foglalkoztatták a riportert, töprengését, gondterheltségét a kővári iskolások gondtalan kacaja, a játszadozó gyerekek felszabadult és gondtalan vidámsága oszlatta.
Kisgyörgy Zoltán