3.
Gyorskorcsolya
A korcsolyasport legidősebb válfaja. És nem véletlenül, hiszen a síhez hasonlóan a korcsolya közlekedési eszköz a hideg éghajlatú vidékeken. Az első korcsolyák rénszarvascsontból készültek, és szíjjal erősítették a lábra. Később az izlandiak szabadalmazták a fába erősített vasélû korcsolyát, aztán jöttek a derék hollandok, és továbbfejlesztették, tökéletesítették, majd versenybe is dobták, hiszen már a tizennyolcadik században megrendezték a maguk vetélkedőit, melyeket rendszerint több tízezres nézősereg izgult végig. A korcsolyasport történetében az igazi nagy fellendülést az acélpengéjû, hosszú korcsolyák megjelenése hozta meg. Ez a penge megkövetelte a korcsolyázás technikájának megújítását is.
A világversenyek sorát az Európa-bajnokság nyitotta meg 1891-ben, majd ezt követte két év múlva az első világbajnokság Amszterdamban. Ezt a két nagy versenyt azóta is évente megrendezik, kivételt a háborús esztendők képezték.
A két nagy világversenyen a négytávú összetettben (500, 1500, 5000 és 10 000 m - a férfiaknál, 500, 1500, 3000 és 5000 m - a nőknél) és a sprintbajnokságban (500 és 1000 m) mérik össze tudásukat a gyorskorcsolyázók. Az olimpiai játékok vetélkedőin csak egyéni számokat írnak ki: 500, 1000, 1500, 3000 (nők), 5000 és 10 000 m.
A versenyzőket párokba sorolja a versenybíróság, a párok külön-külön futják versenyeiket, a végső helyezést a versenyzők időeredménye határozza meg. A nemzetközi szövetség kialakított egy pontrendszert, ami az időeredmények függvénye. A legrövidebb táv (500 m) ideje az alappontszám, a többi távon pedig úgy kapjuk meg a pontszámot, hogy a másodpercekben kifejezett időt annyival osztjuk, ahányszorosa a táv az 500 méternek (1500-nál például hárommal). Az összetett verseny eredményét az így kiszámított pontok határozzák meg.
Az olimpiai játékokon, mint mondottuk, csak egyéni viadalokat rendeznek, nem kell számigálni, dönt az illető távon elért időeredmény.
A sportág történetében új fejezetet nyitott a mûjég. Ma már mind a mû-, mind a gyorskorcsolya nagy versenyeit mûjégen rendezik.
Az olimpiák történetében a finn Clas Thunberg volt az első igazán nagy egyéniség. Thunberg a Jég Nurmija. Az első tengerentúlon rendezett téli olimpián, szinte mondanunk sem kell, az amerikaiak arattak osztatlan diadalt. Shea John és Jaffae Irving két-két aranyérmet szereztek. Az 1936-os játékokon újra (egyszer már szerepelt 1928-ban) jégre lépett a norvég Ivar Ballangrud, s a lehetséges négy aranyéremből hármat zsebre vágott, a negyediket átengedte honfitársának, Mathisennek. A második világháborút követő első olimpián ahány versenyszám, annyi győztes, ami mégis közös nevezőt jelentett: valamennyi győztes skandináv - három norvég, egy svéd. Négy esztendővel később újra jelentkezett egy hangyaszorgalmú éremgyûjtő, a norvég Hjalmer Andersen, aki három versenyszámban is győzni tudott. Az 1956-os olimpia már egy új korcsolyahatalom bemutatkozása jegyében zajlott le, színre léptek ugyanis a szovjet gyorskorcsolyázók, s indulásból mindjárt három aranyérmet szereztek - Jevgenyij Grisin kettőt, Borisz Silkov egyet. Grisin dicsőségére szolgált a négy évvel későbbi újabb két aranyérem 500 és 1500 méteren. Silkov helyére Viktor Koszicskin lépett. Közben megjelennek a jéggyûrû körül, és bemutatkoznak a nők is. Méghozzá úgy, hogy a szovjet Ligyija Szkoblikova két bajnoki címet szerez. S hogy nem véletlenül, négy esztendővel később mind a négy versenyszámban diadalmaskodik. A folytatásban egy időre kiegyensúlyozódnak az erőviszonyok, nagy az éremosztozkodás. Ezt az időt vehetjük amolyan vihar előtti csendnek is, mert Sapporo jéggyûrûjén a holland Ard Schenk mesterhármast ér el, Erhard Keller 500 méteren aratott győzelme után megnyerte az 1500, 5000 és 10 000 méter vetélkedőjét. Az olimpiai csúcsot az amerikai Erik Heiden állítja fel 1980-ban, amikor mind az öt versenyszámot megnyeri. Hasonló bravúrra még megközelítőleg sem került sor, pedig olyan nagy ászok szelték a jeget, mint a kanadai Boucher Gaetan, a svéd Gustafsson Sven Thomas, a keletnémet Mey Uwe-Jens, Hoffmann André, a holland Koss Johann-Olav, Postma Ids, Romme Giani, Uytdehaage Jochen vagy az amerikai Jansen Dan? A nők mezőnyében sem került olyan korcsolyázó, aki felülmúlja Szkoblikova teljesítményét, de menet közben kirajzolódott egy keletnémet-amerikai-holland-kanadai négyes viadal, melyben olyan hírességek játszották a főszerepet, mint Rothenburger Christa, Karin Enke, Nieman Gunda, Pachstein Claudia, Bonnie Blair, Gennip van Yvone, Timmer Marianne, Lemay-Doan Catriona? Ennek a négyes viadalnak a korszakában robbant be a világ élvonalába a magyar Hunyady Emese - igaz, osztrák színekben -, olimpiai aranyérmet szerezve 1500 méteren.
A gyorskorcsolya olimpiai bajnokai:
Férfiak:
Év 500 m 1000 m 1500 m 5000 m 10 000 m
1924 Jewtraw (EÁ) - Thunberg (FIN) Thunberg (FIN) Skutnabb (FIN)
*Thunberg (FIN)
1928 Thunberg (FIN) - Thunberg (FIN) Ballangrud (NO) Evensen (NO)
1932 Shea (EÁ) - Shea (EÁ) Jaffee (EÁ) Jaffee (EÁ)
1936 Ballangrud (NO) - Mathiesen (NO) Ballangrud (NO) Ballangrud (NO)
1948 Helgesen (FIN) - Farstad (NO) Liaklev (NO) Seyffarth (SVÉ)
1952 Henry (EÁ) - Andersen (NO) Andersen (NO) Andersen (NO)
1956 Grisin (SZ) - Grisin (SZ) Silkov (SZ) Ericsson (SVÉ)
Mihajlov (SZ)
1960 Grisin (SZ) - Grisin (SZ) Koszicskin (SZ) Johannesen (NO)
Aas (NO)
1964 McDermott (EÁ) - Antson (SZ) Johannesen (NO) Nilsson (SVÉ)
1968 Keller (NSZK) - Verkerk (HOL) Maier (NO) Höglin (SVÉ)
1972 Keller (NSZK) - Schenk (HOL) Schenk (HOL) Schenk (HOL)
1976 Kulikov (SZ) Müller (EÁ) Storholt (NO) Stensen (NO) Kleine (HOL)
1980 Heiden (EÁ) Heiden (EÁ) Heiden (EÁ) Heiden (EÁ) Heiden (EÁ)
1984 Fokicsev (SZ) Boucher (KAN) Boucher (KAN) Gustafsson (SVÉ) Malkov (SZ)
1988 Mey (NDK) Guljajev (SZ) Hoffmann (NDK) Gustafsson (SVÉ) Gustafsson (SVÉ)
1992 Mey (NÉ) Zinke (NÉ) Koss (NO) Karlstad (NO) Veldkamp (HOL)
1994 Golubjov (OR) Jansen (EÁ) Koss (NO) Koss (NO) Koss (NO)
1998 Simizu (JAP) Postma (HOL) Sondral (NO) Romme (HOL) Romme (HOL)
2002 Fitzrandolph (EÁ) Van Velde (HOL) Parra (EÁ) Uytdehaage (HOL) Uytdehaage (HOL)
Nők
Év 500 m 1000 m 1500 m 3000 m 5000 m
1960 Haase (NÉ) Guszeva (SZ) Szkoblikova (SZ) Szkoblikova (SZ) 1964 Szkoblikova (SZ) Szkoblikova (SZ) Szkoblikova (SZ) Szkoblikova (SZ) 1968 Tyitova (SZ) Geijssen (HOL) Mustonen (FIN) Schut (HOL) 1972 Henning (EÁ) Pflug (NSZK) Holum (EÁ) Baas-Kaiser (HOL) 1976 Young (EÁ) Averina (SZ) Sztyepanszkaja (SZ) Averina (SZ) 1980 Enke (NDK) Petruszjova (SZ) Braockink (HOL) Jensen (NO) 1984 Rothenburger (NDK) Enke (NDK) Enke (NDK) Schöne (NDK) 1988 Blair (EÁ) Rothenburger (NDK) Van Gennip (HOL) Van Gennip (HOL) Van Gennip (HOL)
1992 Blair (EÁ) Blair (EÁ) Börner (NÉ) Niemann (NÉ) Niemann (NÉ)
1994 Blair (EÁ) Blair (EÁ) Hunyady (AUT) Bazsanova (OR) Pechstein (NÉ)
1998 Lemay (KAN) Timmer (HOL) Timmer (HOL) Niemann (NÉ) Pechstein (NÉ)
2002 Lemay (KAN) Witty (EÁ) Friesinger (NÉ) Pechstein (NÉ) Pechstein (NÉ)
Rövid pályás gyorskorcsolya
Ez a rendkívül látványos sportág csak 1992-ben lépett az olimpiai játékok mûsorába. A távol-keletiek vitték el az első aranyérmeket, s uralták később is a viadalokat, velük csak a tengerentúliak vették fel kisebb-nagyobb sikerrel a versenyt.
Az olimpiai bajnokok
Férfiak
Év 500 m 1000 m 1500 m váltó (5000 m)
1992 - Kim Ki Hun (DK) - Dél-Korea
1994 Csae Dzsi Hun (DK) Kim Ki Hun (DK) - Olaszország
1998 Takafumi (JAP) Kim Dong Sung (DK) - Kanada
2002 Gagnon (KAN) Brandbury (AU) Ohno (EÁ) Kanada
Nők
Év 500 m 1000 m 1500 m váltó (3000 m)
1992 Turner (EÁ) - - Kanada
1994 Turner (EÁ) Csun Li Kjung (DK) - Dél-Korea
1998 Perreault (KAN) Csun Li Kjung (DK) - Dél-Korea
2002 Jang Jang A. (KÍ) Jang Jang A. (KÍ) Gi Hjun Ko (DK) Dél-Korea
A rövid pályás gyorskorcsolya
összesített éremtáblázata
Dél-Korea 11 4 3
Kanada 5 5 6
Egy. Államok 3 3 3
Kína 2 9 4
Olaszország 1 2 Japán 1 - 2
Ausztrália 1 - 1
Bulgária - 1 1
Észak-Korea - - 2
FÁK - - 1
Nagy-Britannia - - 1
A gyorskorcsolya
összesített éremtáblázata
Norvégia 25 29 25
Egy. Államok 25 16 14
Szovjetunió 24 17 19
Hollandia 21 26 19
Németország 12 12 9
NDK 8 12 9
Finnország 7 7 9
Svédország 7 4 5
Kanada 4 6 10
NSZK 3 - Oroszország 2 2 1
Japán 1 3 8
Ausztria 1 2 3
Kína - 2 1
Lengyelország - 1 1
Dél-Korea - 1 Észak-Korea - 1 Fehéroroszország - 1 Belgium - - 1
Kazahsztán - - 1
Lake Placid
1932. február 4-15.
Először a tenegerentúl, méghozzá a gazdasági válság idején? A nagy távolság, az általános pénzügyi nehézségek, legalábbis itt, Európában, megrostálták a harmadik téli olimpiára utazókat. Pedig az amerikaiak igazán kitettek magukért a siker érdekében, fedett jégstadionnal, három új síugrósánccal gazdagították az olimpiai létesítmények skáláját.
1932. február 4-én 17 ország 307 sportolója hallgatta az Északi-sark fölött a világon először átrepült pilóta, Richard Evelyn Byrd megnyitó szavait, majd ezt követően a sportolók nevében a gyorskorcsolyázó John Shea mondta el az esküt, hogy aztán öt sportág - gyorskorcsolya, mûkorcsolya, északi sí, bob és jégkorong - 14 versenyszámában megkezdődjenek a versenyek. A nagy hiányzók közül elsőként a finn gyorskorcsolyázót, Clas Thunberget említhetjük meg, hiszen távollétében a házigazdák erősen megtépázták a skandináv gyorskorcsolya babérjait. A két amerikai, az olimpiai esküt mondó John Shea és a kevésbé ismert Irving Jaffee testvériesen megosztozva mind a négy gyorskorcsolyaszámot megnyerte. És még álljunk meg egy pillanatra a jéggyûrûnél: nem hivatalosan ugyan, de három versenyszámban - 500, 1000, 1500 m - a nők is bemutatkoztak, egyelőre csak a kanadai és az amerikai lányok léptek a jégre.
A téli olimpiák történetében először fedett jégen versenyeztek a mûkorcsolyázók. Jégre lépett a háromszoros olimpiai bajnok svéd Grafström, a norvégok üdvöskéje, Sonja Henie, a francia Brunet házaspár? Az előbbi 38 életévet cipelt a vállán sérült térdével, így aztán minden igyekezete kevésnek bizonyult, az olimpiai aranyérmet a 22 éves osztrák Karl Schafer nyerte. Na, de Sonja Henie és a Brunet házaspár nem talált legyőzőre. Az örömböl jutott a magyar mûkorcsolyázóknak is, itt, Lake Placidban szerezte ugyanis a dr. Szollás László-Rotter Emília páros a magyar sport első téli olimpiai érmét. Bronz volt ez, de minden magyar szemében aranyosan csillogott.
(folytatjuk)
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.