Gyarapodó magyarokRiport: Ha nem lenne állatom, aludni sem tudnék

2005. november 30., szerda, Archívum 2003–2007

2.
Az oltszemi, hatvanegy éves Földes Ferenc rendszerváltás utáni pályája a fokozatos önállósodás története. A munkát életelemének tekintő ember pár év alatt a település első gazdái közé lépett elő. A gyarapodó porta egyre újabb igényeket támasztott, s Feri bácsi győzte a versenyt önmagával, illetve családja erejéből futotta annyira, hogy saját eszközeire támaszkodó gazdaságot teremtsen. Huszonvalahány hektárt mûvel, ennek kétharmada a saját tulajdona. A földhöz való viszonyulás vizsgáján viszont sokan megbuktak - állítja, s szigorú szavakkal illeti őket.
Nem kell a föld senkinek
- A kollektív felbomlásakor nem követelhettem, mert nem adtam bé semmit. Én hát vásároltam. Attól errefelé is, mert kénálkozva kénálkoztak sokan, magam után is írattam vagy tíz hektárt, s van még vagy öt, amelyik nincs még rám íratva. Tavaly ősszel egyszerûen ment, nem kellett a topósokat fizetni. Most ki kell vinni őket a mezőre, s elkérnek 7-8 millió lejt minden parcelláért csak azért, hogy letopózzák. Tavaly karácsonytól újévig átírattam vagy hat darabot.
- Hányfelé feküsznek?
- Tízfelé is. Az enyémek közel, itt a falu végén, s a Rétben is van három hektár. Nem szeretek messze járni, nagyon drága a világ, a motorina és az alkatrészek. De főleg az emberek mások! Mikor a földeket visszaadták, a népek szerették a földet, harcoltak érte. Nekem éjjel-nappal örökkétig volt dolgom, hívtak a pityókaültetővel Oltszemen, Zalánba, Málnásra, Bodokra, s éjjel-nappal ültettem, belékerült egy hónapba, hat hétbe, de én folytattam, mert azok az emberek engem üsmertek, tőlem megérdemelték. Szerették a földet, engem elvártak. Meg is fizették rendesen. Most a nép elkezdett idegenedni ettől a felétől, hogy ne kelljen fizetni, inkább parlagba hagyják a földeket. Oltszemen is csak vagy 10-15 ember mûvel pár hektárt, a többit az is odahagyja. Aki nem tudja valakire reanyomni azzal, hogy ,,adj érte, amennyit akarsz?. Zalánban ugyanúgy. Ott 700 hektár lenne, 30-at ha mûvelnek? Itt? Itt 40-50 százalékát igen. A mi falunk a nagyút mellett fekszik, ugye, s jobban kapaszkodnak.
- De nem eléggé? Tukmálnák rá másra?
- El lehetne vállalni száz hektárt is! Zalánból szinte az egész határt! De mit csináljak vele? Olyan drága a mûtrágya, avval játszodni nem lehet. A föld kölcsön terem, másképp nem.
Gépszerzés
- Az első traktort akkor vettem, mikor a SMA (állami gépállomás) eladódott. Az igazgató mind adta el idegeneknek. Mondom: igazgató úr, ezt nem adjuk, ezt én akarom megvenni. ,,Várjon, Ferike, van üdő, ne siessen, jó helyen van itt.? Így folyt, de aztán csak kifizettem három évre rá. Az árverés? Hát úgy volt, hogy megvesszük mi vagy négyen-öten a gépállomást. De végül egy másik csapat tette rea a kezét, mert rámenősebb volt. Pedig nem voltak se traktoristák, se más alkalmazottak. Hogy meg voltak állapodva? Én nem tudtam róla. Az árverésre Szentgyörgyre ketten mentünk az igazgatóval. De ő idegen volt, s óvakodott. Gyáva volt. De az új tulajdonos engem megbecsült. Nem haragudott, hogy meg akartam venni. ,,Én tőled úgyis megvettem volna? - mondta. Engem visszatartott aztán, még négy évig ott dolgoztam. Azt mondta: ,,Feri bácsi, amíg maga nyugdíjba nem megyen, én soha magának nem mondom, álljon félre, a gépeivel azt csinál, amit akar.? A gépek örökké itt voltak a falu végén, én azokkal dolgoztam, pénzt kerestem, s azt leadtam nekik.
- Mi történt az árverésen? Ráígértek? Hogy nyerték meg?
- Mikor kiosztották a papírokat, a főnök óvakodott rátenni még 50 milliót. ? csak 20-at ígért. ?k rátettek 40-et, s elsők lettek. Pedig nekünk lett volna 15 százalék kedvezményünk, mert ott dolgoztunk. Összeszedtünk 97 kupont, hogy indulhassunk. Még kellett ott fizetni is egy összeget, hogy részt vehessünk. Én sejtettem, hogy mi történt aztán, de hogy lekenyerezték vagy nem, nem mondhatom biztosra. De sejtettem, ismerősöm is volt a bizottságban. Na, mikor nekitaszították a papírt, én figyelmeztettem az igazgatót: ,,Főnök, figyeljen ide, száz pengőnek ötven a fele? - mondtam hangosan. Ott mindenki kacagta sorba. De ő mégse írta be. ,,Ferike, nem adhassuk ezt a komoly összeget, mert nincs, amiből kifizessük.? Mondom: ,,Én kifizetem.? Mert a nagyobb fiammal volt egy Rába kocsink: azt eladom, s úgyis kifizetem! ,,Ne búsuljon, nem kell maga kifizesse!? De úgyse írta be. Hogy adtak-e neki valamit? Nem tudhatom, de hajlott az ő irányításuk után. Aztán harmadnap azt mondta neki az új tulajdonos: ,,Nekem igazgatóra nincs szükségem. Itt többet nincs mit keressen. S amit elfeketézett, mind hozza vissza.? Kiadták az útját. ? többet oda nem mert menni, verést ígértek neki, na!
- Még milyen gépeket vett?
- Az ültetőgép megvolt, s hoztam a nagyobb fiammal a Regátból egyebet is. Kocsi volt, a fiam örökkétig hordta a törökbúzát onnat kocsival, s elmesélte, mit látott. Ott olcsóbban hozzá lehetett jutni a gépekhez, traktorokhoz is. Mindenem megvan, ami kell. Két traktor, kombájn, minden. Csak így lehet gazdáskodni. Az nem ér semmit, ha örökké mást kell hívni.
Egy szorgalmas nép
- Betakarításkor nem kell munkást felvennem, megvannak a cigányaim Oltszem­ről. Én őket megfizetem, s ők nekem szót fogadnak.
- Mit lehet rájuk bízni?
- Semmit se. Csak én velük vagyok. Legjobb a pityókát szedetni velük. Azért szeretem velük, mert nincs beterhelve a gyomruk, sebesen hajolnak, s komolyabb munkát lehet velük elvégeztetni tán, mint a magyarokkal. A magyar ember máma kényes, egyiknek szivar kell, másiknak kávé, még pálinka, panaszkodik, megfáradt a dereka? Ezektől ezt nem lehet hallani, egy szuszba szedik. Ha veszekednek, reik kiáltok, s nincs baj semmi. Hányat? Amennyit akarok, annyit. Hívok tízet, s jön húsz!
- Pityókával fizet?
- Dehogy, pénz nélkül el nem jönnének. 150 000 lejt adok egy napszámra. Még most is tartozom pityókával. Minden napra adtam tíz kiló pityókát, s enniük is háromszor. Igaz, tíz órakor kezdünk - nem szeretnek korán kelni. Estig úgyis dolgoznak eleget. Közben szivaroznak is. Minden reggel én hozom el őket a falu végéről, a patakról, ahol laknak. Van a patakon vagy 400 lélek, akik szuszognak. Ezelőtt ötven évvel tízen, ha voltak.
- Nagyon elszaporodtak? Mi lesz Oltszemmel?
- Cigányfalu lesz, kérem, ha ez így megy. Akad köztük, aki iskolába jár. Nem buta népek. S annyi ügyes leány, olyan harminc, tizennégy és huszonöt év között, hogy azt nem lehet elmondani. Dolgozni nagyon tudnak. Szorgalmasak. A törökbúzát is velük szedetem. A magyar nép, ugye, oda jutott, üdős, a fiatal meg nem szeret másnak dolgozni, inkább iskolába jár. ,,Napszámba nem megyek? - mondják. Még eltelik tíz-húsz év, s cigányfalu lesz Oltszem.
- De a föld nem az ő kezükön van?
- Aztán oda kerül, azt kell mondjam, ha alakul a dolog. Mert ők szeretnek dolgozni.
- De mindenki a lustaságukat osztja!
- Ha van, aki velük legyen, s aki őket irányítsa, csinálják. A magyar fiatalság mind húzódik el. Zalánban, ott még van fiatalabb gazda, aki nem járt annyi iskolát. Onnan még napszámba is el-eljőnek. De olyan válogatósak! Fejenként egy fél liter kávé, ebéd, pálinka s 300 000 lej minden napra! ,,Ti is tízkor jösztök a mezőre, mért kértek ennyit?? ?ket nem érdekli! Hát ha nem, inkább elhívom a cigányokat. Veszekedek velük, de mással se érek el többet, mint velük.
Árak és költségek
- Állatot örökkétig tartottam. Hogy pénzt szerezzek, minden esztendőben bikaborjúkat, most hét darab van, régebben hol négy, hol öt volt. Fejőstehén kettő. Házi szükségletre, de a csarnokba is adtam a nyáron, nekem nem kell itthon annyi. Mikor munkások vannak, elkel a 10-20 liter, máskor pénzzé tesszük. Gőlyém van kettő, s malacok. Sok. Most építkezünk, a fiammal karöltve, hogy legyen négy-öt állattal több. Tavaszra lehet belőle valami, ha az asszony is bírja - fájlalja a lábát -, s nem jön valami közbe. Mert ő a ,,főnök?: ha nem főznek, nincs mit meríteni. Földárak: a jobbnak, a közelebb fekvőnek hektárja 20 millió, ezelőtt három évvel még 15-ért is hozzá lehetett jutni. Nagygazda: én nem gazdának érzem magam, a földdel szemben nem gazda vagy, hanem ott dolgozni kell, és sokat. És amikor kell, mikor az üdőjárás megengedi. Nem mi vagyunk a gazdák, hanem az üdőjárás, mi csak alkalmazkodunk. Tavaly ültettem pityókát vagy három hektárt, búzát is vetettem vagy hét hektárt, s árpát is igen vagy hat-hetet, s rozsot is igen kettőt, s zabot is igen hármat. Pityóka? Nekem termett idén is, eladtam a nagyot, s az aprót feletetem az állatokkal. Többfélét és több helyen termesztek. Mindenfélét kell termeszteni, mert az üdőjárás is közremûködik. Ezelőtt egy-két évvel a felső határba tettem a pityókát, ott több eső esett, pedig csak két kilométer a távolság. Ott jobb termés lett mind árpából, mind pityókából, mind búzából. Valamikor a gazdám úgy tanított: fiam, ne csak egy helyen legyen földed. Mert az üdőjárás, ha erről megcsal, túlfelől utána pótolja. Vegyszerek? Azt én nem hagyom ki. A pityókától a burjánirtót nem sajnálom, meg vagyok győződve, a bogarakkal is az végzett, idén nem volt annyi bogár. Mûtrágyát szórok a pityókának legalább négy-öt mázsát, idén is ötöt. Tavaly hetet, azelőtt nyolcat is. Istállótrágya is kerül, mert bédolgozom az unitátéhoz (katonai egység), s onnan minden ősszel adtak húsz remorka (pótkocsi) ganét, s tavasszal is igen. Most már felszámolódóban, pedig tartottak bikaborjakat, hatot, s teheneket, négyet, s vagy öt lovat. Csíki székely fiúk gondozták őket. De vége. Vásárolni? Én meg vagyok elégedve ennyivel. Azt mondta azelőtt a gazdám: fiam, ha van tíz-húsz hektár földed, elégedj meg vele, mert azon annyit lehet dolgozni, hogy nem kell máshoz menni munkáért. Az elég. Géppel? Meg lehet mûvelni száz hektárt is, hogyne, csak az a baj, a vadállatok nagyon közremûködnek. Mindenbe turkálnak belé. Szentgyörgyről a vadászegylet nagyon pártolja a vadakat, nem lehet bántani őket. Ezen persze lehetne segíteni: ha már annyira pártolják őket, kerítsék be az erdőt. Hogy ne tudjanak béjönni a határba. Nálunkfelé sok a vaddisznó. Azelőtt nem volt annyi. Igaz, a magánvilágban annyi volt a vadász, hogy! Ma egyik a mást elárulja, ha meglő egyet, képesek bézárni. Azelőtt az erdő alatt is lehetett pityókát termelni, most nem megy. Vagy ide hozzám a kertbe, a csûr mögé is lejőnek a szarvasok. Kicsike az Olt vize, átaljőnek a vasúton. Úgy es volt, hogy éjjel jöttem haza két órakor, s annyi volt az őz a kertben, hogy majd letapodtak, félre kellett álljak a fa mellé. A régi világban a sok orvvadász megakadályozta ezt. Vadmentes földem? Van, hogyne, Bodokon, egy asszonytól bérlem, a vasúton belül, az Olt mellett. Azt a vadak nem bántják. Az emberek igen, el-ellopnak egy-egy szekér törökbúzát, de a többit meghagyják nekem. Ott termeljük a kukoricát vagy tíz éve. S Zalánban is van egy darab, olyan, mint az arany. Sok éve mûvelem, de az soha be nem csapott. Semmi perjefû nincs benne. Sûrû rozs termett rajta az idén, a szél lefektette, mégis megérett. De a sok eső miatt nem tudtunk reamenni, hogy learassuk. Zaláni viszonylatban azok a földek, ha béáznak, később száradnak ki. Itt lenn, a nagyút mejjékin egy hónappal hamarább kiszáradnak, mint ott az erdő alatt. Az agyagos földek tartják a vizet. Ha reamegyen az ember, nyuvad bele, hatvan centire is belesüllyed. Aztán csak eljött az üdő, megerősödött a föld, s learathattuk. Jó termés lett.
A föld nem hibás
- Tudja, mi a kollektív időkben is alkalmazkodtunk az üdőjáráshoz. Én voltam a vezér a traktoron, mikor húszan mentünk - Szépmezőre, Kovásznára, voltunk Segesváron, de messzébb, a Regátban is -, én borozdáltam elöl. A mérnök örökké engem küldött: ,,Feri bácsi, ha lehet, maga menjen elöl, borozdálja maga a földeket.? Mert én láttam a földnek a fekvésit. Nem mindegy, hogyan borozdáljuk azt. Alkalmazkodni kell a földnek a hajlásai után. Ha nem jól szántjuk, abból sose lesz sima. ? sose hibás, a föld. Lovat örökké tartottam, avval kicsit felszabadítjuk a traktort is. Gabonaszállítás vagy a munkások, felülnek húszan is a szekérre. Vagy megy a gyermek az erdőre fáért. A ló odahúzza a fát, ahova kell. Úgy szeret engem az én lovam, hogy én megyek elöl a traktorral, s ő jő utánam. Nem marad el a traktortól. Ilyen volt az apja is. Én valamikor megszerettem az állatokat, s most es szeretem. Ha nem lenne állatom, nem tudnék aludni éjjel, na!
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép