
(folytatás tegnapi számunkból)
Üdv az elmenőre
- szól a jókívánság T. Simon Jakab volt újfalusi római katolikus esperes-plébánosnak, aki feladatának tartotta, hogy megjándékozza ezt a katolikus hitközösséget egy falu- és egyháztörténeti kézirattal. Jobbítva-bővítve, képekkel illusztrálva nyomdába kívánkozik, nélkülözhetetlen értékeként annak a közösségnek, amelyet baráti és testvérkapcsolati szálak fûznek nemcsak Magyarhonhoz, hanem a tulipánok országához is.
A kismonográfiából szemlézünk: ,,A mai falu területe 1812-ig lakatlan. A régi falu a patak mentén húzódott, s a település a Gerebencz nevet viselte, mint ahogy a pataknak is az volt neve. A Gerebencz szláv eredetû szó, martot, ormot jelent. A helyi hagyomány szerint a patak menti kis falucska 1814-ig Üvegcsûr néven szerepelt, és 37 házzal rendelkezett. Az üveggyártás abban a korban a főúri birtokokon eléggé gyakori volt. Egyrészt azért, mert a földesúrnak jövedelmezett, másrészt az akkor még kevésbé értékesített erdőségeket így használták ki, mert az üveggyártáshoz fa kellett. Amikor gróf Mikó Imre birtokán megkezdik a majorsági gazdálkodást, kiirtják az erdőket, termőtalajjá alakítják a birtokokat, megszûnnek a huták is. Ezekhez a munkálatokhoz idegenből hoznak béreseket, munkásokat, pásztorokat, s az új telepesek a mai Mikóújfalu területére, az újonnan létesített településen telepednek le. (...) 1812-ben a pataki telepeseket egy kormányrendelet értelmében minden lakóházzal és gazdasági épülettel együtt a völgyből kitelepítették a felső nagy út mellé. A fenti rendelet végrehajtása gróf Mikó Imrére, a falu földbirtokosára hárult. Ekkor kapja a falu a Mikóújfalu nevet. A falu népe a lehető legkülönbözőbb eredetû mind nemzetiségi, mind pedig vallási szempontból. Az udvari népet, a béreseket a beköltözött magyarok alkották. A pásztorok és az erdei munkások románok voltak. Ezekhez járultak még a román cigány telepesek, kik kovácsok voltak, és ők végezték az udvarban az alantas munkálatokat. Megjelentek az olaszok, akik kő kitermelésénél, a későbbi vasút megépítésénél kitûnő szakemberek voltak. Így aztán ilyen neveket is viselnek helybeli székelyeink: Defráncseszkó, Vallérió, Gyakomelló, Hável, Lepedus, Sztréza, Nyáguly. Ennek ellenére szinte teljes egységbe fogja őket az elmagyarosodás... viszont felekezeti szempontból mindvégig a megosztottság a jellemző. A patak menti falunak volt már temploma, s a Boldogságos Szûz Mária tiszteletére épült. Helyét ma is a Csonktemplom, Romlott templom elnevezések őrzik. Római katolikusok voltak a betelepített csehek, németek, a hutások és az alkalmazott magyarok egy része. Akadtak reformátusok is, akik vallásukat magukkal hozták és megőrizték. A románok görög katolikusok voltak, és nem ortodoxok, saját magukat mégis - az 1947-48-as törvény értelmében - görögkeletinek mondják.?
Eddig az idézet, de még el kell mondanunk, hogy a többségben levő katolikusok a település központjában építettek maguknak templomot, melyet 1832-ben fejeztek be. Azelőtt a mikóújfalusi hívek a sokkal régebbi málnási anyaegyházhoz tartoztak, annak volt Újfalu filiája, oda is jártak templomba 1792 és 1815 között. A gerebenczi régi templomot 1830-ban lebontották. A mai katolikus templom tornyában van egy olyan kisméretû harang, amely legbiztosabb bizonyítéka annak, hogy Újfaluban hamarabb megkezdték az üveggyártást, mint azt a jelenlegi szakirodalom állítja. Kicsi lélekharangja 1750-ből származik, melyet Pál Péter és Mihály János vett ,,Évegstsürben?. Feltételezhető, hogy ez még a kicsi gerebenczi tempolomból került ide. Arról azonban, hogy mikor épült a szintén központi fekvésû helyi kis református templom, nem került elő dokumentum. Egyetlen és nagyon értékes adatot itt is a templomocska harangja szolgáltat. Felirata: Curavit fieri Nicolaus Miko de Bodok. Anno 1768. A 30 kg súlyú, díszített harangot - s talán a kis eklézsiát is - a bodoki-oltszemi földesúrnak köszönhetjük, aki fontosnak tartotta, hogy hittestvérei számára templomot építsen Mikóújfaluban is.
Újfaluban mind a három felekezetnek temploma van. A harmadik az Olt teraszormán emelkedő kupolás ortodox templom.
- 2002. augusztus elsejével kerültem ide az érsek úr és a gondviselés jóvoltából - mondja t. Simó Gábor plébános. - Sok volt a tennivalóm. Csupa építéssel-javítással teltek az évek. Még 2002-ben teljesen felújítottuk a melléképületünket, ahogyan nevezik, a csûrt. 2003-ban kívül-belül megújult a templomunk. 2004-ben javításon esett át a szomszédos kántori lak s ezzel párhuzamosan a plébánia épületének külső fele. 1882-ben épült, főút mellett áll, s a nagy teherforgalom miatt a fala repedezik. 2006-ban újra ki kell javítani. Idén a paplak verandáját lambériáztuk.
Simó atya 1500 katolikus lelket gondoz a materben és a filiában, a 162 lelket számláló Zalánpatakon. Minden szempontból is jól fogna egy testvéregyház az újfalusi plébániának. Sajnálja, hogy meglazult a kapcsolat a magyarországi Mikófalva és Mikóújfalu között. Nyáguly Vilmos polgármester tervezi, hogy újra felveszi a kapcsolatot, és az egyháziakat is összehozza, amit az újfalusi katolikusok is szeretnének.
1768 - folytonosság
Nemrég számolt be lapunk, hogy t. Bálint Csongor személyében állandó református lelkésze van Mikóújfalunak. A hívek száma 237 ugyan, de lelkes kisközösség, melynek gondozását a környékbeli lelkipásztorok vállalták a lepergett évek és a diktatúra idején. A templom közelében családi házat vásároltak, s azt kényelmes, jó papi lakássá alakították. A kis eklézsia lábra állt. Kihasználva a 2000/1-es törvény előírását, miszerint az önálló egyházak, ha nem is rendelkeztek tetemes földterülettel, tízhektárnyi földterületet kérhetnek, az újfalusiak, akiknek csak 1,4 hektárjuk volt, kérték a 10 hektárig terjedő különbözetet: 8,6 hektárt. Nagyon örvendenénk, ha megkapnák - jegyezték meg a hívek -, bár a polgármester tájékoztatása szerint fölös földterületnek nem állnak bővében. S mert a száz lelket befogadó templom sorsa függ tőle, az egyház ragaszkodik gazdasági javaihoz. A szomszédos málnási református egyháztól 30 hektárnyi erdőt kaptak, amiről birtoklevéllel is rendelkeznek. Ennek alapján saját célra - elsősorban tüzelésre - fát bélyegeztettek a Hatod Magánerdészettel. Volt ugyan utólagosan vita az erdőbirtok tulajdonjogi helyzetéről, amit az esperesi hivatal és az egyházkerületi főjegyző jelenlétében igyekeztek tisztázni.
- Hogy mi lesz az erdővitából, nem tudom. Egyelőre advent van. Az Istenben bízó emberek asztalán kigyúltak már az adventi gyertyák... Bízzunk! - jegyezte meg egy újfalusi református.
Kétféle hangszer ugyanahhoz a lélekhez
Mármint az orgona vagy harmónium és a cimbalom. Adventi hangulatban - hólepel borította Újfalut - pillantottunk be a polgármester unszolására a furcsa nevû, Zomako bárba. A cél az volt, hogy megismerjük Újfalu tehetséges virtuóz cimbalmosát, Ferencz Zoltánt. Civilben géplakatos, de amolyan ezermester hírében áll a vidéken. Házat is, de cimbalmot is tud építeni magának. Miközben hangol, feloldja a Zomako név titkát: ,,Zoltán, Mária (ez a feleségem) és kopii, a gyermekek... Ne csodákozzon, a gyermekeim magyarok, a kopii-t Kog?lniceanu-féle K-val írjuk! Zo-ma-ko! Ezt akkor kellett hirtelen összefabrikálnunk, amikor a bár bejegyzésekor gyorsan kellett gondolkozni.?
Ferencz Zoltán hatodik osztályos kora óta cimbalmozik. Édesapjától és egy helybeli cigány zenésztől tanulta, persze, fül is kellett hozzá. A hetvenes években ő is megénekelte Romániát - cimbalmon. Akkor kapott oklevelet, és ajándékba azt a Doina márkájú cimbalmot, amit éppen most szedett szét és rakott össze, s amit számunkra is megszólaltatott.
- Van még egy eredeti, Sunda márkájú cimbalmom, apám vette egy cigánytól, azt is szétszedem, újbólépítem - mondotta. - Kölyökkoromban láttam játszani egy majálison Nyáguly Bandi bátyámat. Hazamentem, elévettem két tûzgyújtót, s kezdtem pengetni az ágyfáját. Apám meglátta, akkor vette meg születésnapomra a Sundát 1969-ben. Azután el is végeztem a szentgyörgyi népmûvészeti iskola cimbalomszakát.
A Zomakóban csak olykor-olykor hangzik fel a húrokon magyar nóta, csárdás: ha arra éppen különleges óhaja támad egy jó barátnak, egy-egy társaságnak. Hisz vagy sem a telepátiában az ember, de épp beszélgetésünk alatt lépett be egy pohár meleg borra a 79. életévét taposó Nyáguly András, az öreg cimbalmos.
- Nálam már elnémult a cimbalom - mondta. - Meghalt a feleségem, eladtam Csíkba. Harminc esztendőn át szólt rajta a magyar muzsika, az, amit Boros Dezsőék annyit siratnak a pesti televízióban. Szép volt, elmúlt!
Az Üres már a fecskefészek címû nótáról jutott eszébe Ferencznek, hogy a Zomakóval szembeni régi iskola kéményéről leverte a vihar a gólyafészket. Megsajnálta a vergődő madarakat, s hegesztőpálcából készült kosarat helyezett a kéményre. ,,Látott volna örömet - mesélte. - Azóta is ott van a család, ott van a fészek. Hozzák a tavaszt, és viszik ősszel lelkemből a nyarat...?
Nézték András bácsival a szépen szóló cimbalmot, s megjegyezték, hogy: ,,fáin, jó hangszer, csak egy falást kezd kimenni divatból?.
- Mit gondol - int felém Ferencz Zoltán -, egy este bejönnek valami fiatalok. Meglátták a cimbalmot, lehet, éppen vele babráltam vagy játsztam rajta, s azt mondja az egyik: ej, te, én ekkora citerát életemben nem láttam! Hol vannak, hol lesznek azok a nóták, amit mi most énekelünk-zenélünk? Kivész a magyar nóta a fiatal székely legények és leányok ajkáról? Jaj lesz akkor nekünk!
Hogy vót?!
Ezt kiabálták, folytatást kérve a bálban, amikor behúzták. Újfaluban a tavalyi falunap után is kiabálják, mert mint mondják: erősen jól sikerült.
- Mi vendégcsalógatónak is szántuk s szánjuk a falunapokat. 2006-ban is szeretnénk megrendezni - mondotta a polgármester. - Természetesen, Szent István napjára-emlékére, az a falu ünnepe, egybeesik a búcsúval. Jövőben, ha a Fennvaló is megsegít, ismét szép ünnepség lesz. Fellép a pesti balett- és néptáncfőiskola együttese, és tőlünk is bemutatkozik a virtuóz cimbalmos, Ferencz Zoltán? A tavalyi ünnepségen mellém álltak a település vállalkozói, kőbányák, az ErPék cég, régi kézdivásárhelyi barátaim, jött a szentgyörgyi vadászegyesület, de még besegített egy galaci cég is! Köszönjük!
*
Nem az itt-ott az asztalokon már-már megjelenő szép és díszes koszorúk juttatták a riporter eszébe azt, hogy adventben vagyunk, hogy a havas lepelbe öltözött Nagy-Murgó alatti faluban is közeleg a szent ünnep, hanem az, amiként az emberek beszéltek: csendesen, a békét keresve.
Kisgyörgy Zoltán