Árkoson, a nemrég újra községközponttá előlépett Sepsiszentgyörgy melletti faluban a szerkesztőséggel szárba szökkent kötetlen beszélgetésen a helyi, de azért távlatos gondoktól indultunk el. A hadsereg tulajdonában lévő 220 hektáros terület és építményei sorsát, a község határában tátongó ,,bányagödör? és a település viszonyát, a Szentkereszty-kastély s a benne mûködő intézmények és a falu kapcsolatát jártuk körbe, majd a beszélgetés a maga természetességében siklott át a hazai magyarság sorsa alakulásának megkerülhetetlen témájára, a székelyföldi területi autonómiára.
Beszélgetésünk ennél a kérdésnél csapott át vitába, mert akadtak, akik éppen a lap és a szerkesztőség felelősségét feszegették: vajon eléggé markáns álláspontot képviselünk-e az RMDSZ-szel szemben (?), amely önnön választási ígéretei ellenére csak tessék-lássék ,,autonómiázik?? A témát, voksokat szerző szándékkal, kisajátította ugyan az RMDSZ (?), de számára fontosabbnak tûnik az állami és a ,,pártapparátusban? kiemelkedő szerepet vállaló mintegy hetven személy magánkarrierje, mint a magyar lakosság érdekeinek képviselete. A nyomatékosítás kedvéért a politikai porond harcállásai feladásának olyan szembeszökő példáit emlegették, mint az RMDSZ csúcsvezetésének mai álláspontja, amely szerint, ha az alig valamit nyújtó kisebbségi törvénytervezetet kiszavazzák, a koalíciót, a kormányzati részvételt akkor sem mondják fel.
Magyarán: ha a hazai magyarságnak fityiszt mutat a parlament és a kormány, amelynek, úgy néz ki, örökös tagja óhajt maradni, mi akkor is hûségesek maradunk hozzájuk, s az ,,átkosból? ismert viccet újfent időszerûvé sminkelve azt kérdezzük, hogy az akasztásunkhoz szükséges kötelet mi vigyük-e, vagy gondoskodik róla a szakszervezet? Ez szó szerint nem hangzott ugyan el a találkozón, de ott lógott a levegőben, s ha kimondja valaki, akkor szelídebb megfogalmazása lett volna, mint az, amit szóvá tettek: az RMDSZ jobban megkövesedett és betokosodott, mint a diktatúra egyetlenkéje, a valamikori Párt. Jellemzőnek ítélték, hogy B?sescu államelnök autonómiaigényünket félresiklató szövegelését csak a Magyar Polgári Szövetség képviselője cáfolta meg.
Az autonómiavita késélének a csorbáit fente az a felszólalás is, amely - nyulat bokorból ugrató szándékkal - az autonómiaigény értelmét kérdőjelezte meg. Miért kell ez nekünk, mire megyünk, mit nyerünk véle?
A jogos autonómiaigényt alátámasztó válaszokkal próbáltuk becserkészni a személyi elvû (kulturális) és a területi autonómia bozótosait, képletesen próbáltuk körbejárni azt a területet, amelyen ez az autonómia mûködne. Szó esett Székelyföld mezőségi peremvidékeinek etnikai fellazulásáról, a tömeges elvándorlás mellett a hazai magyarságot sújtó disszimilációról, a térség déli peremén, ahol élünk, Brassónak nem annyira az elszívó, mint a megszálló, betelepedő jelenlétéről, s arról, hogy az autonómia gazdasági alapjának megteremtése, a kulturális értékőrzés mellett, illetve ennek függvényében az önigazgatás igényét önmagunkban és közösségeinkben kell erősítenünk és ébren tartanunk. Ehhez viszont az egészséges önértékelés képessége is hozzátartozik.
Az önmagunkkal való szembenézés hiányának frappáns és metaforikus megjelenítése volt, amit az Árkos-patak kitisztításával kapcsolatosan elmondtak: a kőröspataki román polgármester német segélypénzből a cigányokkal kitakaríttatta a patakmedret és környékét, ahova azóta a jó magyarok, mintha mi sem történt volna, ismét belehordják a szemetet, a kocsányt, és beledobálják a dögöt.
Kár, hogy csak huszonhatan voltunk. De ha beszélgetésünk summáját széthordja a községben a jóféle szél, s száznál is több előfizető postaládájába a lap révén bekerül mindannyiunk közösségépítő szándéka, hátha lesz foganatja az autonómiaigényt abajgató törekvésünknek.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.